Képek és bizonyítékok, avagy miért is kell a feminizmus a feminizmus ellenzőinek

Szerző: Derrick Clifton

"Így néz ki egy antifeminista. :) " - http://womenagainstfeminism.tumblr.com/

“Így néz ki egy antifeminista. 🙂 ” – http://womenagainstfeminism.tumblr.com/

Antifeminista nő. Jó kis oximoron, nemde?

Tumblren és Facebookon szerveződnek közösséggé “Nők a feminizmus ellen” név alatt a mainstream feminista mozgalmakkal szembeni megvetésüket hirdető nők, feliratos fotókban közvetítve kristálytisztán az üzenetüket: soha, de soha ne merészelje feministának nevezni őket senki.

És bár egyfelől tiszteletben kell ugyan tartani minden nézőpontot, kiváltképpen az ilyen élénk vitákat kavaró kérdésekben, másfelől azonban ezek a nők számos olyan érvet is felsorakoztatnak, amelyekből egyben az is teljesen egyértelművé válik, hogy sokuknak sajnos halvány fogalma sincs arról, hogy miről is szól valójában a feminizmus, és ezzel komoly károkat is okozhatnak.

Közszemlére tett retorikájukból – hogyan, hogy nem – a nemi erőszak “kultúrája” (annak normálisnak és elfogadhatónak minősítése) köszön vissza, gendervaksággal és olyan ősöreg sztereotípiákkal együtt, melyek szerint a feministák szőröslábú, melltartó-égető, férfigyűlölő, leszbikus méregzsákok, akik szerint minden rossz gyökerei a férfiak – avagy a patriarchátus, ahogy mi nevezzük. Ez a tájékozatlanság és valóságtagadás erősen emlékeztet az úgynevezett férfijogi aktivistákra (FJA-k), akik azért fújnak a feministákra, mert azok – szerintük – nem tisztelik az ő küzdelmeiket. Hogy a gender-egyenjogúsági mozgalom tágabb körei már eddig is – és továbbra is – komoly figyelmet fordítottak a férfiak előtt álló kihívásokra és elismerték az ezek leküzdésére tett erőfeszítéseiket, az valamiért már nem jut el hozzájuk.

A fotósorozat egyre növekvő népszerűsége jól mutatja, miért is kell minden eddiginél behatóbban és árnyaltabban kommunikálnunk és világossá tennünk, hogy mit is jelent valójában az, ha valaki feminista – és ezen belül még figyel az interszekcionalitásra is. Chimamanda Ngozi Adichie nigériai írónő gyakran idézett definíciójából kölcsönözve, feminista az, aki hisz a biológiai és társadalmi nemek (gender) társadalmi, politikai és gazdasági egyenjogúságában.

E definíció lencséjén keresztül nézve ezeket a fotókat, egyből világossá válik, hogy ezek a nők vagy teljességgel tudatlanok afelől, hogy milyen hatással volt és van mindennapi életükre a feminizmus – vagy agymosták őket az FJA-k. A hétköznapok gyakorlatába ültetett feminizmus legfőbb sarokköve a lelkiismeretes, empatikus hozzáállás a nemek, gender-identitások és -kifejeződések teljes skálája iránt. Színesbőrű, genderfluid férfiként pedig itt ragadnám meg az alkalmat saját férfiprivilégiumom elismerésére ebben a diskurzusban, és megerősítem, hogy a gender-egyenjogúsági mozgalom tágabb körei mindenféle gender-identitás és -kifejeződés felszabadítására törekednek és folyamatosan keresik az ehhez vezető utakat.

Az alábbiakban csak néhány példát mutatnék ezen érvek számos hibáira, bízva benne, hogy a feminizmusról folytatott eszmecsere hathatósan kiradírozhatja ezeket az üzeneteket.

1. “A feminizmus nem vesz tudomást a férfiség és a maszkulinitás nehézségeiről.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert hajlandó vagyok elismerni, hogy a férfiaknak sincs könnyű dolguk, és nekik is megvannak a maguk küzdelmei!

