Szerző: Emma
(A magyar szöveget Kara Orsolya szerkesztette a képekbe. Ezúton is köszönet a munkájáért. – a ford.)
Forrás: Emma
Legutóbbi hozzászólások
Terézia Bostan Nyírő - Érvelés seggfej módra Ogocse - Érvelés seggfej módra Bagoly41 - A jobbos nőgyűlölet Bagoly41 - A jobbos nőgyűlölet Bagoly41 - A jobbos nőgyűlölet
Eszmetár 
Jajj, minden a nőkre hárul, a férfiak meg csak dolgoznak, de egyébként is életképtelenek és lusták! Milyen szép üzenet, tényleg….
Ez nem egy üzenet, hanem a konzervatívabb házasságok nagy részében tény.
A képregény pont arra mutat rá, hogy nem életképtelennek és lusták, hanem hogy így vannak szocializálva, és tudatossággal ezen simán lehetne változtatni. Teljesen hiteles és szükséges üzenet, főleg akkor, amikor a nők nagy része egy idő után ugyanúgy teljes állásban dolgozik (is).
Amikor már mindenki teljes állásban dolgozik, megváltozik a dolgok fekvése, hiszen nincs senki otthon egész nap: a gyerek valami intézménybe van bedugva (ovi, bölcsi), a szülők meg robotolnak.
Amíg viszont valaki otthon van vele (a poszt szerint ugye 12. naptól kezdve) és az az anyuka, addig nyilván nem életszerű, hogy a férfi egy, vagy két feladatkört teljes mértékben átvegyen. Tegyük fel, hogy átvállalom a konyhát, de az egészet. Megfőztem előző este, elmosogattam utána, a hűtő, kamra feltöltve. De, hoppá, az anyuka kitalálja, hogy úgy összedobna még egy nemtudommilyen sütit. Ja, csak el kell menni hozzá a boltba, mert épp n összetevő nincs otthon. Elmegy, megveszi, visszajön, megcsinálja, ha már, akkor el is mosogat – majd füstölög, hogy a férfi nem csinált semmit….
Mert azok is.. életképtelenek, lusták és sajnáltatják magukat, hogy ők milyen szerencsétlenek, de összefosnák magukat attól, amit egy nő csinál. Tisztelet a kivételnek..
Aquarel: senki nem kényszeríti rád a férfiakat.
Palacsinta:
Egesz eletemben ezt lattam otthon a szuleim reszerol, pedig anyu vegig dolgozott foallasban (a gyes utan nyilvan – mit gondolsz egy harom eves gyerek mar vigyazban all egesz nap es elhozza magat a bolcsibol?) es most is ez van mikor mindketten otthon vannak, nyugdijjasok. Meg azt is anyunak kell tudnia, hogy apunak mikor fogy el a gyogyszere es o irat neki… Nem beteg, csak vernyomas gyogyszer. Apu SEMMIT nem csinal amire nincs megkerve, sot gyakran azt is megvarja mig megcsinalja mas. Csak a spot kozvetitesek, a horgaszat meg a vadak erdeklik, amikbol neha hazahoz egyet kerdes nelkul, hogy aztan anyu dolgozhasson vele – pagyasztoba szetporciozas es egyebek.
…Aztan martir arcal kerdezi, mit szurt(ak?) el, hogy nekem nem kell pasi …marmint ilyen. En meg jogyerek vagyok es nem mondom az arcaba, hogy allandovendeg nem hianyzik a hazhoz.
Az érzelmeid és gondolataid kifejezése saját jogod, használd. Több okból is jó: 1. saját magadnak is meglepően (figyeld majd utána) jót teszel vele, 2. lehet, hogy nem baj, ha az Apád szembesül azzal, hogy a lányának milyen érzései, gondolatai vannak őróla. Elsőre valószínű nehezen nyeli be, lehet az is, hogy soha nem nyeli be. De neked mindenképpen jót fog tenni! Nem hangsúlyoztam talán, hogy a mérsékelt, kulturált hangnem szükséges ahhoz, hogy akihez beszélsz, megnyíljon feléd.
