Így lehetsz jobb szülő – 9 tipp idegtudományi alapokon

Szerző: Eric Barker

***

Mielőtt megnyitnánk a mulatságot, ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzásegített ahhoz, hogy a Wall Street Journal bestsellerévé válhasson az első könyvem. Itt nézhetsz utána.

***

Amíg jól viselkednek a gyerekek, addig semmi gond. A bajok akkor kezdődnek, amikor fegyelmezned kell őket. A legtöbb szülő azt általában elég jól tudja, hogy milyen módszereket nem akar alkalmazni a gyermeknevelésben, de hogy milyeneket igen, nos… ezt illetően már lényegesen több a bizonytalanság.

Egyáltalán mi is az, hogy „fegyelem”? Az angol a „discipline” szóval jelöli ezt a fogalmat, amely a latin „disciplina”-ból ered – ez pedig azt jelenti: „tanítani”. És végső soron pontosan ezt is kell tennünk. Minden olyan alkalom, amikor egy gyerek rosszul viselkedik, egy lehetőség arra, hogy olyan kiemelten fontos és hasznos készségeket tanítsunk neki, mint empátia, önuralom, problémamegoldás és az érzelmek kezelése.

Ha egyszerűen csak megbüntetjük, mindenféle tanulság nélkül, úgy rövid távon talán elejét vehetjük a további rossz viselkedésnek, de hosszú távon ebből csak azt fogja leszűrni, hogy erősebbnek és hatalmasabbnak kell lenni másoknál, mert akinél a hatalom, az verheti keresztül a saját önkényes szabályait. Ez pedig már a később kialakítandó kapcsolataiknak is elég rosszul ágyaz meg.

Persze, nyilván szeretnénk lenevelni arról, hogy lilára fesse a vécét, de ezzel együtt szeretnénk azt is, hogy vegye figyelembe mások érzéseit, és sajátítson el olyan készségeket, amelyek révén sikeres és boldog életet élhet. És azt is szeretnénk, hogy egy vita után épphogy közelebb érezze magát hozzánk, nem pedig távolabb tőlünk.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

E téren teljesen egyértelműek a kutatási eredmények. Azok a gyerekek élik a legjobb életet – érzelmi, kapcsolati, de még tanulmányi szempontból is –, akiket támogattak a szüleik és bensőséges kapcsolatot ápoltak velük úgy, hogy mindeközben világosan és egyértelműen kommunikálták és tartották fenn a határokat, és magas elvárásokat is támasztottak. A szülők úgy maradtak következetesek, hogy eközben végig szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel viszonyultak a gyermekeikhez. Ennek eredményeképp a gyerekek boldogabbak lettek, jobban teljesítettek az iskolában, ritkábban kerültek bajba, és teljesebb, tartalmasabb kapcsolataik is voltak.

De mégis hogyan valósíthatjuk meg mindezt? (Nem, elektromos sokkoló nélkül is megy.)

A kulcs a „kapcsolatteremtés és átirányítás”. Ezt a rendszert Daniel Siegel, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) orvostudományi karának (School of Medicine) klinikai pszichiátria-professzora, valamint Tina Payne Bryson, gyermekorvos és fiatal felnőtt-pszichoterapeuta javasolja.

Ők a „Drámamentes fegyelmezés: rendteremtés a káoszban és gyermeked fejlődő tudatának ápolása egészagyas módszerrel” (No-Drama Discipline: The Whole-Brain Way to Calm the Chaos and Nurture Your Child’s Developing Mind) c. könyv New York Times bestseller-szerzői.

Jól van, akkor vágjunk is bele…

1.) Kapcsolatteremtés

Ha a gyereked éppen kiabál vagy sír, akkor nyilvánvalóan nem hallja, amit mondasz neki. Olvasd el ezt újra. Tetováltasd magadra. Te mennyire tudsz logikusan gondolkodni olyankor, amikor teljesen elárasztanak az érzelmek? De egy gyerektől mégis elvárod, hogy igenis legyen képes erre?

Ha tehát helyből kiosztod a büntetést, abból tényleges tanulság szinte soha nem lesz levonva, csak a már amúgy is éppen elég rossz helyzetet rontja tovább. Kapcsolatot kell teremtened.

Kapcsolatot teremteni pedig annyit tesz, hogy megmutatod a gyerekednek, hogy az ő oldalán állsz – miközben a határokat továbbra is fenntartod. Rá kell hangolódnod az érzéseire, és ki is mutatnod, hogy megérted. Ezzel hozzásegíted őket ahhoz, hogy a reaktivitásról továbbléphessenek a fogadókészségre. Lehetőséget adsz az érzelmek lecsendesítésére, helyet adva így az ésszerű gondolkodásnak az érzelemvezérelt helyett.