Nincs szükségem feminizmusra, mert hajlandó vagyok elismerni, hogy a férfiaknak sincs könnyű dolguk, és nekik is megvannak a maguk küzdelmei!

Haladjunk sorjában: bell hooks szavaival élve, a feminizmus mindenkié.

A patriarchátusnak és a férfiprivilégiumoknak köszönhetően jelenkori, nyugati társadalmunkban erősen felülreprezentáltak a férfiak és rendre övék az utolsó szó úgy a társadalmi, mint ahogyan az intézményi élet szinte minden egyes szegletében is. Abszolút többségben vannak a Kongresszusban, több pénzt kapnak azonos munkáért, nem szólnak bele az utódnemzéssel kapcsolatos döntéseikbe, nem korlátozzák az ezirányú ismeretszerzésüket, és az erőszakot is a kultúra részévé tették. A nőknek ezzel szemben nap mint nap szembe kell nézniük ezekkel a nehézségekkel, mivel őket kihagyták a társadalom alapelveinek kidolgozási folyamatából.

Ennek ellenére számos nő foglalkozik a férfiak nehézségeivel is, így például az aránytalanul magas öngyilkossági és az alacsonyabb iskolázottsági rátával, valamint a börtönipar életromboló hatásaival. Mások eközben inkább a nőket természetszerűleg érintő nehézségekre összpontosítanak már csak azért is, mivel ezeket már így is túl sokáig hagyták figyelmen kívül a hatalom letéteményesei – túlnyomórészt férfiak. Nincs abban tehát semmi meglepő, ha a nők elsősorban a közvetlenül a saját életüket érintő ügyekre összpontosítanak, és csak azután kezdenek foglalkozni közvetlenül a férfiak küzdelmeivel is.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a feminizmus ne értené a férfiak előtt álló kihívásokat, vagy hogy egyáltalán nem is foglalkozna ezekkel. A gender-egyenjogúságért és a nők felszabadításáért folytatott küzdelemben minden nem és gender képviselői együtt, vállvetve dolgoznak egy inkluzívabb valóság kialakításán.

2. “A feminizmus igazságtalanul hibáztatja a férfiakat a nemi erőszak eseteiért; elvégre a felelőtlen nők jelentik a legnagyobb gondot.”

Nincs szükségem feminizmusra, mivel ha kiütöm magam egy buliban és szexelek egy idegennel, akkor az az én felelőtlenségem, nem pedig nemi erőszak!

Nincs szükségem feminizmusra, mivel ha kiütöm magam egy buliban és szexelek egy idegennel, akkor az az én felelőtlenségem, nem pedig nemi erőszak!

Nem számít, hogyan öltözködik valaki, mennyit ivott vagy mennyire gondolja róla úgy bárki, hogy “nagyon is akarja”, a nemi erőszak egyáltalán nem lesz elfogadható soha.

Az áldozat hibáztatásával és a felelősség áthárításával éppen arról tereljük el a diskurzust, amiről annak valójában szólnia kellene: arról az elnyomó gondolkodásmódról, amely önkényesen és büntetlenül vitatja el másoktól a saját testük felett gyakorolt önrendelkezési jogát és szexuális szabadságát.

Sajnálatos módon a nemi erőszak mindmáig széles körben elterjedt, hétköznapi jelenség, a feminizmus pedig már régóta küzd azért, hogy átformálja az e jelenség társadalmi, kulturális és politikai okairól folytatott diskurzust. Elvégre a probléma gyökerét kell feltárni és kihúzni ahelyett, hogy a tünetekre fecsérelnénk az értékes időt és energiát.

Mindenki, aki az áldozatot hibáztatja és rá hárítja át a felelősséget, maga is része a problémának.

3. “A feminizmus azt sulykolja a férfiakba, hogy nem szabad dicsérni a nők szépségét.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert szeretem, ha a férfiak dicsérik a szépségemet!

