Munkahelyi szexizmus 10 életképben

Szerző: Laura Bates

Levegőnek néznek, felszolgálónak vagy épp “szülési kockázatnak” – ez csak néhány ízelítő szemelvény a Hétköznapi Szexizmus Projekt által összegyűjtött, a dolgozó nőknek fájdalmasan ismerős helyzetekből.

Egy gyakori vád: határozott véleményed van? Biztos menstruálsz. Fotó: Troels Graugaard/Getty Images

Egy gyakori vád, ha határozott véleményed van: “Biztos menstruálsz.”. Fotó: Troels Graugaard/Getty Images

E helyzetek mindegyikét számtalan alkalommal – és újra és újra – jelentették már a Hétköznapi Szexizmus Projekt felé. Férfiaknak elég nehéz lehet beleképzelniük magukat ezekbe – nőknek azonban sajnos fájdalmasan ismerősek.

1. Biztos te vagy a titkárnő.

“Bár rangidős vagyok, fontos pozícióban, ha férfi ügyfelekkel tartunk értekezletet, rendre azt hiszik rólam, hogy én jegyzetelem majd az elhangzottakat és szolgálom fel az italokat.”

“Egy jótékonysági szervezet adománygyűjtő részlegének vezetője vagyok. Azonban valahányszor egy férfi kollégámmal együtt megyünk értekezletre, mindig őt köszöntik és vele ráznak kezet először, vele kezdenek beszélgetni. Egy alkalommal még azután is, hogy már elhangzott, hogy én vagyok a vezető, megkérdezték tőlem, hogy én fogok-e jegyzetelni.

2. Biztos te vagy a felszolgálónő.

"Kávét kértek tejjel és két cukorral." Fotó: Simon Potter/Getty Images/Cultura RF

“Kávét kértek tejjel és két cukorral.” Fotó: Simon Potter/Getty Images/Cultura RF

“Nemzetközi vendégeink jöttek értekezletre a cégünk központi irodájából; nekem, mint a vezetőség egyetlen női tagjának kellett jelentést tennem. Be is mentem a jelentésemmel – ők pedig kávét kértek tejjel és két cukorral.”

3. Jó kislány!

“Kedvem lenne egy vidám vakkantással válaszolni, valahányszor azt kapom válaszként a javaslataimra a vezetőség rangidős tagjaitól, hogy “jó kislány” vagyok. Volt, aki már egy felvont szemöldökből és egy “Bocsánat, nem értettem tisztán”-ból is értett, míg egy másik egyszerűen csak megismételte… egy harmadikat egy alkalommal (nem értekezleten) én is le “jó kisfiú”-ztam és úgy tűnt, értette is a célzást, bár elmondása szerint nem volt semmi különösebb hátsó gondolat a megjegyzése mögött.”

4. Épp menstruálsz?

“Egy kolléganőmnek egy alkalommal felelősségre kellett vonnia egy férfi kollégát egy másik részlegről, amiért az nem adta be határidőre a papírmunkát. Amikor szembesítette az illetőt ezzel a ténnyel és kérdőre vonta, azt a választ kapta: “Épp menstruálsz?” És ez nem egy kis cég, hanem bejegyzett óriásvállalat, a szóban forgó kolléganő pedig ügyvéd.”

5. Beszélhetnék egy férfivel?

“Egy jogi iroda munkatársaként számtalanszor szembesültem azzal a helyzettel, hogy a betelefonáló ügyfelek követelték, hogy egy férfivel beszélhessenek helyettem.”

“Házasságkötések és gyászszertartások alkalmával is rendszeresen kérdik, hogy kaphatnának-e egy másik lelkészt. Mint mondják, “semmi személyes, egyszerűen csak egy férfit szeretnének inkább.””