A kapcsolatteremtés 4 részből áll:

Közvetíts nyugalmat

A gyerek sír, te kiabálsz, és minden csak egyre rosszabb lesz. Ismerős? Persze, mert most már hatalomharc folyik beszélgetés helyett. Ahogyan azt a New York-i Rendőrség túsztárgyalói is tanúsítják, „a viselkedés ragadós”; ha harcolni akarsz, akkor hajrá, szórj szikrákat a szemedből, emeld fel a hangodat és rázd a mutatóujjadat. Ha viszont szeretnéd józan mederben tartani az interakciót, akkor viselkedj is ennek megfelelően. Közvetíts nyugalmat. Éreztesd vele, hogy biztonságban van.

Fogadd el az érzéseit

Te hogyan reagálsz arra, ha valaki csak legyint az érzéseidre, és azt mondja, „ne csinálj a bolhából elefántot és nyugodj le végre”? Pontosan. Akkor hát ne várd el egy gyerektől sem, hogy ő viszont igenis kezelje jobban ugyanezt a helyzetet. Fogadd el, amit érez – még ha azt nem is, amit tett. Ahhoz, hogy megnyugodhasson, éreznie kell, hogy megérted őt. Logikával addig úgyse mész semmire, amíg az érzelmek nem somfordáltak el az útból.

Hallgasd meg

A gyerekedet nagyon dühíti valami. Tudod, mi az, ami ilyenkor mindig beválik? Egy jó hosszú fejmosás. Hosszasan prédikálni valakinek, aki épp torkaszakadtából kiabál – nincs is ennél hatásosabb módszer arra, hogy ráébresszük őt a hibáira, és lenyugtassuk. Erre soha, egyetlen gyerek sem reagálna azzal, hogy egyszerűen elengedi a füle mellett, amit mondasz. És ne felejtsd el újra és újra ismételgetni ugyanazokat a pontokat. Az emberek – főleg a mogorva tinédzserek – imádják ezt…

Izé, nem. Nem. Egy árva szót sem fog átgondolni abból, amit mondasz, mindaddig, amíg nem beszélhet a saját érzéseiről, és amíg semmi jelét nem mutatod annak, hogy megértenéd őt. Tehát figyelj oda rá, és hallgasd végig a mondandóját.

Reflektálj

Miután elmondta neked, hogy mit érez, ismételd meg azt. Ne mondd, hanem mutasd, hogy érted. Ha azt mondod, „tudom, mit érzel”, arra csak azt a választ fogod kapni, hogy „Fogalmad sincs semmiről!” Ha viszont azt mondod, hogy „Nagyon feldühített téged, hogy nem hagytam, hogy atomreaktort építs a pincében”, akkor arra már azt fogja mondani, hogy „Igen, pontosan.”

Miután nyugalmat közvetítettél, elfogadtad, amit érez, meghallgattad és reflektáltál rá, tedd fel magadnak a következő kérdést: „Készen áll rá, hogy ő is meghallgasson engem, hogy tanuljon, hogy megértse a helyzetet?” Ha még nem látod így, akkor ismételd meg újra az előbbi lépéseket.

Hoppá, ami azt illeti, van még egy másik kérdés is, amit szintén fel kell tenned magadnak ilyenkor: „Én is készen állok erre?” Ha te magad is túlságosan fel vagy húzva az érzelmileg az adott pillanatban, akkor annak nem lesz jó vége. Nem csak a gyereknek kell nyugodtnak lennie, hanem neked is.

(Ha szeretnél többet tudni arról, hogyan élhet a gyereked sikeres életet, nézz rá a bestseller könyvemre.)

Oké, tehát kapcsolatot teremtettél. Akkor itt az ideje az „átirányításnak” – ami további 8 lépést foglal magába. Tény, nem könnyű ennyit mind eszébe idéznie az embernek, főleg, ha az ifjúság épp a szemed láttára tette meg az utolsó ecsetvonást a nappali vadonatúj, faltól-falig, padlótól-plafonig freskóján, amire azonban egészen biztosan nem adtál neki megbízást. Az erőfeszítés azonban garantáltan megtérül. Kezdjük hát…

