Nem a megfelelő testeket szabályozzuk

Szerző: Maria Guido

B&M Noskowski/Getty

Miért mindig csak a nők testéről beszélünk, miért mindig csak azt akarjuk szabályozni?

24 éves voltam, amikor átestem egy abortuszon. Szerelmes voltam a legjobb barátomba, ő meg a drogokba. Meggyőztem arról, hogy tudom kezelni a “barátság extrákkal” helyzetünket, mert tudtam, hogy ő nem akar ennél többet. Én ugyan nem ezt akartam, de akkoriban nagyon jó voltam abban, hogy mindig a rossz férfibe szeressek bele.

Teherbe estem (pedig rendesen szedtem fogamzásgátlót). Ő nem akart gyereket, de a szigorú katolikus neveltetése miatt azt sem akarta, hogy abortuszra menjek. Én nem voltam abban a helyzetben, hogy gondoskodjak egy gyerekről, és a szívem mélyén azt is jól tudtam, hogy nagyon rossz ötlet lenne ehhez a férfihoz láncolnom magam az életem hátralevő részére. De mint kiderült, ezt nem is kellett elmagyaráznom neki, mivel megszakította velem a kapcsolatot. Összespóroltam a 200 dollárt a procedúrára, a nővérem pedig elvitt a klinikára. A férfiről ezután évekig nem hallottam egyáltalán. És amikor később mégis szóba álltunk ismét, erről soha nem beszéltünk.

Neki nem kellett klinikát keresnie és konzultációra mennie. Neki nem kellett egyedül szembenéznie a klinikai dolgozóval, aki megerősíette, hogy a terhességi teszt valóban pozitív. Neki nem kellett visszamennie a klinikára a nővérével és bevennie a procedúra előtt felkínált váliumot. Neki nem kellett felfeküdnie az asztalra és mereven bámulnia a Monet-posztert a plafonon, miközben egy újabb adag nyugtatót lőttek a karjába, és nem égett bele az agyába annak a nagy kalapos, esernyőt tartó nőnek a képe a plafonról az örökkévalóság az élete egész hátralevő részére. Neki nem kellett megtapasztalnia azt az érzést, amikor a zsibbadt arcán folynak a könnyei, miközben a nővére fogja a kezét.

Neki ebből egyáltalán semmit nem kellett megtapasztalnia.

A klinika lábadozójában sem kellett ülnie, néhány másik nő körében. Az egyik nem lehetett idősebb 13-nál és egyre csak hányt. Egy másik nagyjából korombeli volt. Megint egy másik 17 körül lehetett. Senki nem szólt egy szót sem. Neki nem kellett csendben visszavezetnie velem San Francisco-ba. Halloween éje volt épp, az utcákon tombolt a parádé, miközben a nővérem lakása felé hajtottunk. Neki nem kellett néznie a jelmezeket, és egy életre meggyűlölnie ezt az ünnepet. Neki nem kellett véreznie. Neki nem kellett azon tűnődnie, hogy vajon lehet-e majd még valaha is újra gyereke. Neki egyáltalán semmi ilyesmin nem kellett keresztülmennie. Neki mindössze belém kellett élveznie, majd megfeddnie engem amiatt, hogy egyáltalán fontolóra mertem venni az abortuszt – majd pedig szó nélkül felszívódnia.

Nehéz nőnek lenni. Az egész világ nehéz. Minden, amit meg kell tennünk, olyan átkozottul nehéz.

A nők teherbe esnek és azt mondják nekik, hogy jobban kellett volna figyelniük a fogamzásgátlásra. Vagy hogy meg kellett volna győződniük róla, hogy a férfi húzott-e óvszert. Vagy hogy eleve nem is kellett volna “széttárniuk a lábukat”. A szexuális együttlétek minden felelősségét a mi vállunkra rakják – egészen addig, amíg teherbe nem esünk. Onnantól aztán, mintegy varázsütésre, már egyáltalán semmi beleszólást nem engednének nekünk a dologba.

Akkor hát hogy is vagyunk? Minden a mi felelősségünk, mindent nekünk kell intéznünk, egyedül – de aztán hirtelenjében semmi jogunk nincs már dönteni arról, hogy mi történik a testünkben?