Nincs szükségem feminizmusra, mert szeretem, ha a férfiak dicsérik a szépségemet!

Mindenki szeretné szépnek, megbecsültnek és elismertnek érezni magát, nemde?

A füttyögésnek és beszólogatásnak, a “felszedőművész”-trükköknek, illetve a nők eltárgyiasításának azonban vajmi kevés köze van a civilizált tetszésnyilvánításhoz, egy szép ruhaösszeállításra vagy épp valakinek az elbűvölő személyiségére tett elismerő megjegyzéshez. Ha pedig azt mondják egy nőnek, hogy mosolyogjon, akkor azzal megint csak elvitatják tőle az önrendelkezési jogát, ezúttal a viselkedésmódjának szabad megválasztására vonatkozóan. A feministák régóta küzdenek a férfidominancia és a nőket birtokolható tulajdonként kezelő, elembertelenítő hatalmi “kultúra” ellen – amely érző, lélegző, személyes autonómiával bíró emberi lények helyett szabadon adható-vehető, kereskedelmi árucikknek nézi a nőket.

Ennek a szemléletmódnak pedig már a legkevésbé sem meglepő, ám annál sajnálatosabb és ocsmányabb következményei az olyan hatalmi visszaélések, mint a nemi erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, vagy épp a családtervezéssel és a vonatkozó ellátórendszerrel kapcsolatos döntések. Még rosszabb, hogy sok esetben egyenesen alapértelmezett ez a szemléletmód, miközben az, hogy a nők mit szeretnének, hogy hogyan lássák őket, a jelek szerint senkit sem érdekel. Ezért is küzd a feminizmus a nők láthatóságának egy őszintébb, átfogóbb megközelítéséért a férfiak által rendszeresen gyakorolt, szűklátókörű eltárgyiasítás helyett.

4. “A feminizmus örök áldozatokká teszi a nőket.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem vagyok áldozat.

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem vagyok áldozat.

Senkit – a feministákat sem – teszi “örök áldozatokká” az elnyomó társadalmi és intézményi struktúrák vitatása és kritizálása. Ezzel csak szóvá tesszük azt a tényt – és egyben felhívjuk rá mások figyelmét is -, hogy egy bizonyos biológiai vagy társadalmi nem számára lényegesen nehezebb érvényesülni a világban.

A feministák nem áldozatok – messze nem. Épp hogy fáradhatatlanul küzdenek a jogaikért évtizedek óta, rendületlen kitartással annak ellenére, hogy a társadalom foggal-körömmel igyekszik visszahúzni a nőket, sokszor akár a férfiak és minden más gender-identitású emberek kárára is.

5. “A feminizmus tagadja az önrendelkezés és a szabad választás jogát.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert jól érzem magam a támogató feleség szerepében. Szeretem, hogy a férjem a családunk feje. És sokkal szívesebben vagyok otthon maradó anyuka, mint egy nagyvállalat rabszolgája, aki emiatt a családját is elhanyagolja.

Nincs szükségem feminizmusra, mert jól érzem magam a támogató feleség szerepében. Szeretem, hogy a férjem a családunk feje. És sokkal szívesebben vagyok otthon maradó anyuka, mint egy nagyvállalat rabszolgája, aki emiatt a családját is elhanyagolja.

A feminizmusnak nem célja, hogy minden nőt a munkaerőpiacra tereljen és a világ 500 legsikeresebb és legbefolyásosabb cégvezetői közé juttasson – és nem mondja nekik azt sem, hogy nem lehetnek otthon maradó anyukák, akik a család összetartásának és a gyermekeik felnevelésének szentelik az életüket. A feminizmus csak azt akarja, hogy a nők szabadon választhassák meg, hogy milyen életet akarnak élni, és mivel akarnak foglalkozni.