2.) Csak semmi szócséplés

Meghallgatni mindig jobb, mint prédikálni. Ha amúgy is rendszeresen siránkozol azon, hogy a gyereked csak milyen rövid ideig képes összpontosítani bármire is, akkor főleg tisztában lehetnél vele, mennyire felesleges másfél órás egyetemi előadást tartanod neki a helyes viselkedésről. Ha komoly dologról van szó, inkább tegyél fel kérdéseket, vezess irányított beszélgetést, de ne prédikálj.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

Kiemelten fontos, hogy ne beszélj túl sokat, amikor átirányítasz. Persze, fontos dologról van szó, és meg kell tanulnia, de akkor is fogd rövidre és velősre. Akárhány évesek is a gyerekeid, a hosszú prédikációk csak egyre inkább elveszik a kedvüket attól, hogy ténylegesen oda is figyeljenek rád. Csak elárasztod őket a túl sok ingerrel és információval – aminek pedig általában az a vége, hogy teljes mértékben eleresztenek a fülük mellett mindent, amit mondasz.

(Így nevelhetsz fejlett érzelmi intelligenciával bíró gyerekeket.)

Oké, tehát rövidre fogod és velősre. Hogyan tovább?

3.) Fogadd el az érzelmeket

Minden érzés megengedett – csak nem minden viselkedés. Ne várd el, hogy racionális vagy értelmes érzelmei legyenek. (Ha a világon mindig minden racionálisan és értelmesen zajlana, akkor neked nem kéne veszekedned a gyerekeddel, nekem meg Olivia Wilde lenne a feleségem.)

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

A viselkedésünk helyénvalóságát – vagy épp helytelenségét – az határozza meg, hogy hogyan reagáljuk le az érzelmeinket. Legyen tehát az üzenetünk a gyermekeink felé az, hogy „Mindig megélhetsz minden érzést, de nem teheted mindig azt, amit akarsz.”

(Így nevelhetsz határozott gyerekeket.)

Rövidre fogod és elfogadod az érzéseit. Remek. No és hogyan tereled a helyes útra?

4.) Írd le a helyzetet, ne prédikálj

A szülők soha nem értik, hogy miért eresztik el a fülük mellett a gyerekeik a mondandójukat. Pedig a válasz egyszerű: azért, mert előre tudják, hogy mit fogsz mondani, de te mégis fogod magad, és csak azért is elmondod.

Több, mint valószínű, hogy tudják, hogy rosszat csináltak. Prédikálás helyett inkább irányítsd rá a figyelmüket arra, amit tettek: „Ég a kanapé.” Így lényegesen kisebb az esélye annak, hogy helyből védekező üzemmódba váltsanak, vagy hogy eleresszék a fülük mellett a mondandódat.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

Sok szülő hajlamos egyből kritizálni és prédikálni, ha a gyereke valami olyat csinál, amit ő helytelennek tart. A legtöbb fegyelmezési helyzetben azonban ezek a reakciók egyszerűen szükségtelenek. Ehelyett egyszerűen leírhatjuk azt, amit látunk; a gyermekeink ebből éppen olyan világosan megértik a mondandókat, mint ha kiabálnánk velük és szidnánk őket. Ráadásul így egy jó adag hisztit és hárítást is elkerülhetünk.

(Itt ismerkedhetsz meg a jobb szülőség tudományával.)

Leírtad a helyzetet ahelyett, hogy TED-előadást tartottál volna. Kiváló. Ténylegesen tanulni azonban csak akkor fog bármit is a helyzetből, ha szívvel-lélekkel ott van…

5.) Vond be őt is a fegyelmezésbe

Nem ítéletet kell hozni, hanem párbeszédet folytatni. Tegyél fel kérdéseket. Vedd rá, hogy tegyen saját javaslatokat arra, hogy hogyan kellene kezelni a helyzetet – és máris szervesen átváltottatok egy beszélgetésbe jóról és rosszról, és arról, milyen hatással van másokra a gyereked viselkedése. Így tanul empátiát és problémamegoldást.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

Ha kapcsolatot teremtettél és a gyermeked is hajlandó tényleg odafigyelni rád, akkor egyszerűen elindíthatsz egy beszélgetést, ami először megértéshez vezet („Tudom, hogy ismered a szabályokat, és érdekelne, mi zajlott le benned, miért tetted végül mégis azt, amit.”), majd empátiához és jóvátételhez („Szerinted neki ez milyen érzés volt, és hogy lehetne helyrehozni a dolgokat?”).

(Így kezelheted a kezelhetetlen gyerekeket – túsztárgyaló módszerekkel.)

Szóval beszélgettek, a gyerek ténylegesen tanul is valamit, és még csak nem is azt, hogy gonosz vagy vele. Tehát hogyan mondhatsz neki nemet üvöltözőverseny nélkül – és taníthatod is egyben önuralomra?