6. Nő vagy? Ostobaságot beszélsz. Férfi vagy? Zseniális az ötleted, tapsot!

A nők ötleteit gyakran figyelmen kívül hagyják - vagy kisajátítják. Fotó: Alamy

A nők ötleteit gyakran figyelmen kívül hagyják – vagy kisajátítják. Fotó: Alamy

“Vállalati értekezleten egy barátnőm egy alkalommal felvetett egy egyszerű és logikus megoldást egy visszatérő problémára – válaszként pedig csak üres tekintetekkel és egy “soha nem csináltuk így”-gyel találkozott; ez utóbbit az egyébként szintén női vezetőtől kapta. Amikor azonban egy férfi kolléga vetette fel ugyanazt a javaslatot, mindenki lelkesen bólogatott és gratulált neki a zseniális ötletéhez.”

“A múltkori értekezletünkön feltettek egy kérdést, amire tudtam a választ, és közöltem is a résztvevőkkel: “Igen, erre össze fogunk állítani egy külön csapatot.” Az értekezleten elnöklő férfi azonban mindenestül figyelmen kívül hagyta a felszólalásomat és azt mondta: “Valószínűleg igen; az igazgatótanács megígérte, hogy foglalkozni fognak a kérdéssel, így felteszem, össze is állítanak majd erre egy külön bizottságot.” Összenéztünk a teremben jelenlévő egyetlen másik nővel, felsóhajtottam, majd megismételtem: “Igen, én TUDOM, hogy össze fognak állítani egy bizottságot erre a feladatra.” És messze nem ez volt az első ilyen alkalom. Bár az lett volna.”

7. A gyerekeidre tudsz vigyázni? És lesznek még újabbak?

“Az állásinterjúmon megkérdezték, hogy tervezek-e további gyerekeket vállalni, és hogy milyen gyermekgondozási kereteim vannak. És persze a kérdés előtt megjegyezték azt is, hogy “Valószínűleg nem lenne szabad ezt megkérdeznem, de…” – hát valóban, veszettül nem! Egy férfi jelentkezőtől megkérdezted volna?”

8. Biztos szülni fogsz.

A húszas éveim elején jelentkeztem egy irodai állásra egy kis cégnél; a vállalat rangidős társtulajdonosa pedig közölte velem az interjún, hogy nem fognak felvenni, mert biztos elmegyek majd szülési szabadságra, és hogy ha bárki másnak is elmondom, hogy ezt mondta, egyszerűen letagadja majd.”

9. Gyerekes vagy.

“Amint visszatértem a szülési szabadságomról, már rögtön az első napon megkaptam, hogy “soha többé nem leszek már számukra az, aki addig voltam, most, hogy már gyerekes lettem.”

“Szülési szabadságról tértem vissza épp a tengerentúli kiküldetésemre. Ekkor találkoztam először az új főnökömmel, aki nyomban tájékoztatott is arról, hogy a “különleges körülményeim” miatt immár nem én vagyok a vezetője annak az egységnek, amit egyébként én állítottam össze és szerveztem meg egy éven át; kijelentette azt is, hogy mivel a gyermekem felügyelete mellett amúgy sem lesz egyszerű a munkámra összpontosítanom, ezért lényegében nagylelkűen bánik velem azáltal, hogy lefokoz és egy kevesebb felelősséggel járó beosztásba helyez.”

10. Cicababám…

“22 éves voltam, épp végeztem az egyetemen és a három hónapos próbaidőmet töltöttem egy aprócska vállalatnál – annyira aprócska, hogy év voltam a főnök (nős férfi, korombeli gyerekekkel) egyetlen alkalmazottja. Egy nap, amikor épp aktákat rendszereztem, odajött mögém a főnök, átkarolt és a fülembe dugta a nyelvét. Mire én meg ellöktem és felszólítottam, hogy meg ne próbálja ezt még egyszer. Egy hét múlva már ki is rúgott, amiért nem voltam hajlandó viszonyt folytatni vele.”

