Ezért nem találják hihetőnek Istent az okos emberek

Szerző: J. H. McKenna, Ph.D.
Rangidős előadó, vallástörténész, University of CA Irvine

god

Számos oka van annak, miért nem találják hihetőnek Istent az okos emberek. Különböző könyvek és interjúk alapján eddig 21-et azonosítottam ezek közül:

1. Nem hihető az öreg fehér férfi a felhők között

Már az ókorban sem találták hihetőnek Isten humanoid („antropo-morf” = emberalakú) ábrázolását. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy a mai szkeptikusok sem találják annak. Van ennek a férfi Istennek nemi szerve, mély hangja, arcszőrzete? Említésre érdemes továbbá az a részlet is, hogy az ábrázolásokon Isten rendszerint hasonlít az ábrázolóra – akik jellemzően férfiak. A férfiak a saját képükre és hasonlatosságukra teremtették Istent.

2. Nem hihető az anyagtalan, ám biológiai funkciókkal mégis rendelkező Isten

Önellentmondás egy levegővel kijelenteni azt, hogy Isten „anyagtalan”, de mégis lát, hall, beszél és érez – ezek ugyanis mind anyagi, biológiai szervezetek jellemző funkciói. Mivel „lát” Isten, ha nem egy anyagi szemmel? Mivel „hall”, ha nem egy anyagi füllel? Mivel „beszél”, ha nem egy anyagi szájjal? Az ilyen Isten-leírások nonszenszek és önellentmondásosak.

3. Nem hihető a mindentudó Isten

Ismeri Isten a félelmet, a rettegést, a fájdalmat, az emésztési zavarok vagy épp a menstruáció kínjait, a nemi vágyat, a klimaxot vagy épp a terhességet? Esetleg a legvégső számot? Senki nem tud mindent; ez egy újabb nonszensz állítás.

4. Nem hihető a csupa szívjóság Isten

Isten maga a megtestesült jóság és szeretet, és mégis egy csupa vértől csöpögő karom és agyar-világot teremtett? Ragadozókat és prédákat? (Amely felállás kétségkívül maximálisan kedvére való egy oroszlánnak, de annál kevésbé a szegény nyusziknak és gazelláknak.) Karmokat és agyarokat? Azt a mintegy 50.000 kórokozót, amelyek folyamatosan azon munkálkodnak, hogy megöljenek minket és az állatokat? Betegségeket? Megannyi szenvedést úgy emberek, mint állatok számára? Mi, emberek, vajon „jónak” neveznénk-e valakit, aki tétlenül végignézi, amint egy hatéves kisfiú szó szerint halálra ver egy kétéves lányt annak a kiscicájával együtt? Nem. Egy ilyen helyzetben minden „jó” ember azonnal közbeavatkozik. Isten azonban mégis szó nélkül jóváhagyta kínok, gyötrelmek és fájdalmak végtelen palettáját minden élő számára. Következésképp Isten vagy egyáltalán nem jó (vagy nem mindenható) vagy nem létezik. Nincs más magyarázat az elképesztő méreteket öltő emberi és állati szenvedésre. Legvalószínűbb, hogy nincs Isten.

5. Nem hihető a mindenható Isten

Mi, emberek, vajon „hatalmasnak” neveznénk-e valakit, aki tétlenül végignézi, amint egy hatéves kisfiú szó szerint halálra ver egy kétéves lányt annak a kiscicájával együtt? Nem. Egy ilyen helyzetben minden „hatalmas” (és rendes) ember azonnal közbeavatkozik. A mindenható Isten azonban mégis szó nélkül jóváhagyja kínok, gyötrelmek és fájdalmak végtelen palettáját minden élő számára. Következésképp Isten vagy egyáltalán nem mindenható (vagy nem jó) vagy nem létezik. Nincs más magyarázat az elképesztő méreteket öltő emberi és állati szenvedésre. Mi több, a „mindenható”, mint állítás, egyből vonja maga után a klasszikus kérdést a szkeptikusok felől, hogy vajon ez esetben tud-e teremteni egy olyan nehéz követ, amit még ő maga sem tud felemelni? Más szóval, a „mindenható” is egy nonszensz állítás.