Most erre mit kéne mondjak? Azt, hogy nekik így alakult ki az egymás melletti életük, ők így szokták meg, így szeretik? Azt, hogy neked nem muszáj se így, se máshogy élni? Tartsd nyugodtan terrorban a saját rabszolga-pasidat, ha nektek úgy tetszik…
Ha a pasinak meg kell mozdulnia, akkor már rabszolga, a nő meg dolgozza ki a belét? Hát a nők a rabszolgák sajnos, egy dugás sem ér meg ennyit. A pasi nem csinál semmit, aztán ha a nő megcsúnyul, összeesik a fáradságtól, még le is cserélik egy frissebbre, szebbre, fiatalabbra. Nos, ezért aztán tényleg nem érdemes gályázni. Pár ezer évig a nők vitték a háztartást, tudod mit? Most vigyék egyedül a férfiak pár ezer évig és ha a nőnek van kedve, akkor besegít, mint ahogy a férfiak is tették vagy eljár kocsmázni, amíg a férje összekapja a házat vagy keres egy fiatal szeretőt és otthon meg veri az asztalt, hogy hol a vacsora.
Mi az, hogy egy dugás sem ér annyit?
Persze, lecserélik egy fiatalabbra…
1. Ha így is van, akkor is a nőknek kell magukba nézni, amiért fiatalon az idős pasikra gerjednek.
2. Nincs így. Ahogy más is írta már, a férfiak lazán egy tízessel korábban egyszerűen meghalnak.
Érdekes, hogy te pont abban a pár ezer évben élsz, akarsz élni, amikor a férfiak viszik a háztartást. Te meg lakkozhatod a körmödet egész nap, mi? 🙂
Nos, de ennek a hozzállásnak természetesen van genetikai összetevője is. A nők tájékozódása tárgyakra, fordulókra alapul, míg a férfiaké térben, térképszerűen. A nők könnyebben eligazodnak sok kis dolog között, míg a férfiak a nagyobb méretű és sebessességű dolgokban mozognak otthonosabban. A nők könnyebben meg tudják osztani a figyelmüket, míg a férfiak “dobozokban” gondolkoznak, egyszerre csak egy dologra koncentrálva. Ha egy cumisüvegre koncetrálnak, akkor gyakorlatilag nem veszik észre a földön fekvő koszos ruhát.
Ez genetika, ösztönök, meg pszichológia. Mint ilyen nyílván nem mindennférfire és nőre igaz, de a többségre igen. Illetve megfelelő gyakorlattal, tanulással felül lehet írni ezeket az ösztönöket, de ahhoz idő, türelem és megértés kell mindkét féltől. Naív dolog egy kezdő házaspártól ezt egyből elvárni. Ezért kellenek évek meg egy-két gyerek amíg összerázodik a férj és feleség. Feltéve ha meg van a kellő türelmük egymás felé.
“A nők könnyebben meg tudják osztani a figyelmüket, míg a férfiak “dobozokban” gondolkoznak, egyszerre csak egy dologra koncentrálva.”
Ez egy mítosz szvsz. Senki nem képes multitaskingra, legfeljebb rákényszerül a figyelme folyamatos megszakítására. Le is strapálja az agyat rendesen.
(Saját tapasztalatom: ha fókuszálok valamire, meg se hallom például, ha beszélnek hozzám. Persze képes vagyok úgynevezett “multitaskingra”, ha muszáj, de minden egyes váltásnál keletkezik egy üresjárat, amíg próbálom elszakítani magam az aktuális feladattól és ráállni a másikra. Egyáltalán nem hatékony.)
Osztom Dóra tapasztalatait, miszerint a multitasking egyáltalán nem alapállapot, épp ezért piszok fárasztó. Szükségmegoldás, nem több, adott helyzetben hasznos, de folyamatosan nem lehet így végezni a napi feladatokat.