Heteroszexuális közösülés esetén a nő kizárólag akkor eshet teherbe, ha a férfi belé élvez. Más szóval, a férfi kifejezetten lelkes részvételére van szükség ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen. A fogamzásgátlás terhét azonban valamiért mégis mindig a nőknek kellett viselniük – köszönhetően legnagyobbrészt a tablettának. Férfi fogamzásgátló tabletta még mindig nincs, leginkább azért, mert a klinikai tesztek résztvevői nem voltak képesek megbirkózni ugyanazokkal a mellékhatásokkal, amelyekkel mi mindennap szembesülünk. A nőket rá lehet kényszeríteni arra, hogy törődjenek bele az olyan mellékhatásokba, mint pl. vérrögképződés, magas koleszterin-szint, súlygyarapodás és hangulatingadozások – de amint azzal kellett szembesülniük a kutatóknak, hogy a férfi fogamzásgátló-tabletta visszafoghatja a libidót is, egyből lefújták a dolgot. “Minden esetben, valahányszor megpróbáltak kidolgozni egy újabb gyógyszeres megoldást, az volt a baj, hogy a mellékhatások túl megterhelőnek bizonyultak” – foglalta össze a Healthline-nak Dr. Tomer Singer, a New York-i Lenox Hill Hospital “Reproduktív endokrinológia és terméketlenség” részlegének igazgatója. “Főként a libidócsökkenés, a gyakoribbá váló merevedési zavarok jelentettek problémát – ezek pedig mondhatni kéz a kézben járnak a spermatermelésért felelős hormonok [mint például a tesztoszteron] szintjének csökkenésével. Mindenáron védjük a férfiakat, közben pedig a nőknek egyre csak azt hajtogatjuk, hogy kizárólag az ő felelősségük minden, ami még azelőtt történik, hogy teherbe esnének, de onnantól kezdve már egy árva szavuk sem lehet többé a kérdésben.

Ha egy nő akár 100 különböző férfival is lefekszik egy év alatt, akkor is csak egyetlen teljes terhességet képes produkálni. Ezzel szemben ha egy férfi fekszik le 100 különböző nővel, akkor akár 100 teljes terhességet is előidézhet. Akkor hát miért beszélünk mégis mindig csak a nők testének a szabályozásáról?
Brad Betts
@870South (Twitter)

Ha egy nő akár 100 különböző férfival is lefekszik egy év alatt, akkor is csak egyetlen teljes terhességet képes produkálni. Ezzel szemben ha egy férfi fekszik le 100 különböző nővel, akkor akár 100 teljes terhességet is előidézhet. Akkor hát miért beszélünk mégis mindig csak a nők testének a szabályozásáról?” Brad Betts-nek ezt a kiírását nagyon felkapta a Twitter. Több, mint félmillió “tetsziket” és több, mint kétszázezer megosztást kapott. Láthatólag legbelül mind tisztában vagyunk azzal, hogy elsősorban a férfiak felelősek a terhességekért, de ezt valamiért mégsem szeretjük így konkrétan kimondani.

Miután az amerikai Georgia állam törvényhozása elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely illegálisnak nyilvánította az abortuszt attól a pillanattól kezdve, amikor már érzékelhető a magzat szívverése, az egyik helyi demokrata képviselő is előállt egy törvényjavaslattal, aminek a “Hereügyi Jogok Nyilatkozata” nevet adta. A javaslat egyebek mellett betiltotta volna Georgia államban a vaszektómiát és DNS-vizsgálatot követelt volna meg a terhesség hetedik hetének első napján az apa kilétének megállapítása érdekében, akinek aztán ettől a pillanattól kezdve kötelező lett volna gyerektartást fizetnie.

Jjjóóóó reggelt! Hadd mutassam be a “Hereügyi Jogok Nyilatkozata” törvényjavaslatomat. Szabályozni szeretnétek az emberek testét és a döntés szabadságát? Tessék, parancsoljatok!

Téma: “Hereügyi Jogok Nyilatkozata” törvényjavaslat
Prioritás: Magas

Jó reggelt,

Kérem, szövegezzék meg a következő törvényjavaslatot:

  • Viagrát vagy bármely más merevedési zavart orvosló gyógyszert csak abban az esetben lehessen vásárolni, ha a gyógyszerre igényt tartó férfi nemi partnere írásos nyilatkozatban engedélyezi számára annak a használatát.
  • Tiltsák be Georgia államban a részleges és a teljes vaszektómiát is. A procedúra illegális kivitelezését a HB 481 alatt felsorolt büntetésekkel szankcionálják.
  • Nyilvánítsák “súlyos testi sértésnek” azt, ha egy férfi óvszerhasználat nélkül közösül.
  • A terhesség 7. hetének első napjától tegyék kötelezővé egy DNS-teszt elvégzését (de legkésőbb a 8. hét első napja előtt) az apa kilétének megállapítása érdekében, aki innentől kezdve AZONNAL köteles megkezdeni a gyerektartás fizetését.
  • Írjanak elő egy kötelező, 24 órás “várakozási időt” minden férfi számára, aki pornót vagy szexuális segédeszközöket szeretne vásárolni Georgia államban.

