Szexuális szabadság vagy tárgyiasítás? Ilyen egyszerűen eldönthető

Szerző: Ronnie Ritchie

Régi vitatéma a feminizmusban a szexuális szabadság kérdésköre – vagyis pontosabban az, hogy hogyan különböztethetjük meg egymástól a szexuális szabadságot és a szexuális tárgyiasítást? A külsőségeket illetően ugyanis ez a kettő a megtévesztésig hasonlóan tud megjelenni.

Szerencsére azonban a különbségtétel egyszerűbb, mint hinnénk: mindössze azt kell megvizsgálnunk, hogy ki uralja a helyzetet – vagyis, hogy kié a hatalom.

A részletes kifejtés itt következik – sok szeretettel az Everyday Feminism szerkesztőitől:

KIÉ A HATALOM?
Avagy a különbség szexuális szabadság és szexuális tárgyiasítás között.
(Írta és rajzolta Ronnie Ritchie)

Bizonyára találkoztál már ezzel a vitával.

Sokszor nehéz megkülönböztetni egymástól a szexuális szabadságot és a szexuális tárgyiasítást, amennyiben az egyetlen különbség köztük az, hogy az egyik állítólag „jó”, a másik meg „rossz”.

Akkor hát miben is áll a tényleges különbség? A HATALOMban.

Más szóval, ki uralja a kérdéses szexuális helyzetet, ill. az abban résztvevő személy jelenlétét? Ha maga a szóban forgó személy – akit „néznek”, ill. akit szexualizálnak – uralja a helyzetet, akkor a szexuális szabadságával él.

Ha azonban az illető személynek nincs vagy csak minimális hatalma van a helyzet felett, akkor szexuálisan tárgyiasítják (emberi lény helyett személytelen tárgyként kezelik, mutatják be).

A hatalom sok esetben a beleegyezés hatalmát jelenti – azt, hogy az illető személy önként, saját szabad akaratából vesz részt a szexuális helyzetben, és ha bármikor úgy érzi, hogy most már elég, akkor abban a pillanatban ki is szállhat belőle, és semmiféle következményektől nem is kell tartania emiatt. Ez azonban csak az alapfelállás beleegyezés és hatalom témakörében, amit még számos további tényező bonyolíthat.

TUDÁS – BELEEGYEZÉS – TÁRSADALMI ELFOGADOTTSÁG – PÉNZ

Kezdjük itt: ha valaki „szexin” öltözködik és így megy ki az utcára, vagy épp lő magáról egy szelfit és online megosztja azt, akkor az ő kezében van a hatalom, mivel ő döntött úgy, hogy most így fog öltözni.

Ezt azonban komplikálhatják a társadalmi szépségideálok és az úgynevezett tiszteletreméltósági elvárások. Az előbbi azt sugallhatja, hogy ha nőként azonosít a külvilág, akkor a szépség a legfőbb értékmérőd és ezért muszáj szexin öltöznöd, mert ha nem teszed, akkor nem fognak szépnek tartani – míg az utóbbi, épp ellenkezőleg, azt sugallja, hogy semmiképp ne öltözz szexin, mert akkor szégyenbe hozod magad, és ezt erőteljesen a tudtodra is fogják adni.

Még egy „visszafogottan” öltözött személyt is tárgyiasíthatnak, amennyiben a „néző” a „nézett” beleegyezése nélkül szexualizál egy egyébként nem-szexuális helyzetet.

Egyes embereknek egyáltalán nem is áll módjukban a tényleges beleegyezés. A vonatkozó jogszabályok is kimondják, hogy minden egyéb tényezőtől függetlenül a kiskorúak még nem elég fejlettek, nem kellően tájékozottak ahhoz, hogy minden vonatkozó tényezőt, körülményt és következményt mérlegeljenek és mindennek tudatában, kellő érettséggel és megfontoltsággal dönthessenek.

Érdemes észben tartani azt is, hogy kitalált karakterek sem képesek beleegyezni semmibe. Erre persze azt szokták mondani, hogy ha a kérdéses karakter valóban létezne, akkor ő maga döntene úgy, hogy úgy akar öltözni, ahogyan ábrázolták is, tehát végeredményben ő is csak a szabadságával él. Végeredményben azonban a hatalom ez esetben a karakter megalkotójánál van, mivel a karakter saját vágyairól és szándékairól mindannyian csak találgathatunk. Az alkotó felelőssége tehát, hogy ugyanúgy ábrázolja az aktív beleegyezést kitalált karakterek esetében is, mintha hús-vér személyről lenne szó.

Még bonyolultabbá válik a helyzet a kereskedelmi szex esetében. Egyeseknek ez valóban erőt és szabadságot ad. Mivel ez az ágazat rendkívül jövedelmező lehet, sokszor a szolgáltatók is lehetnek válogatósak az ügyfelekkel, és nem feltétlenül szorulnak rá a „fűvel-fával” hozzáállásra. De nem mindenki ilyen szerencsés: azok ugyanis, akik a legjobban járnak ebben az ágazatban, és így a legjobban keresnek, általában már eleve is kellőképpen privilegizáltak voltak.

Sokan lépnek be a szexiparba úgy, hogy az egyébként egyáltalán nem a szívük leghőbb vágya. Számos más tényező is bejön még itt a képbe, úgymint szegénység, rassz és születési/biológiai nem. A kereskedelmi szex-szolgáltatók gyakran szembesülnek elképesztő mértékű diszkriminációval és kriminalizálással, ami szintén elveszi tőlük a hatalmat, és mások kezébe adja.

Mielőtt tehát megint belekezdenél, hogy…

Tedd fel magadnak a kérdést:

Írta és rajzolta Ronnie Ritchie

Forrás: Everyday Feminism

Reklámok
Kategória: Feminizmus, Társadalom
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.