“Ez genetika” – NINCS semmilyen tehetség, tudás, amely kizárólag a nemhez kötődne. Vannak gének, amik öröklődnek, mint pl. a zenei tehetség, matematikai tehetség, de ezek nemektől függetlenül, keresztbe-kasul öröklődnek. Az már társadalmi-szocializációs hatás, hogy ezek a tehetség – gének csak a férfiakban tudnak kibontakozni, érvényre jutni, mivel a nőkbe belefojtják a kötelességekkel a kibontakozásukat. Pl. Mozartak is volt egy hozzá hasonlóan zseni nővére, akit az apja szintén csodagyerekként mutogatott. Aztán felserdülvén hozzáadta valami idősebb fószerhez és koncertek helyett szülhetett és háztarthatott. 😦
Szerintem ez nem a konzervatív házasságokban van csupán így. Így van ez mindenhol, ahol valaki hajlandó egy bármilyen ügybe beleölni a megfelelő mennyiségű munkát és időt, mások viszont legfeljebb az utasításait hajtják végre, húzogatják a szájukat, amikor jön az utasítás, és úgy érzik, szívességet tesznek minden mozdulattal. Ráadásul szemrehányásokkal bombázzák, hol azért, mert utasítgat, hol meg azért, mert nem szólt, hogy kell a segítség, és még azért is, mert hülye utasításokat adott.
Én rengeteg civil, vállalkozói és családi helyzetben látom ezt a felállást. Aztán ha az Utasítgatónak elege lesz abból, hogy mindenki ücsörög a csónakban, neki meg eveznie kell, akkor kiugrik, és azt se bánja, ha borul minden (bárhogy szerette is a csónakázást). A családi helyzet attól abszurd, hogy végülis nem dönthetünk szabadon arról, hogy maradunk-e, vagy sem. A gyerekeinkről valakinek gondoskodni kell. Ezért ezzel a helyzettel nagyon könnyű élni-visszaélni, teljesen észrevétlenül is…
És még valami:
Kedves Emma és Kedves Kara Orsolya! Nagyon köszönöm a képregényt, régóta foglalkoztat ez a téma, és nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni!
Az a gond hogy a szocializáció megváltoztatásához kevés csak a család. Férfiatlan lesz a serdülők körében az aki takarít és mosogat otthon. Annyira mélyen bennünk van ez… kinek mi a hagyományos szerepe.
Én amondó vagyok, a kreativitás sokat segít. És nem kell maximalistának sem lennie egy nőnek/anyának sem. Túl sokat vállalunk magunkra, mert minden csak úgy lehet jó ahogy mi csináljuk. Szégyellünk segítséget kérni sokszor. (vagy épp nincs, de az megint más tészta)
Ezt már az elején megfigyelem, a pasi hogy veszi, ha épp nincs kedvem/erőm stb. megcsinálni a “kötelező” dolgok egy részét? Ha megjegyzést tesz, húzza a száját stb. elgondolkodom rajta hogy nem ő az igazi. Egyszerűen nem lehet így együtt élni a mai világban már.
És amúgyis elmegy a fenébe az ilyen hozzáállással.
De ha azt mondja hogy semmi gond, kreatívan megoldja a helyzetet, én meg elfogadom tőle és nem maximalistáskodom hogy jaj de még ez de még az… klasszul meg lehet oldani.
Mi legalábbis ezt csináljuk. Elfogadom tőle amilyen megoldással elő tud állni, de azt is kérem hogy valódi megoldást hozzon, és gyakorlatias hozzáállású férfiakat preferálok. És pontosítás: ha azt mondom vegye ki a cumisüveget, ki fogja venni. Ha azt mondom légyszi pakold ki a mosogatógépet és tedd a helyére az edényeket, azt fogja megcsinálni.
Azon nem parázom, ha valami nem úgy puffan, sőt, megmutatom neki hogy ez lesz, ha nem segít be. Mert egyedül ez túl sok. Ha megérti jó, ha nem érti meg, gáz, de ezt én már az elején figyelem, milyen a hozzáállása szóval ezeket tudnám javasolni.
Ha annyira emancipáltak vagyunk, (mert az jó egyébként, szeretem!), 1. olyan férfit válasszunk aki kreatív, segít, és megbízható. 2. ne sztereotipizáljuk a gyereket, úgyis megtanulja majd sajnos, mi inkább mutassunk alternatív megoldásokat 3. lazább otthon, néha kupi belefér, no stressz, és nem kell maximalistának lenni.