Dar’shun Kendrick
@DarshunKendrick (Twitter)

Ezt nyilvánvalóan csak demonstrációnak szánta, de az emberek így is ráugrottak, és egyből harsogni kezdték, hogy nem lehet így megcsorbítani a férfiak reprodukciós választási szabadságát. Egy férfi például azt kommentelte erre, hogy “Lehet, hogy csak én vagyok racionális vagy ilyesmi, de nem gondolod, hogy a terhességmegelőzés egy kicsit más, mint a terhességmegszakítás?” – amire pedig egy nő azt felelte, hogy “Hadd mutassak rá arra, hogy a terhesség megelőzése ténylegesen megelőzi a terhességmegszakítást is”.

Annyira megszoktuk már a nők testének szabályozását és az arról folytatott nyilvános diskurzust, hogy már a szemünk sem rebben, ha újra előkerül a téma. Miközben jelenleg az USA három államában is úgy gondolják a törvényhozók, hogy remek ötlet lenne visszamenni azokba az időkbe, amikor rendre haltak bele nők abba, hogy nem állt rendelkezésükre semmilyen törvényes, biztonságos terhességmegszakítási eljárás. De amint valaki előáll egy olyan törvényjavaslattal, amely a férfiaknak a saját testükkel kapcsolatos döntési szabadságát hivatott szabályozni, úgy azt egyből szatíraként azonosítja mindenki – vagy ha nem is, akkor sem gondolja senki egy pillanatig sem komolyan, hogy az tényleg jogerőre emelkedhetne. Ez vajon miért van így?

Jómagam két császármetszésen estem át – ebből az egyik vészhelyzeti beavatkozás volt. Sérvem lett, ami néha még most is – nyolc évvel az első gyermekem születése után – meggyötör, ha rosszul mozdulok. A hasizmaim soha nem forrtak össze rendesen. Kötényhasam van, amitől valószínűleg soha nem fogok megszabadulni. És én akartam ezeket a gyerekeket. Képzeld csak el, milyen érzés lenne mindez egy olyan nőnek, akire ezt konkrétan rákényszerítik? De egy férfitől ilyesmit soha nem várnánk el. Soha.

20 évembe telt, hogy rávegyem magam arra, hogy megosszam másokkal az abortuszom történetét – mivel egy olyan “erkölcs”-kultúrában élünk, ami mindenhova beszivárog, még akkor is, ha az ember nem vallásos. Öt éven át küszködtem terméketlenséggel, és még a racionális, ateista lényem legmélyén is ott volt az a kis hang, ami azt suttogta a fülembe, hogy “a te hibád – elvetetted az egyetlen esélyedet”. Ezt a hangot az a miriádnyi mikroagresszió ülteti el a nőkben, amelyekkel nap mint nap együtt élünk – nem pedig valami olyasféle hit, miszerint elbuktunk volna valamilyen erkölcsi próbatételt. Soha nem tudnál meggyőzni arról, hogy az abortusz erkölcsi kérdés lenne; vess csak egy pillantást azokra, akik küzdenek ellene. Azokra, akiknek eszükbe sem jut, hogy egyébként sokkal jobban szolgálnák az “istenüket” akkor, ha inkább az árvák megsegítésére, a fogolytáborainkban sínylődő illegális bevándorló gyerekek helyzetének átérzésére vagy épp a mélyszegénységben szenvedő, éhező gyerekek felkarolására fordítanák az energiáikat.

A férfiak éppen annyira felelősök a terhességekért, mint mi, nők, és ha a mi testünket szabályozni kell, akkor bizony az övéket is. És ha nem tetszik az abortusz, akkor egyszerűen húnyj szemet fölötte éppúgy, ahogyan teszed azt jelenleg is az árvák ezreivel, nap mint nap.

Ugye, milyen könnyen megy…?

Forrás: ScaryMommy

Kategória: Család, Feminizmus, Politika, Társadalom, Vallás
Címke: , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. cicabanya szerint:

    Tipikus kettős mérce. Csak az nem látja be, aki nem akarja.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.