Ezt az alapvető önrendelkezési jogot a férfiak a saját viszonylatukban teljesen természetesnek és magától értetődőnek tekintik, de a nőktől mégis gyakran elvitatják, gátlástalanul visszaélve társadalmi és intézményi hatalmukkal és előjogaikkal. Jelentős részben épp ezért is vannak régóta felülreprezentálva a férfiak a legtöbb üzleti és politikai fórumon, míg a nők csak mostanság, több évtizednyi elnyomás, életviteli és karrieri bekorlátozottság után kezdenek lassanként integrálódni.

6. “A feminizmus meg nem érdemelt bónuszokat és ‘különleges jogokat’ akar a nőknek.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem akarok érdemtelenül több pénzt kapni azért, mert kevesebbet dolgozok, mint egy férfi. Egyenjogúságot akarok, nem különleges előjogokat! Ui.: Nem leszek kevesebb attól sem, ha vacsorával várom a munkából hazatérő, megfáradt barátomat.

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem akarok érdemtelenül több pénzt kapni azért, mert kevesebbet dolgozok, mint egy férfi. Egyenjogúságot akarok, nem különleges előjogokat! Ui.: Nem leszek kevesebb attól sem, ha vacsorával várom a munkából hazatérő, megfáradt barátomat.

Szavazati jog. A választás joga. Egyenlő munka egyenlő bérért. Zaklatásmentes munkahely. Szülési szabadság anyáknak és apáknak. Több női sportcsapat.

Hogy csak néhány példát említsünk ama jogok közül, amelyeket a feministák harcoltak ki, és amelyeket egyesek – nők és férfiak egyaránt – immár teljesen természetesnek vesznek, mivel nincsenek tudatában annak a rengeteg munkának – vagy, ami még rosszabb, esetleg nem is érdekli őket -, amit a társadalmi helyzetük javítása érdekében végeztek mások az elmúlt évtizedekben. Mindez csupa olyan jog és lehetőség, amelyek mindig is meg kellett volna illessék a nőket, de amelyeket a patriarchátus igen hosszú időn át megtagadott tőlük.

A feminizmus pontosan arra törekszik, hogy kinyissa az ilyen régóta zárt ajtókat és áttörje a férfiak által a nők visszatartására épített üvegplafonokat.

7. “A feminizmus nem egyenjogúságot akar, hanem női főhatalmat.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert az egyenjogúságban hiszek, NEM az előjogokban és a főhatalomban.

Nincs szükségem feminizmusra, mert az egyenjogúságban hiszek, NEM az előjogokban és a főhatalomban.

Óriási tévedés. A nők jogainak és a gender-egyenjogúságnak a propagálása nem azt jelenti, hogy a nők valamiféle társadalmi-politikai “háború megnyerésére” törekednének és matriarchátusra akarnák cserélni a patriarchátust, és férfigyűlöletre a nőgyűlöletet.

A gender-egyenjogúság nem egy zérus összegű játék: az egyik oldal NEM csak a másik kárára válhat szabaddá és kiteljesedetté. Az előjogok és hatalmi viszonyok világában manőverező más társadalmi mozgalmakhoz hasonlóan a feminizmus is a játéktér kiegyenlítésére törekszik.

8. “Nem akarom, hogy egy “feminista” címkével határozzanak meg. Már meghaladtuk a patriarchátust.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem akarom, hogy egy "feminista" címkével határozzanak meg. Nőnek lenni MESSZE A LEGJOBB Amerikában ma, a 21. században.

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem akarom, hogy egy “feminista” címkével határozzanak meg. Nőnek lenni MESSZE A LEGJOBB Amerikában ma, a 21. században.

A “feminista” csak azoknak a szemében számít utálatos címkének, akik nem ismerik a mozgalom történetét; akik durva sztereotípiákkal és szóképekkel igyekeznek kisiklatni a gender-egyenjogúságról folytatott diskurzusokat, teljes egészében semmibe véve a feminista aktivistákat.

