Így veheted észre időben a bántalmazó hajlamot

Szerző: Briana Shepherd

Tanácsadók tanúsága szerint a családon belüli erőszak áldozatai túlságosan is gyakran hajlamosak önmagukat hibáztatni a történekért. (Pixabay: ninocare)

Emma* 17 éves volt, amikor egy buliban találkozott a 22 éves Tomival*.

Önmagát „kövérkésként”, önbizalomhiányosként jellemezte – és eleinte magán kívül volt örömében attól, hogy egy első ránézésre kifejezetten karizmatikusnak tűnő férfi érdeklődött iránta.

„Nem volt könnyű neki, sok mindenen ment keresztül, de azt gondoltam, csak szüksége van valakire, aki gondoskodik róla” – mondta Emma.

Így visszatekintve persze már látom, hogy az első pillanattól fogva ott voltak a kontrollkényszer és a féltékenység jelei.

Évekbe telt, mire Emma – akinek időközben gyereke is született Tomitól – végre rászánta magát a távozásra. Úgy, hogy ez idő alatt Tomi egyre jobban az ellenőrzése alá vonta, egyre erőszakosabb lett – végül már fizikailag is.

„Vállon ütött, a padlóra lökött, többször is megütött és a hajamnál fogva vonszolt körbe a padlón” – emlékezett vissza Emma. – „Annyira különös volt. Nyolc éven át rettegtem attól nap mint nap, hogy képes lehet ilyesmire, de mindeddig soha nem ment ilyen messzire.”

Rob Andrew-nak – családon belüli erőszak áldozatainak tanácsadója – túlságosan is ismerős Emma története.

„Ez egy komoly társadalmi probléma” – mondta –, „amit kezelni kell. A bántalmazást jellemzően apránként készítik elő és építik fel. Ez egy kifejezetten alattomos folyamat.”

Hatékony segédeszköz nőknek

Az elmúlt húsz év során Andrew úr számtalan beszélgetést folytatott bántalmazó kapcsolatok segélykérő áldozataival. A történeteik, míg persze mind egyediek a maguk személyességében, ugyanakkor rendkívül hasonlóak is egyben.

„Sok évvel ezelőtt azt kérdezte egyszer tőlem egy munkatársam” – mesélte –, „hogy vajon miért mindig csak olyan későn veszi észre egy férfi valódi természetét.”

Rob Andrew áldozatsegítő munkájának egyik legfőbb eszközévé lépett elő a „nem-teszt”. (ABC News: Hugh Sando)

„Kérdésemre elmondta, hogy a férfi, akivel nemrégiben jött össze, valósággal felrobbant mérgében, amikor le kellett mondania egy megbeszélt randevút, mert rosszul érezte magát. Majd, ahogy jobban átbeszéltük a dolgot, kiderült, hogy ez volt az első olyan alkalom, amikor nemet mondott neki.”

Így született meg az, amire Andrew úr csak a „nem-tesztként” hivatkozik.

A „nem-teszt” lényegében annyit tesz, hogy jól figyeld meg, hogyan reagál a párod, amikor az első alkalommal nemet mondasz neki, vagy meggondolod magad.

„Az még teljesen rendben van, ha egyszerűen csak hangot ad a csalódottságának, de az már a legkevésbé sincs, ha méregbe gurul. Ez – a ’hogy merészeled’ és társai – a birtoklási kényszer és a jogosultság-érzet jele.”

Andrew úr elmondása szerint a „nem-teszt” rendkívül hatékony eszköznek bizonyult a munkájában.

„A segítséget kérő nők túlságosan is gyakran hajlamosak önmagukat hibáztatni a történtekért” – mondta. – „Azt kérdezik maguktól, hogy vajon miért vonzódnak mindig erőszakos, bántalmazó férfiakhoz; önmagukat hibáztatják, amiért nem elég határozottak, vagy épp azért, mert feldühítették a párjukat, kiprovokálva így az erőszakos viselkedést.”

„A nem-teszt semmi olyat nem mutat meg, ami ne lett volna már amúgy is látható – csak kiemeli feketén-fehéren, hogy valóban tisztán látsszon. Így pedig már a nők is könnyebben felismerik, hogy igenis joguk van nemet mondani, és hogy nem ők a hibásak.”

„Az erőszaknak akarnak véget vetni, nem a kapcsolatnak.” Három évvel Tara Costigan meggyilkolása után gyökeres változásért küzdenek a családon belüli erőszak áldozatainak súlyos történeteivel.

Az áldozathibáztatás mindig rossz válasz

Andrew úr sok esetben aggasztónak találja, ha bántalmazó kapcsolatban élő nőknek azt tanácsolják, hogy legyenek határozottabbak; néha még a téma szakértői is „határozottság-tréninget” javasolnak. Pedig, mint mondta, „nem kifejezetten jó ötlet határozottan fellépni egy olyan férfival szemben, aki épp azzal fenyeget, hogy beveri a képedet, ha nem hallgatsz el azonnal.”

A statisztikákból egyértelműen kitűnik, hogy jóval több nőt ölnek meg családon belüli erőszak részeként, mint férfit. (ABC)

„Már akár hiányos gondolkodásnak is lehetne nevezni azt a szemléletet, miszerint ezeket a nőket határozottabbá kell edzeni, és akkor majd nem fogják bántani őket – miközben a bántalmazásnak ténylegesen csak egyvalaki vethet véget, ez pedig nem más, mint az elkövető.”