Markolászás és nem kívánt közeledés: túlontúl ismerős élmények dolgozó nőknek. Fotó: Howard Kingsnorth/Getty Images/Cultura RF

Markolászás és nem kívánt közeledés: túlontúl ismerős élmények dolgozó nőknek. Fotó: Howard Kingsnorth/Getty Images/Cultura RF

Ha férfi olvasóként sokkolóan hatnak számodra ezek a helyzetek, egyszerűen csak mutasd meg ezt az összeállítást pár női ismerősödnek. Jó eséllyel meg fogsz döbbenni rajta, hogy mennyire ismerős mindez mindannyiuknak. Sok nőnek ez az összeállítás nem is annyira cikként hat majd, hanem sokkal inkább egy amolyan bingó-szelvényként; mennyit ikszeltél be a tízből?

Forrás: The Guardian

Reklámok
Kategória: Család, Feminizmus, Társadalom
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Munkahelyi szexizmus 10 életképben bejegyzéshez

  1. Aliza szerint:

    Nagyon ismerős. Na persze jogos is. Nagy családi háttér nélkül tényleg a nő megy a gyerekért a bölcsibe, oviba, suliba, tényleg ő marad vele, ha beteg. “Anyuka vagy, örülj, hogy kapsz állást, részmunkaidőt. Majdcsak jó leszel valamire…”

  2. the veggie brunette szerint:

    Átemelte szmörgószbord* és hozzászólt:
    Nemrég szerencsém volt Laura Bates-et élőben meghallgatni itt Malmöben, ahol a Nordisk Forum keretén belül beszélt az Everyday Sexism projectről – annak létrejöttéről és az eddig elért eredményeiről. A project terjeszkedik, egyre több aktivista dolgozik azon hogy a meglévő 18 országon kívül a világ több pontján létrehozzák a project helyi változatát, hogy többek között kommunikációs csatornát nyújtsanak azoknak a mindennapi atrocitásoknak a kifejezésére, amik a nőket éri és érinti (lásd a listát az alábbi cikkben például).
    Az előadást követő kérdezz-felelek során kiderült hogy nagyjából 13 ország várakozik arra hogy feltűnjön a project hivatalos honlapján, mint résztvevő ország. Bár a szomszédos országok nagyja már benne van a folyamban, Magyarország, illetve a project magyar kiadása még mindig várat magára – pedig tele vagyunk női jogvédő szervezetekkel és aktivistákkal, akik rengeteget nyerhetnének egy ilyen együttműködésből.
    Ha valaki tudja hogy miért nem kapnak az alkalmon a magyarországi szervezetek, komnentelje be azt a blogon. Érdekelne hogy mire várnak még…

  3. kalapubapumba szerint:

    Rossz dolog ez tényleg (főleg egy kelet-európai gazdaságban), de a munkáltató részéről jogos, hogy számítani akar az alkalmazottjára. Ha egy nő elmegy szülési szabadságra, az neki kiadás és (talán enyhe) bonyodalom. (De még ha pl. egy HR-es ezt nem is bánja, vagy együttérez egy női jelölttel akkor a főnőkei is lecseszhetik.) Persze a 9-es pontban leírt eljárás ettől még nekem is ökörségnek tűnik (hiszen a nő túl volt a szabadságán…) és a többi is csak simán genyó dolog vagy rossz beidegződés.

  4. Sz.Irénke szerint:

    A társadalmi elvárás a nők felé meglehetősen skizofrén és álszent. Azt sulykolják beléjük, hogy a szülés szent kötelességük, de ha már megszülte a gyereket, viszont nincs mögötte megfelelő háttér, akár fel is fordulhat.Ha pedig ezen felháborodik, és ennek hangot is ad , akkor sokan egyből ledegradálják.
    Nem esne le a pasik fejéről az oda képzelt glória, ha még azelőtt megkérdeznék a nőt, mit szeretne, mielőtt eldöntik, mi lenne jó neki.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s