Ide kapcsolódik még egy további, a feminizmussal rokon címke és eszmeiség, a nőizmus is. Ez annak nyomán alakult ki, hogy a “feminizmust” már teljesen eluralták a diskurzusban történelmileg is abszolút dominanciába került művelt, gazdag, elit fehér nők a színesbőrű – és főleg konkrétan a fekete – nők rovására. Ez a mai napig is kihívást jelent, amint azt jól mutatja a #SolidarityIsForWhiteWomen (= a szolidaritás a fehér nőké) hashtag és más hasonló, a feministákat és gender-egyenjogúsági aktivistákat fokozottabb interszekcionalitásra ösztönző közösségi médiás mozgalmak is.

Lényegét tekintve a feminizmus minden biológiai és társadalmi nem képviselőit érintő, számos különböző módon és formában megmutatkozó, valamennyi intézményi és társadalmi egyenlőtlenségek ellen harcol. Jól szemlélteti ezt a Legfelsőbb Bíróság közelmúltbeli, a reprodukciós egészség témakörében meghozott döntése is. Sajnos közel sem haladtuk még meg a patriarchátust.

9. “A feminizmus politizálja a nememet.”

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem akarom POLITIZÁLNI a társadalmi nememet.

Nincs szükségem feminizmusra, mert nem akarom POLITIZÁLNI a társadalmi nememet.

Ez a vád igaz.

Mivel régóta a férfiasság és a maszkulinitás számít a politikai diskurzus alapértelmezett szempontjának, sok feminista használja évek óta “A személyes (ügy) politikus (ügy).” mottóját. Másképp soha nem fogunk közelebb kerülni a gender-egyenjogúsághoz, mint a saját élményeinkből ihletet merítve, szembeszállva a marginalizációval és a diszkriminációval.

Szóval ha még eddig nem politizáltad a társadalmi nemedet, akkor legfőbb ideje, hogy nekiláss. A politikusok és a legfelsőbb bírák ugyanis már régóta ezt teszik.

Minden kép a Women Against Feminism-től (Tumblr) származik.

DerrickCliftonDerrick Clifton a Mic szerkesztője, identitásbeli, kulturális és politikai kérdésekkel foglalkozik. Jelentek már meg írásai a Huffington Postban, a The Advocate-ben, a The Daily Dotban, a Chicago Public Mediában, a Windy City Times-ban és még számos más helyen. A Medill School of Journalism kandidátusa, hobbijai közé tartozik a tenisz, az élő zene, a gourmandkodás és bármi, aminek köze van Beyoncéhoz vagy Janelle Monáe-hoz. Weboldala: www.derrickclifton.com .

Forrás: Identities.Mic

Advertisements
Kategória: Feminizmus, Politika, Társadalom
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

11 hozzászólás a(z) Képek és bizonyítékok, avagy miért is kell a feminizmus a feminizmus ellenzőinek bejegyzéshez

  1. sstlg szerint:

    A fentiekben leírtak hazugságok, vagy jobban mondva a sablon agymosó férfigyűlölő feminista vallási dogmák. Manapság a feminizmusnak nincs semmiféle tényleges értelme ugyanis a nőknek már rég mindene megvan egyenlő fizetés, szavazójog, egyenlő esélyek stb, ráadásul bizonyos szempontból a nők már sokkal több joggal rendelkeznek mint a férfiak. A feminizmus sötét destruktív oldaláról, és hazugságairól (férfiak állítólagos privilégiumai) pedig többek között olyan neves személyiségek vallanak, mint warren farrell, vagy erin pizzey. .

  2. Mi ez ...? szerint:

    Mi ez a borzalom?
    A szerző tele van nőgyűlölettel (is), mint maga a feminizmus is. Szembeszáll a nők elsöprő többségével is, a megélhetési gyűlölködés érdekében. Kezdtétek a férfi gyűlölettel, most már a nőket is bedarálnátok.
    Amit fennhangon hangoztattok, annak minden szava hazugság.

