Jót tesz az unalom – gyereknek és felnőttnek egyaránt

Szerző: Teresa Belton
Látogató ösztöndíjas, University of East Anglia

boredom

Mi lenne, ha időről-időre egyszerűen csak hagynánk unatkozni a gyerekeket? Kép: REUTERS / Mohamed al-Sayaghi

A legtöbb szülő minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy művelje és szórakoztassa a gyerekét; könyvek, művészet, sport, iPad-ek, tévé… a lehetőségek skálája végtelen. De mi lenne, ha időről-időre egyszerűen csak hagynánk unatkozni a gyerekeket? Milyen hatással lenne ez a fejlődésükre?

Még a ’90-es években kezdtem jobban elgondolkodni a gyerekek és az unalom kapcsolatáról, amikor épp azt kutattam, milyen hatással van a tévé a gyerekek történetmesélési készségére. Öt különböző norfolki iskola 10-12 éves tanulói által írt történetek százait olvastam el, és megdöbbentett, hogy sokukból mennyire hiányzott a képzelőerő. Felmerült bennem a kérdés, hogy ez a fantáziátlanság esetleg – részben – a tévézés számlájára írható-e? Mint kiderült, végeztek már vizsgálatokat ebben a témában, és az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a tévézés valóban visszanyesi a gyerekek képzelőerejét.

Hogy egy példát is említsek, Kanadában a ’80-as években, fokozatosan építették ki a tévé- infrastruktúrát. Élve a lehetőséggel, ezzel egy időben végeztek egy nagyarányú felmérést is, három különböző település gyermekeinek bevonásával. Az egyik településen már négy tévécsatorna volt elérhető, a másikon még csak egy, a harmadikon pedig még egy sem. A kutatók összesen két-két vizsgálatot végeztek mindegyik településen: egyet közvetlenül azelőtt, hogy bekötötték volna hozzájuk a tévét, a másodikat pedig két évvel később. Az eredmény: a még tévémentes település gyermekei lényegesen jobban teljesítettek a másik kettőnél divergens gondolkodás-teszteken (a képzeletgazdagság egy mércéje). Ez azonban csak addig tartott, amíg be nem kötötték hozzájuk is a tévét; onnantól kezdve az ő eredményeik is visszaestek a többiek szintjére.

Különösen aggasztó ez a jelenség annak fényében, hogy milyen fontos kelléke az életünknek a képzelőerő. Nem csak hogy gazdagítja a személyes tapasztalásunkat, elengedhetetlen alapfeltétele az empátiának (hogy bele tudjuk képzelni magunkat a másik helyébe) és általában véve bárminemű változtatásnak, fejlesztésnek is. Az unalom pedig itt úgy jön a képbe, hogy a gyerekek (és bizony a felnőttek is) gyakran fordulnak épp a tévéhez vagy – manapság – egy digitális eszközhöz az unalom kordában tartására.

Néhány évvel a tanulmányaim után felfigyeltem több kreatív szakmabeli olyan megjegyzéseire, miszerint kreativitásuk egyik kiemelten fontos pillére az unalom – egyaránt ide értve annak a gyermekkorukban és a jelenlegi, felnőtt életükben átélt szakaszait is. Meg is interjúvoltam némelyiküket, így mások mellett Meera Syal író- és színésznőt is, aki elmesélte, hogy gyermekkora iskolai szünnapjainak jelentős részét töltötte egyszerűen azzal, hogy kinézett az ablakon és szemlélte a vidéki tájat, vagy épp a „szokásos szféráján” kívül eső dolgokkal – így például tortasütés tanulásával az öreg szomszéd nénitől. Naplót írni is unalmában kezdett – erre pedig ma már az írói karrierje megalapozásaként tekint. Mint mondta, „nagyon felszabadító érzés, ha lehet az ember kreatív pusztán azért, hogy eltöltse az idejét a képzelete szabadjára eresztésével.”

Hasonlóan nyilatkozott Susan Greenfield neurológus is: gyerekként, jobb dolga nem lévén, sok időt töltött rajzolással és történetek írásával. Az ő esetében is ezek lettek későbbi munkásságának – az emberi viselkedés tudományos tanulmányozásának – megalapozói. Hosszú repülőutakon a mai napig tollra és papírra szavaz laptop helyett, és előre örül mindig az ilyen alkalmaknak.