6. Nem hihetőek a személyes tanúságtételek

A teljes emberi történelemben, minden egyes, valaha is létezett vallásban voltak és vannak olyan emberek, akik váltig állítják, hogy ilyen vagy olyan módon megtapasztalták az istenüket. Nos, egy ókori politeista tanúságtétele meggyőz téged arról, hogy az ő istenei léteztek? Meggyőz egy vudu-hívő tanúságtétele a vudu igazságáról? Vagy épp egy kaodaistáé a magáéról? Pedig ezen emberek mindegyikének volt egy bizonyos különleges „élménye” avagy „érzése” – csak épp nem valamiféle istent tapasztaltak meg, hanem egyszerűen egy érzést, amit épp az isten-eszmény váltott ki belőlük.

7. Nem hihető a „megérzés”

Lehet mondani, hogy „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy Isten létezik” – csak épp ugyanezt, ugyanígy el lehet mondani bármi mással is. Például: „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy Isten nem létezik.” Vagy: „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy sok isten létezik.” Vagy: „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy egy láthatatlan, rózsaszín teáscsésze kering a Hold körül.” Ha csak egyetlen egy ilyen állítást is igaznak fogadnánk el, úgy azzal egyszersmind igazolnánk az összes többit is.

8. Nem hihetőek a meghallgatásra talált imák

Téged meggyőznek az összes különböző vallás híveinek történetei a meghallgatásra talált imáikról a szóban forgó vallások saját igazáról? Például az ókori emberek Zeusznál meghallgatásra talált imái Zeusz valódiságáról? Sokkal valószínűbb, hogy néha egyszerűen épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy az imádkozó szeretné. Meghallgatásra nem talált imákból ráadásul összehasonlíthatatlanul több van. Akkor vegyük úgy, hogy ezek meg Isten ellen szólnak?

9. Nem hihetőek a vallási virtuózok (szentek, próféták, misztikusok)

Rendszeresen vitatják egymás élményeit és tapasztalásait. És persze Istenről is eltérő a véleményük. Minden vallásban megtalálhatóak.

10. Nem hihetőek a csodák

MINDEN ókori vallás tobzódik a csodás történetekben. Következésképp akkor MIND igazak is egyben, hiszen mind fel tudnak mutatni saját csodákat? Te magad hiszel az ókori istenekben pusztán azért, mert ezeknek a politeista vallásoknak is van sok csodás történetük? A csodák minden vallásban fiktívek. A kortárs csodás történetek kapcsán, melyek szerint Isten mindenféle testi bajokat meggyógyít, adja magát a kérdés, hogy az amputáltakat vajon miért nem gyógyítja meg oly módon, hogy visszanöveszti az elvesztett végtagjaikat? Ez már meghaladja a képességeit? Miért nem találunk soha eldobott művégtagokat is a „hittel gyógyító” rendezvények helyszínein eldobált mankók között?

11. Nem hihetőek a szentírások

Egyikük sem nyilvánvalóan és tagadhatatlanul isteni eredetű; kivétel nélkül mindegyiküket teljes mértékben megmagyarázza az emberi lelemény. Az egyik vallás hívei nem ismerik el a másik vallás szentírásainak kinyilatkoztatott igazságait, a szkeptikusok pedig egyszerűen mindet megkérdőjelezik. Mi több, bármely ősi szentírásban találhatunk bőséggel olyan passzusokat, amelyek egyszerűen nem igazak vagy mai szemmel nézve elképesztően barbárnak és etikátlannak bizonyulnak.

12. Nem hihető Isten, mint a mindenség teremtője

Isten nem válasz a mindenség eredetének kérdésére, csak egy lépéssel odébb tolja a végső rejtélyt. És akkor ő maga honnan, hogyan lett? Sokkal hihetőbb, hogy magától jött létre az anyagi univerzum valamiféle ős-anyagból vagy energiából, mint az, hogy egy anyagtalan Tudat teremtette volna.

13. Nem hihető Isten, mint a természet tervezője

Mindazt a látszólagos tervezettséget, amivel találkozunk a természetben, megmagyarázza a természetes kiválasztódás. Mi több, ha egy összetett dolog (a természet) léte csak egy Tervező (Isten) létével magyarázható, úgy nem követel meg akkor az „Istennek” nevezett összetett dolog is egy saját Tervezőt a saját magyarázatához? Ki tervezte a Tervező Istent? Egy még hatalmasabb Tervező Isten? És azt?