Ja és ha nincs otthon mustár, akkor majonézt eszünk. Big deal. Ha valakinek nem tetszik, lemehet mustárért 🙂
Ugyan már ? Az a férfiatlan, ha valaki mosogat, meg takarít ? Szét kell nézni az utcán a sok puhap..ű kis kamasz között, akik rózsaszín pólóban, meg tapigatyában, lány-hajjal nyomulnak mindenfelé, ez nem zavarja őket ? Nem attól lesz valaki férfi, hogy pénisze van, de az ilyenek mind azt hiszik… Az ilyen választékból egy nő sosem kerülhet ki győztesen. nagyon ritka a valódi férfi.
dede, pontosan attól és csak attól lesz valaki férfi, hogy pénisze va, és ezzel egyidejűleg minden sejtjében XY a nemi kromoszómapár. Ennyi a férfi – és egy jottányival sem több. A férfi nem minőségjelző – azt már csak a férfiuralmú rendszerek társítják mellé s nyomatják ezerrel. Az meg, hogy kinek milyen szín tetszik, végképp tökmindegy, attól a farka lehet kemény, márha az a férfi-minőség kritériuma szerinted… 😦 – mert hát nem mellesleg ebben sem értünk egyet persze.
Ez mind nagyon szép…Az egésznek a titka a NEVELÉS!!!!!! És a családi példa és minta észrevétlenül bekúszik az agyba!….Szóval én felkészítettem a lányomat mire számíthat és hogyan legyen résen!!!Remélem,Neki legalább sikerül….
Bullshit is a word.
Ismét egy általánosító, feminista post..
A legtöbb média ami körülvesz minket általánosító és hímsoviniszta. Nem hiszem hogy bele kell halni abba, hogy néhány írás feminista. Az ég szerelmére miért kell ezt a szemére vetni bárkinek is?
Szerintem nagyon jó a poszt – és amíg a világon az összes munka 70 %-át nőkkel végeztetik (igen, a terhesség-szülés-szoptatás-gyermekgondozás is MUNKA, sőt minden további alapja), és viszont a világ javainak 99%-át férfiak birtokolják, addig bőven van helye és szerepe feminista cikkeknek. Ekkora igazságtalanságot ugyanis illene végre kompenzálni, de legalábbis csökkenteni. Elég nehezen megy, amióta én élek, Mo-on pl. határozottan rosszabodott a nők helyzete és kilátásai. 😦
Ezert nem szabad hozzamenni olyan ferfihoz aki meg nem lakott egyedul es nem kellett ellatnia legalabb sajat magat.
A legtöbb férfi lakott egyedül és tökéletesen ellátta saját magát. Csak nem volt a budi szellőzőcső belseje kidomeszoszozva hetente. 🙂
Te viszont most is egyedül laksz. 😀
Magát azt a szot is utálom hogy feminista… elég szar lehet annak aki ilyen párkapcsolatban / házasságban él..milyen érdekes nálunk a családban (és elég nagy a család) senki sem ilyen lusta semmirekellő,mint amilyennek a cikk beállítja a férfiakat! Az én párom mos főz takarít,megosztjuk a munkát,mert van amit 24 hetes terhesen mar nem bírok.és sose szakadt rám a házimunka mindig megoszlott.és nem szuperhős.ja és persze mellette 8-12 órában dolgozik.. Apukám ugyan ez..a papám mamám beteges..ugyanúgy együtt csinálnak mindent..soha egyik férfitól sem hallottam a családban,hogy “szólhattál volna”.. szóval komolyan mondom,szívből sajnálom azt akinek ilyen élete van.
Örülj neki akkor.
Én meg szívből sajnálom azt, aki ilyen közönyös mások problémája iránt.