6.) Fogalmazd át a nemet feltételes igenné

„Igen, tévézhetsz még egy kicsit – ebéd után.” Nem varázslat, de általában kevesebb ellenállásba ütközik, mint egy sima „Nincs több tévé!”

Persze vannak azért olyan dolgok, amiről eleve nem tárgyalunk: „Nem, nem végezhetsz vakbélműtétet a kutyán.” A legtöbb esetben azonban át lehet így fogalmazni a dolgokat, hozzásegítve így a gyerekedet a határok megismeréséhez és az önuralom elsajátításához – jóval kevesebb hisztivel.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

Egy „nincs apelláta” nemet mindig nehezebb elfogadni, mint egy feltételes igent. Ha ráadásul durva és parancsoló hangon mondasz nemet, úgy az már automatikusan kiválthatja egy gyerekben (vagy bárkiben) a reaktív állapotot. A reaktivitás együtt járhat az „üss vagy fuss” reflexszel, lefagyással vagy – szélsőséges esetekben – ájulással. Míg ezzel szemben egy támogató igen – még ha nem is enged meg egy adott viselkedést – a közösségi életért felelős áramköröket aktiválja, befogadóbbá téve az agyat az aktuális történések iránt, több esélyt adva így a tanulásra és javítva a többiekhez fűződő kapcsolatokat.

(Itt 4 létfontosságú nevelési tippet találhatsz.)

Tehát most már azt is tudod, hogyan mondhatsz nemet. Hogyan fegyelmezhetjük még a gyerekeket – anélkül, hogy közben megutálnának minket?

7.) A kívánatost hangsúlyozd

Azt mondd, amit el akarsz érni, nem pedig azt, amit el akarsz kerülni. A „moss fogat és kerítsd elő a hátizsákodat” magasan veri a „hagyd abba a vacakolást és szedd össze magad, mert elkésünk az iskolából!”

Dicsérd meg, ha jól csinálja a dolgokat. Mit gondolsz, milyen érzéseket fog ösztönösen hozzád asszociálni akkor, ha mindig csak ledorongolást hall tőled? Bizony.

(Így nevelhetsz okosabb gyerekeket 10 lépésben.)

No és hogyan kerülhetjük el a hisztit teljes egészében – és nevethetünk is még egy jót közben?

8.) Közelítsd meg kreatívan a helyzetet

Légy játékos. Ha egy játék a padlón hever, ahol semmi keresnivalója, szigorú nézés helyett próbálkozz egy drámai seggreeséssel. A kocsiba beszálláson pörölés helyett válts át félelmetes szörnyeteggé és kergesd be a kocsiba. Egy kis kreativitással sokkal kevesebb ellenállás mellett is átviheted az üzenetet.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

A rugalmassághoz az agy prefrontális kérgét használjuk, a tudatos gondolkodás és a végrehajtó funkciók központját. Ha fegyelmezés közben mozgósítjuk, sokkal jobban rá tudunk hangolódni a gyerekünkre érzelmileg és kommunikatívan is – és még a saját reaktivitásunkat is visszafoghatjuk általa.

(Itt találhatsz 10 lépést ahhoz, hogyan nevelhetsz boldog gyerekeket.)

Most már tudjuk tehát azt is, hogyan hatástalaníthatjuk a konfliktust – de hogyan taníthatunk neki életre szóló, hasznos készségeket és tompíthatjuk már előre is a következő katasztrófa élét?

9.) Tanítsd a tudatosság eszközeit

Siegel és Bryson lényegében a gyermekeink tudatosságra neveléséről beszélnek. Vagyis, azt akarjuk elérni, hogy ne pusztán megéljék az érzéseiket, hanem figyeljék is meg azokat.

Ha megtanítod a gyerekedet arra, hogy tegye fel magának azt a kérdést, hogy „Mit csinál most az agyam?”, úgy azzal lehetőséget adsz neki arra, hogy hátrébb léphessen a fejében zajló káosztól és kvázi kívülről vehesse szemügyre azt ahelyett, hogy feloldódna benne. Nem akarjuk sem azt, hogy teljesen elsodorják a gyermekünket az érzései – sem pedig azt, hogy megtagadja azokat. Azt akarjuk, hogy vegye észre azokat – és kezdjen valamit velük.