14. Nem hihető Isten, mint az erkölcsiség magyarázata

Az erkölcsi szabályokat nem a vallások találták fel; ezek fajunk együttműködésre, önzetlenségre és korlátállításra való hajlamaiból erednek, és a természetes kiválasztódás révén hozzá is járultak fajunk sikerességéhez. Soha, egyetlen isten sem írt elő semmiféle erkölcsi szabályt az emberek számára. Az erkölcsi szabályokat felnőtt emberek egymást követő nemzedékei csiszolták folyamatosan, próba-szerencse alapon, és nevelték bele gyermekeiket is a civilizáció kereteibe. A gyerekek „lelkiismeretként” tették magukévá a szabályokat, és felnőve is tartották magukat azokhoz. A vallás egyszerűen csak beleült a már meglévő erkölcsiségbe és legitimizálta, mondván, hogy az istenektől ered. Ami nem fér bele a társadalmilag belénk nevelt „lelkiismeretbe”, az „bűntudatot” eredményez. Mi több, a nem hívő emberek éppen olyan erkölcsösek, mint a hívők, sőt, egyesek még inkább. Mi több, Buddha, Arisztotelész és minden modern, szekuláris, nagyra becsült és elismert moralista is kifinomult, magasztos erkölcsiséget kínál bármiféle istenre való hivatkozás nélkül.

15. Nem meggyőző „bizonyíték” Isten létére a hívők száma

Emberek milliói, sőt, milliárdjai voltak tévedésben temérdek dolog kapcsán, amióta csak létezik az emberiség. A régmúltban például mindenki teljes tévedésben élt számos dolog kapcsán: a Föld alakját, a betegségek kiváltó okait vagy épp a rabszolgaság elfogadhatóságát illetően. Mi több, évezredeken át szinte mindenki politeista volt.

16. Nem hihető, hogy az istenhit jobb hellyé tette volna a világot

Emberek millióinak halálát okozták legfőképp épp a monoteista vallások – mindemellett pedig számos káros pszichológiai mellékhatással is járnak. Példának okáért, önkényesen „bűnnek” bélyegeznek olyasmiket, mint például a maszturbáció vagy a homoszexualitás.

17. A hívők túl sokat vitatkoznak egymással

Szekták százai, sőt, ezrei bélyegzik egymást eltévelyedettnek. Ha van egy Isten, és ő kinyilvánította a maga igazát, úgy nem kellene az egész világnak a legteljesebb egyetértésben lennie e téren? Ehhez képest ennek épp az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: egymásnak ellentmondó és egymást tagadó hangok totális kavalkádját.

18. Isten nem vicces (így nem is hihető)

Egyetlen vallás sem ábrázolja Istent úgy, mint akinek lenne humora – holott az egyik legbecsesebb, legnagyobbra értékelt erényünk épp a humor. Isten pedig állítólag minden emberi erény legkiválóbb, tökéletes megtestesítője. Ha mi jók vagyunk, Isten végtelenül jó. Ha mi okosak vagyunk, Isten végtelenül okos. Ha mi kedvesek vagyunk, Isten végtelenül kedves. Ha mi viccesek és szellemesek vagyunk, Isten… miért nem végtelenül vicces és szellemes? Miért nem meséli el Isten a valaha volt legjobb viccet? Amelynek hallatán szó szerint belehalnánk a nevetésbe?

19. Van természetes magyarázat az istenhitre

Az antropológia, a pszichológia, a szociológia, az evolúciós biológia és -pszichológia tökéletesen meg tudja magyarázni az istenhit és a vallás felemelkedését és sikerét. A történelem előtti időkben a természeti jelenségekkel kapcsolatos ismeretek hiányában az emberek feltételezték, hogy természetfeletti lények állnak a dolgok hátterében. Ahogy aztán a fokozatosan kibontakozó megismerés, majd később a tudomány feltárta a dolgok természetes okait, úgy szorultak vissza a természetfeletti istenségek. Eleinte évezredeken át hitték az emberek, hogy egy isten vontatja keresztül az égen Napot a szekerén nap mint nap. Aztán jött a csillagászat, a kozmológia és az asztrofizika, és kiderítették, mi is a valódi oka a Nap látszólagos felkelésének és lenyugvásának. Évezredeken át hitték az emberek azt is, hogy istenek, szellemek vagy épp démonok okozzák a betegségeket. Aztán jött a biológia és az orvostudomány és felfedezte a vírusokat és baktériumokat. Hitték azt is, hogy Isten festi az égre a szivárványokat – aztán jött az optika és a meteorológia és megmutatta ennek is a valódi okát. És így tovább. Mi több, a pszichológiának konkrétan az „atya”-úristen felemelkedését illetően is megvannak a hiteles válaszai.