    Pl mennyire vagytok ellene a pedofíliának?
    “Később Simone De Beauvoir – más francia értelmiségiekkel egyetemben – egy petícióban kérvényezte, hogy Franciaországban töröljék el a szexuális beleegyezési korhatárt, aminek eredményeként gyermekekkel is lehetett volna szexuális kapcsolatot létesíteni.”

    Pl mennyire igaz az, hogy nem támadjátok a nők választáshoz való jogait?
    “Az úgynevezett ,anyai ösztön’ nem létezik, legalábbis ami az emberi fajt illeti…” [1] „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni… Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani…” [1] A magzat „véletlen burjánzás az anyaméhben, léte nem igazolt.”

    Ki monda ezeket?
    A gender bibliátok megalkotója, Simone de Beauvoir, akit megfigyelhetően, időről időre, szórol szóra hűen követtek.
    Az semmit se ér és ma már már egyre kevesebbeket téveszt meg, amikor egyenjogúságra, egyenlő bánásmódra és hasonló hazug lózungokra hivatkoztok. A valódi tetteiteket látják az emberek, azok pedig éppen hogy szembemennek a szavaitokkal.
    Elég volt az ilyen, az egyetemes, szabad emberi jogok ellen küzdő mozgalmakból, mint a feminizmus.

    Az idézetek forrása:
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir

    • háziasszony szerint:

      Tudod én egy szobafeminista vagyok, ha úgy tetszik. Nem rikácsolok a médiában, nem égetek melltartót nyilvánosan, stb… amikkel még vádoljátok a feministákat. De nekem kurvára ne pofázzon olyan ember a nőgyűlöletről, akinek még nem mondták a szemébe, hogy minden nő kurva. Kussoljon egy olyan ember a feministákról, aki még nem szembesült azzal, hogy azért nem veszik fel egy adott munkahelyre, mert nő és mert biztos szülni fog. Aki itt egyedül gyűlöli a nőket az te vagy és a hozzád hasonló antifeministák. Nektek az igazi nő az lenne, aki kussol, mindenben engedelmeskedik, ellátja a házi és házkörüli teendőket, persze mindezt 8 óra munka előtt és után, mert ugye ti a teremtés koronái kurvára nem tudjátok sokszor még magatokat sem fenntartani, nemhogy egy családot.

  3. Enigmatic szerint:

    Deansdale úgy szedte ízekre a Férfihangon Mr. Derrick Clifton hablatyolását, hogy ha a tisztelt szerző olvashatná, akkor még az agya is fluid-dá (cseppfolyóssá) alakulna, nem csak gender-je. Jó szórakozást mindenkinek. Feministáknak is szabad kacagni a saját szánalmas ostobaságukon! 😀

    http://www.ferfihang.hu/2014/07/21/nok-a-feminizmus-ellen/

    • háziasszony szerint:

      Elolvastam ezt is meg a kommenteket is. Az egész férfihang egy szánalom. Majd ha nem az alapján ítélnek meg, hogy mi van a lábam között, akkor azt mondom nincs szükség feminizmusra.
      Férfihang? Inkább töketlen faszfejek hangja. Szánalmas az egész banda, úgy ahogy van. Miért? Mert szerintük a patriarchális társadalom természetes, de az nem, ha egy nő aszerint választ magának párt, hogy az adott férfi mennyire képes fenntartani egy családot, meg úgy egyáltalán mennyire életképes. Na ezért.

  4. sstlg szerint:

    Mindent összevetve, a mostani meg a régi eszmetár blog, együtt ékes bizonyítékai az ateizmus teljes kudarcának, mert ez az egész már nem szól másról, mint egy új vallás (feminizmus) szolgálatáról gondolkodás nélkül csak vakhittel, ennyit a nagy felvilágosodásról, meg fejlődésről.