Ezzel arra is tanítjuk őket, hogy ne ragadjanak le egy pillanatnyi rossz hangulatban. Hogy nem kell külső események vagy épp a saját belső érzéseik viharában vergődő áldozatoknak lenniük. Egy kis gyakorlással megtanulhatják kezelni az érzéseiket és a viselkedésüket is.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

Agykutatók kiderítették, hogy két különböző agyi áramkörrel rendelkezünk – egy megtapasztalóval és egy megfigyelővel. Különbözőek, de egyaránt fontosak, építenünk, fejlesztenünk kell őket, és erősíteni köztük a kapcsolatot. Azt akarjuk, hogy a gyerekünk ne csak érezze az érzéseit és érzékelje az érzékleteit, hanem vegye is észre, hogyan érez a teste, hogy képes legyen megfigyelni és megvizsgálni a saját érzéseit.

(Itt ismerheted meg a boldog családok 20 egyszerű titkát.)

Oké, most tényleg jó sokat tanultunk. Foglaljuk össze az egészet, és lássuk, mit tehetünk, ha valahol elszúrjuk…

Összegzés

Így lehetsz jobb fantasztikus szülő az idegtudomány segítségével:

Teremts kapcsolatot: közvetíts nyugalmat, fogadd el az érzéseit, hallgasd meg és reflektálj.

Csak semmi szócséplés: most komolyan, értél valaha is célt a prédikálással?

Fogadd el az érzelmeket: minden érzés megengedett – csak nem minden viselkedés.

Írd le a helyzetet, ne prédikálj: „Apa összes cipője a hűtőben van.”

Vond be őt is a fegyelmezésbe: „Hogyan tudod kifejezni a dühödet úgy, hogy senkit ne kelljen utána 27 öltéssel összevarrni?”

Fogalmazd át a nemet feltételes igenné: „Igen, századszorra is megnézheted a Toy Story-t – miután anya elolvasta ezt a fantasztikus blogposztot.”

A kívánatost hangsúlyozd: „Ne nyafogj” helyett próbálkozz „Jobb szeretem, amikor rendes hangon beszélsz. El tudnád mondani mégegyszer, úgy?”

Közelítsd meg kreatívan a helyzetet: „Fogadni mernék, hogy előbb eszem meg a zöldségeimet, mint te.”

Tanítsd a tudatosság eszközeit: Tanítsd meg neki észrevenni a saját érzéseit. Végtére is amiről nem tudunk, azzal nem is tudunk mit kezdeni.

Persze ez nem fog mindig tökéletesen sikerülni (remélem, ez most nem ért meglepetésként). De még ha hibázol is szülőként, annak is lehet hasznos tanulsága, ha jól kezeled az ilyen eseteket.

Idézet a „Drámamentes fegyelmezés”-ből („No-Drama Discipline”):

Ez esetben azt figyelhetik meg, hogyan kérsz bocsánatot és hozod helyre a dolgokat. Megtapasztalhatják, hogy még ha egy adott pillanatban épp vita is van, és konfliktus, utóbb akkor is lehet rendezni és helyükre tenni a dolgokat. Így a jövőbeli kapcsolataikban is nagyobb biztonságban érezhetik majd magukat, és kevésbé fognak szorongani. Megtanulnak bízni abban – sőt, egyenesen számítani arra –, hogy a nézeteltéréseket kapcsolatteremtés és nyugalom fogja követni. Megtanulják továbbá azt is, hogy a cselekedeteik hatással vannak mások érzelmeire és viselkedésére. Végül pedig láthatják azt is, hogy te sem vagy tökéletes, így nem is fognak azon aggódni, hogy ők sem azok.

Az (angol nyelvű) emailes hírlevelemre itt jelentkezhetsz.

Kapcsolatteremtés és nyugalom. Ha el is szúrod – nyugi. Kérj bocsánatot, nézd a dolog humoros oldalát, próbáld újra.

A gyerekeidnek is meg kell tudniuk, hogy mindenki követ el hibákat, és hogy a harag sem tart örökké.

Tudniuk kell, hogy időnként kerül sor veszekedésekre – de ez még nem jelenti azt, hogy az illető akkor onnantól kezdve már nem is szeret többé.

Csatlakozz több, mint 320 000 olvasóhoz. Jelentkezz itt a heti rendszerességű (angol nyelvű) újdonságokért.

Kapcsolódó cikkek:

New Neuroscience Reveals 4 Rituals That Will Make You Happy

New Harvard Research Reveals A Fun Way To Be More Successful

How To Get People To Like You: 7 Ways From An FBI Behavior Expert

 

Forrás: Barking Up The Wrong Tree

Reklámok
Kategória: Család, Kommunikáció, Pszichológia, Tudomány
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.