20. Nem „bizonyosság” az, amit kompetens gondolkodók sokasága von kétségbe

Emberek százmilliói élnek a Földön istenhit nélkül. Nem csak egyen-ketten. Csak az Egyesült Államokban több tízmillió ember kérdőjelezi meg Isten létét. Nem csak egy-kettő. Nem mellékes továbbá az Isten létét megkérdőjelező személyek szellemi szintje sem, tekintve, hogy sokan közülük magasan képzett, művelt, sőt, nem ritkán egyenesen zseniális emberek. Míg azelőtt, jó ezer éven át a nyugati világ (szinte) minden szellemi óriása és zsenije (valószínűleg) hitt Istenben, addig ma a szellemi óriások és zsenik többsége (60%? 70%?) nem hisz Istenben (köztük a legkiválóbb tudósok és a Nobel-díjasok legtöbbjével). Bár persze ők sem tévedhetetlenek, de nem is gonoszak és nem egyszerűen csak azért „hitetlenkednek”, hogy „megtagadhassák Isten parancsát” és szabadon követhessenek el mindenféle rém- és gaztetteket. Egyszerűen csak komoly gondot okoz nekik az Istenben való hit; e lista épp e gondok sokrétűségét hivatott szemléltetni. Ahogy Emerson mondta róluk, nem indokolatlanul szkeptikusok és nem is azért, hogy törvénytelenek lehessenek, hanem mert számos súlyos hibát és ellentmondást látnak az Istenről tett kijelentésekben.

21. Az istenhit az emberi evolúció egyik korai állomása lehet

A cro-magnoni emberek fajuk legfejlettebbjeinek hitték magukat – és valóban azok is voltak! Megvoltak a lakályos barlangjaik, tépett rongyaik, morgásaik, hadonászó gesztusaik, és még el is tudtak számolni ötig. Azóta azonban eltelt 30.000 év, ami alatt a homo sapiens még kifinomultabbá vált. Hova fejlődhet az ember még 30.000 év alatt? Majd még 30.000 év után? Jelenünk nem az emberiség történetének legvégső fejezete; épp ellenkezőleg, fajunk még gyerekcipőben jár. Még a harmat sem száradt fel rólunk – és bőven van még hova fejlődnünk. A mai vallások egyike sem fog fennmaradni hosszú távon – még maga a vallás, mint általános fogalom és intézmény, sem. A jövőből visszatekintve az istenhit nem látszik majd többnek egy mankónál, amit összetákoltunk magunknak, majd el is vetettük, ahogy kinőttük (ahogyan a gyerekek is kinövik a cumit). Az istenhit nem egy velünk született dolog, és nem elengedhetetlen feltétele a jólétünknek sem. Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy az Istenben nem hívő emberek milliói nem érzik úgy, mintha hiányozna valami az életükből. Mi több, a szekuláris országok társadalma a legcivilizáltabb, lásd pl. a skandináv országokat. 30.000 év múlva éppúgy nem fog hinni senki Istenben, ahogyan ma sem hisz senki az ókori Róma és Görögország isteneiben.

Ez tehát 21 oka annak, miért nem találják hihetőnek Istent az okos emberek.

Forrás: The Huffington Post

Advertisements
Kategória: Pszichológia, Társadalom, Tudomány, Vallás
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Metalcica szerint:

    Kezdjük ott, hogy a vallás és a hit két különböző dolog, nem ér összekeverni. Oké, valamennyire összefügg, de nem teljesen. Szóval hülyének nézni valakit, mert hisz egy felsőbb rendű lény létezésében, meg hülyének nézni valakit, mert vakon követi egy vallás előírásait két különböző dolog. Én például hiszek egy felsőbb rendű lényben (egyéb fogalmak híján nevezzük istennek) de nem követem szorosan egyik vallást sem. Most akkor hülye vagyok, mert nekem ez lelki támogatás a mindennapokban?
    Egyébként meg az okos ember elfogadja, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő és nem tuszkolja le mások torkán a maga igazságát, mert azt a vallási vezetők csinálják. 🙂

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s