  5. Nekünk ezért nincs is semmi vesztenivalónk, mi a folyamatok felgyorsításában vagyunk érdekeltek. Tessék csak megnézni ott jobbra felül: Társadalmi folyamatokat felgyorsító Pro-Férfi blog, így defináltuk magunkat az induláskor.

    Azt a rothadást, amit a nyugati társadalmakban a feminizmus harmadik hullámának hetvenes évek óta tartó pestise okozott, már nem lehet egy Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elodázásával feltartóztatni. The damage is done, ahogy az angol mondja. Nincs remény.

    Emiatt egy józan gondolkodású embernek kötelessége a folyamatok élére állni és meggyorsítani azokat. Minél előbb omlik össze ez a feminizmustól már így is úgy is halálosan megfertőzött nyugati társadalom, annál rövidebb lesz mindannyiunk szenvedése.

    Ha lesz ugyanis elegendő gender szakember, akkor megkezdődhet vége a hazai társadalom gyógyítása. Már most is akadnak olyan lelkes, a tudomány legújabb eredmenyeit ismerő gyermekpszichológus szakemberek, akik készségesen felírják a Ritalint bármelyik túl eleven srácnak, akire az őt egyedül nevelő, és ezért aránytalan túlterhelt, tehát áldozat anyuka panaszkodna.

    Pesty László “elveszett” dokumentumfilmjének tanúsága szerint a válófélben lévő anyukák már évek óta kézről kézre jár között azoknak a genderszempontból érzékeny pszichológusok elérhetősége, akik egy kis díjazás fejében bármikor készek a bántalmazásra utaló jeleket felfedezni és ehhez még a gyerek(ek)et sem kell ide-oda hurcolászni.

    bojar.png

    A rendőrségnek, ügyészségeknek mindenképpen egy sereg olyan szakemberre van már most szüksége, akik nem csak megkönnyítik a nemi erőszak vagy családon belüli erőszak ügyében feljelentést kívánó lányaink, asszonyaink helyzetét, de megkezdik a régebbi ügyek átvilágítását, szabálytalanságok után kutatva.

    Abból ítélve, hogy a tavalyi Cool Listán már 14. helyen robbantott AZ (EDDIG) ISMERETLEN GENDERSZAKOS FEMINISTA azt sejtjük, hogy hamarosan fel fognak tünni,a megmaradt nyomtatott és online sajtó szerkesztőségekben azokat a már eddig is minden csapból ömlő hazug gender propaganda gépezet újabb szócsövévé alakítva. Ahogy a Cool Listások prognosztizálták:

    “Senki nem dolgozott annyit, mint ezek a lányok-nők-ciszek-transzok-heterók-homók és barátaik azért, hogy Magyarország 2014-ben még egy lépéssel közelebb kerüljön COOL-landiához. Ők azok, akik minden nap újabb szeget vernek be a patriarchátus nagyon nem kúl koporsójába, és minden cool népcsoportért a frontvonalon harcolnak, legyen szó akár az amerikai négerekről akár az arab leszbikusokról. A való világban és az interneten is ők a COOL Egységfront élcsapata, akik mindig ott teremnek, ahol egyenlőtlenséget és elnyomást látnak, például a CEU Nádor utcai épületében! Nagyon nem lennénk meglepve, ha Magyarország következő miniszterelnöke közülük kerülne ki!”

    A jogász végzettségü genderfeministákra a törvényhozás folyamatának folyamatos hekkeléséről, felháborodott állásfogalálások várnak, és ők sem lesznek többet rászorulva egy-egy nőjogi civil szervezet alamizsnájára Kényelmes, nyugdijas állások várják majd őket hamarosan a országszerte.

    Egy dologban biztosak lehetünk. A nők elleni erőszak mértéke, intenzitása még a jelenleginél is durvább lesz évről évre.

    http://huffnagel.blog.hu/2015/03/06/miert_halaszthatatlan_hogy_a_kormany_ratifikalja_az_isztambuli_egyezmenyt

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s