Örülj neki, hogy nálatok így van. Amúgy nálunk is így van – de attól még látom a világ általános igazságtalanságát. és hogy másoknál nem így van. És ismerem a tényt, hogy a világ munkáinak 70 %-át nők végzik el, kontra a javak 1 % -át birtokolják. Ha testvérek között így osztanák el a munkát és az örökséget, mi volna a véleményed azokról a szülőkről ? Mert a Földön a patriarchális társadalmak ezt csinálják a férfiak és nők viszonylatában. . És ez ellen szólal fel a feminizmus, bármennyire is utálod magát a szót is. Gratulálok az igazságérzetedhez, jó kis nőgyűlölőt faragott belőled a rendszer. Megesik ez nőkkel is, bár kicsit visszás…
ha másolsz vmit, akkor illik megjelölni a forrást, kedves Emma…
Mert szerinted honnan másolta…? 🙂
Talán, ha rákattintanál az Emma feliratú linkre a cikk fölött, kedves Zoltán… 🙂
Pontosan! Nálunk én csinálok mindent, a férjem pedig “adja hozzá a pénzt”. Emiatt nincs ideje semmiben segiteni….
Halálosan kifaradtam mentálisan ebben az évek során!
Mégis a férjetek fog meghalni bő 10 évvel korábban és élvezhetitek a felszabadult özvegy éveket. Már akinek megadatott egy férj.
DÖGÖLJ MEG!!!!
Úristen ez megkkora nagy baromság… Nálunk pont az ellenkezője van… Kedvesem cseszik bármit csinálni, ha nem mondom neki, magától eszébe se jut elmenni bevásárolni, takarítani, felmosni, vagy bármi… Jah hogy a nők… hogyne… feminizmus at its best…
A strucc egy madár.
A strucc nem tud repülni.
Tehát a madarak nem tudnak repülni.
Ez most egy ilyen típusú logika volt.
Nem mondja senki, hogy fordítva nem fordulhat elő a dolog. Tény viszont, hogy az a ritkább – a kivétel, nem a szabály.
És a mondandó attól még ugyanúgy érvényes, csak ez esetben akkor fordított szerepekkel. De a lényeg ugyanaz.
A rendszer jó vagy rossz működését, kialakulását mindig TÖBB ember együttes viselkedése és hozzáállása határozza meg.
Sajnálom, hogy a cikk nem érte el a célját. 😦
Segítség a változtatásra. A másik viselkedésének minősítése sajnos csak a kapcsolatot rombolja.
De ha odaállok a párom elé javítási szándékkal, ha jól működő és szerető kapcsolat van köztünk, akkor megérti és KÖZÖSEN megoldjuk a problémát.
Sok sikert kívánok nektek is ebben!
Sztereotípia, sztereotípia mindenütt.
Van benne igazság, kb. a fele.
Csúnya férfi, visszamegy dolgozni pár nap után. a szemét disznó. Ha nem menne vissza, akkor miből élnétek?
Mert kell a mosogatógép, kell a klíma, kell a gyereknek játék, ruha.. nyaralás is jó lenne havi 1x. Belföld nem jó, mert a barátnők külföldre mennek. Rezsi és lakáshitel miből megy? Ja a férfi fizetéséből.
Ugyanezt a képregényt meg lehetne csinálni férfi szemszögből is.
Amúgy a megoldás a következő: Ne legyen párod sem gyereked. Máris meg van oldva a fent leírtak 99,9%-a.
Örülök, hogy segíthettem.
Nagyon érdekes a cikk és van benne igazság. Mindenki véleményében van igazság.
Annyit hozzátennék, hogy én is olyan családból érkezem, ahol az Anya a minden és a férfias bográcsozásnál is ő készíti elő és teszi el az eszközöket. Borzasztó nézni. Mikor Anyukám otthon lábadozott a műtéte után, átadta a feladatokat, de nem elég ideig. Könyörögtem neki, hogy ne csinálja, jót tenne a testvéremnek is, ha átvenné a munkát, de nem bírta ki. Olyannyira magára akarja erőltetni a “régit”, hogy nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről.
Úgy gondolom, hogy ez a helyzet is kettő emberen múlik. Ha valaki olyan társat választ, aki nem segít és rugalmatlan az az ő döntése. Személy szerint a szüleim esetéből tanulva olyan embert választottam, aki megosztozik a terheken.