Andrew úr inkább ilyesféle kérdéseket tesz fel a nőknek: hogy élted túl? Hogy bírtad ki? Hogyan őrizted meg a reményt és a méltóságodat?

„Amikor felismerik, hogy tanúsítottak már ellenállást, és hogy valóban sikerült megőrizniük a reményt és a méltóságukat, egyszeriben felcsillan a szemük” – mondta. – „Ezt én újrapozícionálásnak nevezem.”

„Sok esetben a nők ítélkezve néznek vissza az életükre, és önmagukat hibáztatják. Ezzel szemben, ha a felismerésre helyezzük a hangsúlyt, elkezdik felfedezni azokat az eseteket, amikor már igenis kiálltak magukért, amikor felfedezték a saját hangjukat.”

„A férfi kezét nem tudjuk lefogni, de a nőnek segíthetünk abban, hogy másként azonosítsa magát, hogy elkezdje felismerni ezeket a dolgokat, és ez bámulatosan sokat segít nekik.”

A férfiak nem ördögök és a nők sem angyalok

Az ABC Radio Perth Focus c. műsorának hallgatói egyebek mellett azt is kérdezték Andrew úrtól, hogy miért nem ejt szót a családon belüli erőszak férfi áldozatairól is.

Az egyik ilyen SMS-re azt válaszolta, hogy „az ilyesmi természetesen nagyon is lehetséges. Soha nem is tagadtuk, hogy férfiak is lehetnek az ilyen helyzetek rosszabbik végén. A férfiak nem ördögök és a nők sem angyalok.”

HANG: Így kerülhetjük el a veszélyes és romboló kapcsolatokban ragadást (Focus)

Egy másik hallgatónak válaszolva, aki elmondása szerint nemrég lépett ki egy bántalmazó, kontrollkényszeres nővel folytatott kapcsolatából, Andrew úr rámutatott – konkrét számokat idézve –, hogy a statisztikák tanúsága szerint lényegesen több nőt ölnek meg családon belüli erőszak részeként, mint férfit.

„A statisztikák szerint tehát az olyan esetek, amikor egy férfi lép fel bántalmazóan egy nővel szemben, sokkal súlyosabbak.”

Beszámolt Andrew úr azokról az alkalmakról is, amikor bántalmazó férfiak fordultak hozzá segítségért – esetenként pedig már a hatóságok küldték hozzá őket.

„Sokan sokféleképpen gondolkodnak erről, de a magam részéről itt hozzáállásbéli problémát látok” – mondta. – „Igyekszünk segíteni a férfiaknak a hozzáállásuk mélyebb feltárásában, hogy megérthessék, hova vezet ez az út, majd megkérdezzük tőlük, hogy tényleg olyanná akarnak-e válni. És ők a legtöbbször azt válaszolják, hogy nem büszkék magukra.”

Folytatnunk kell a munkát

Felidézett Andrew úr egy olyan esetet is, amikor egy olyan férfi látogatott el az egyik csoportos ülésére, akinek azt mondta a párja, akivel már két kisgyerekük is volt, hogy ha nem akarja, hogy elhagyja őt, akkor kezdjen valamit a viselkedésével.

Andrew úr bántalmazókkal is dolgozik, körbejárva velük az énközpontúság, a birtoklási kényszer és a jogosultság-érzet témaköreit. (ABC Riverland: Sowaibah Hanifie)

„Nem tudom, pontosan hol tartott ott a bántalmazás, de újabban már arról számolt be, hogy határozottan javult az otthoni légkör” – mondta. – „A férfi elmondása szerint az apjától és a nagyapjától vette át ezt a viselkedésmintát. Mint mondta, esténként, amikor hazaért a munkából, mindig megirányozta a kanapét egy doboz sörrel, mivel ő úgy látta, hogy arra a napra ő már megtette a magáét.”

Amikor azonban elkezdett gondolkodni arról, hogy milyen ember is szeretne lenni valójában, apránként a viselt dolgain is elkezdett változtatni, és a gyerekeivel is többet foglalkozott.

„Felismerte, hogy énközpontú volt – ez pedig pontosan azon dolgok egyike, amelyekkel foglalkozunk: énközpontúság, birtoklási kényszer, jogosultság-érzet, utolsó szó.”

Szemelvények a családon belüli erőszak bugyraiból – Ezek az emberek megjárták a poklot. A történeteik hátborzongatóak. És túlontúl sok van belőlük.

Andrew úr tisztában van vele, hogy a nézetei erős és jó eséllyel kritikus reakciókat válthatnak ki.

„Sokaktól hallom azt, hogy milyen nehéz ma a férfiaknak, és hogy mennyire összezavaró lett minden” – mondta.

Pedig férfinek lenni nagyon könnyű. Mindössze annyit kell tenned, hogy udvariasan és tiszteletteljesen viselkedsz az emberekkel. Ez tényleg nem nehéz.

„És mégis, azzal, hogy ezt kereken kimondjuk, már tettünk is egy lépést egy jobb jövő felé – és hátat fordítottunk a nőket a másodosztályú állampolgár sorsára kárhoztató, elmúlt kétezer évnek.”

„Itt van a kutya elásva. Folytatnunk kell a munkát.”

* Az érintettek védelmében megváltoztattuk a neveket.

Forrás: ABC

 

Kategória: Család, Kapcsolatok, Pszichológia
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.