Terry Pratchett Korongvilága az irodalom legfelsőbb foka

Szerző: Brandon Sanderson

terry-pratchettSzégyellem magam amiatt, hogy milyen későn fedeztem fel Terry Pratchettet. Olvasói pályafutásom korai szakaszában sokáig elkerültem; korábban is olvastam már humoros fantasy-t és bár mindig élveztem az élményt, ez mégsem olyasmi volt, amit szándékosan kerestem volna. Sejtelmem sem volt róla, hogy épp a legjobbat hagyom ki, amit a fantasy, mint műfaj nyújtani tud.

Nehéz bemutatni Terry Pratchettet a beavatatlanoknak. Legtöbb műve egy fiktív, korong alakú világon játszódik; a történetek jellemzően krimik vagy thrillerek, elkeverve az emberi lét bőkezűen adagolt szatírájával. A legjobb fantasy-művekhez hasonlóan az ő világának trolljai, boszorkányai és mogorva városőrei között tett utazás is saját világunk behatóbb vizsgálatára ösztönöz. Míg azonban más szerzők csak finom utalásokkal élnek, a Korongvilág légkalapácsot használ. Meg finom utalásokat is. Majd ellopja a pénztárcádat.

Történet, humor és filozófia szerves egységet alkot a Korongvilágon. Egyetlen másik szerző egyetlen műve sem tudott ennyire megnevettetni és ezzel egyidejűleg ilyen sok gondolkodásra ösztönözni úgy, hogy mindeközben még egy fantasztikus történettel is megörvendeztetett. Talán még Shakespeare-t említhetném, mint olyat, aki hasonló hatást képes elérni. Igen, komolyan.

Ez tehát a mondandóm lényege: Pratchett nem egyszerűen csak vicces, hanem egyenesen transzcendens. Vicces szerzőből rengeteg van. Néhányan közülük tényleg frenetikusak. Néhányan még el is tudnak gondolkodtatni. A legtöbb humoristának azonban, legyen bármilyen zseniális, rendszerint beletörik a bicskája a történetekbe. Miután letettem a könyveiket, a nevetés élménye megmarad, de semmiféle késztetést nem érzek rá, hogy újra elővegyem őket. A narratíváik egyszerűen nem fognak meg – nincs meg az az ellenállhatatlan vonzerejük, amit egy jó történet képes kifejteni. Röviden, nem érzem úgy tőlük – hajnali háromkor, amikor már a szememet is alig tudom nyitva tartani –, hogy márpedig akkor is muszáj elolvasnom még egy fejezetet.

Ezzel szemben Pratchett rendszeresen okoz álmatlanságot. A legjobb történetei (kiemelten ajánlom például a Going Postal-t vagy a The Truth-ot [magyar fordításban Az igazság, megjelent 2013-ban a Delta Vision gondozásában; a Going Postal egyelőre nem jelent meg magyarul – a ford.]) nem egyszerűen csak lebilincselőek, de véget nem érően szórakoztatóak is. És ha ez nem lenne elég, mindeközben a legváratlanabb pillanatokban képes fejbe vágni a kendőzetlen és abszolút telibe találó, csípős megjegyzéseivel is.

Ez kell legyen a fikció legfelsőbb foka. Megadja mindazt, amit a fikciós művek legjobbjai – és még meg is nevettet közben.

Nem mintha alulértékelnék Pratchettet. Az eladásainak nincs miért szégyenkezniük, jelentős rajongótábora van, és persze ott van még az az egész lovaggá ütős történet is, ami megesett vele. Nem tudom nem észrevenni azonban a felső kategóriás irodalmi díjak egy bizonyos hiányát a neve környékén. Kapott egy British SF Awardot és egy Locus Awardot, de sehol egy Hugo, egy Nebula vagy egy World Fantasy (általában ezeket tekintik a sci-fi és a fantasy három legfőbb díjának), mainstreamebb díjakról nem is beszélve. Talán annyira megszoktuk már Pratchettet, hogy egyszerűen adottnak vesszük?

Talán a humorral van a baj. A régi hollywoodi bölcsesség szerint egy komédia, legyen bármilyen zseniális, soha nem fog rangos díjakat elnyerni. Ha jó jegyeladásokat akarsz produkálni, akkor megnevetteted az embereket, ha pedig díjakat akarsz nyerni, akkor megríkatod őket. Ahogy a költő mondá, „Nem kapok tiszteletet.” [Rodney Dangerfield – a ford.]

Éveket töltöttem egyetemi szemináriumokon és előadásokon azzal, hogy megtanuljam, mi teszi naggyá az irodalmi alkotásokat, de csak arra a következtetésre jutottunk, hogy az irodalomtudomány jövője miatt egészen biztosan nem kell aggódnunk, mivel soha az életben nem fog konszenzus születni arról, hogy mi teszi naggyá az irodalmi alkotásokat. Mindenesetre egy-két olyan dolog azért akad, ami láthatólag közös a legnagyobbakban.

Egy ilyen dolog például a tudatos nyelvhasználat. Pratchett e téren egyenesen zseniális. Gondosan megválogatja minden egyes szavát, teletűzdelve viccekkel az írásait.

Másik ilyen dolog az irodalmi utalás. Pratchett ebben is elsőrangú, bár az ő utalásai görög mítoszok helyett (vagy inkább mellett) a populáris kultúra és történelem legkülönfélébb elemeire összpontosítanak. Ízelítő gyanánt, hogy képet alkothasson az ember a – gyakorta szóviccek formájában megnyilvánuló – utalások sokszínűségéről, érdemes belenézni a rajongók által a könyveihez írt annotációgyűjteménybe az L-Space-en.)

További jellegzetessége az igazán nagyszerű irodalmi alkotásoknak a nagyszerű szereplőgárda. E téren lehetne ugyan legyinteni Pratchettre a Korongvilágot benépesítő számos egyoldalú karikatúra-figura miatt, de ezek általában nem is tartoznak a történet gerincéhez. A középpontban álló főszereplők valóban hús-vér alakok, érzelmekkel, vágyakkal és fejlődési ívvel. Vimes-ot [a magyar fordításokban: Vinkó / Kadar – a ford.] például, Pratchett nyers modorú városőr-kapitányát az egyik legösszetettebb és legszerethetőbb irodalmi figurának tartom. (Az ő történetívének csúcsa a Night Watch [Éjjeli őrjárat, 2015, Delta Vision – a ford.], ha érdekel.)

És persze még viccesek is. Igazán, végtelenül viccesek. A bohócsmink megnevettet és elvonja a figyelmünket a vonások fenségességéről. Továbbra is tartom, hogy amit Pratchett csinál, az nem egyszerűen csak nagyszerű, de egyenesen páratlan is egyben.

Ötszáz év múlva nem a Nobel-díjasokat fogják tanulmányozni, hanem ezt a fickót.

Köszönjük, Sir Terry.

[Terry Pratchett 2015 márciusában távozott az élők sorából a ford.]


Brandon Sanderson az Elantris, a Ködszerzet-trilógia, A királyok útja ill. Robert Jordannel közösen Az Idő Kereke-sorozat lezáró kötetei, a New York Times-bestseller Gyülekező fellegek, Az Éjfél Tornyai és A Fény emlékezete szerzője.

Forrás: TOR.COM

Advertisements
Kategória: Szórakozás
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s