És bár vitathatatlanul jót tehet a gyerekek fizikai, kognitív, kulturális és szociális fejlődésének a sport, a zene és más szervezett tevékenységek, ezzel együtt szükségük van saját időre is – amikor kikapcsolhatják a külvilág ingeráradatát, álmodozhatnak, elmerülhetnek a saját gondolataikban és foglalatosságaikban, felfedezhetik a személyes érdeklődési köreiket és kibontakoztathatják a tehetségüket.

Még csak különösebb kreatív vagy intellektuális hajlam sem kell ahhoz, hogy profitálhassunk az unalomból. A jelek szerint ugyanis már az is jót tesz a mentális működésünknek és egészségünknek, ha néha egyszerűen csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat. Mi több, ha ezt valami egyszerű, nem megterhelő tevékenységgel kombináljuk, úgy annak is nagyobb lesz az esélye, hogy valóban eredeti ötletek és hasznos probléma-megoldások bukkanjanak a felszínre gondolataink forgatagából. Érdemes tehát hozzásegíteni a gyerekeket ahhoz, hogy megtanulják kiélvezni a csak-úgy-szöszmötölést ahelyett, hogy az elvárással nőnének fel, hogy mindig és folyamatosan mozgásban vagy szórakoztatva kellene lenniük.

Hogyan kezeljünk egy unatkozó gyereket?

A szülők hajlamosak bűntudatot érezni, ha a gyerekük arra panaszkodik, hogy unatkozik. Probléma helyett azonban érdemes inkább lehetőségként tekinteni az ilyen helyzetekre. Mert bár megvan a szülőknek is a saját szerepük, azzal nem segítenek, ha kész megoldásokat adnak a gyereknek. Neki inkább arra van szüksége, hogy a szülei megértsék, hogy időre és térre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja a maga módján eltölteni az idejét – és persze arra, hogy eközben akár komolyabb felfordulást is csinálhasson (de persze csak ésszerű keretek között, és feltakarítania / rendet raknia is magának kell majd a végén).

Szükségük lesz eszközökre és alapanyagokra is, de ezeknek nem kell különösebben rafináltaknak lenniük – az egyszerű holmik általában sokrétűbbek is. Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, amikor egy kisgyereket teljesen hidegen hagy a drága ajándék, viszont annál önfeledtebben eljátszik annak a dobozával. Nagyobb gyerekek számára egy nagyító, pár fapalánk, egy vödör gyapjú és más hasonló holmik sok boldogan eltöltött óra alapjául szolgálhatnak.

Ahhoz azonban, hogy a lehető legtöbb hasznot húzhassák a potenciális unalomból – és úgy általában az életből is –, szükségük lesz belső erőforrásokra is. Kíváncsiság, kitartás, játékosság és magabiztosság – ezekre támaszkodva lehet aztán felfedezni, alkotni, kitalálni, megfigyelni és összpontosítani. Ha megvannak ezek az alapok, úgy azt is könnyebben megtanulhatják, hogy ne adják fel, ha valami nem jön össze elsőre, hanem próbálják újra. Az ilyen készségek fejlesztésével valóban életre szóló ajándékot adhat a szülő a gyermekének.

Ha pedig a gyerek átmenetileg kifogy az ötletekből, úgy új lendületet adhatunk neki azzal, ha valamiféle kihívás elé állítjuk. Javasolhatjuk például, hogy derítse ki, mik a kedvenc ételei a játékdinoszauruszainak a kertben, vagy épp hogy a barátai és egy digitális fényképezőgép közreműködésével állítsanak össze egy képes történetet.

A legtöbb szülő egyetértene abban, hogy önálló felnőttet szeretne nevelni a gyerekéből, akit nem ejtettek a fejére, akinek saját gondolatai vannak, és aki egészséges kezdeményezőkészséggel bír. Azzal azonban, ha mi töltjük ki helyettük az idejüket, semmi egyebet nem tanítunk nekik a külső ingerekre való támaszkodáson túl – jelentsen ez épp anyagi holmikat vagy szórakoztatást. Azzal azonban, ha támogató környezetet teremtünk számukra és bízunk természetes hajlamukban a képzelőerejük munkára fogására, már sokkal jobb esélyeink lesznek arra, hogy valóban független, kompetens, ötletekben gazdag gyerekekké váljanak.

Mi több, ezt a tanulságot mindannyian levonhatjuk magunknak: a kikapcsolódás, semmittevés és a gondolataink szabadjára eresztése felnőttként is a lehető legteljesebb mértékben hasznunkra válik. Érdemes lenne gyakrabban élnünk ezzel a lehetőséggel.

Forrás: World Economic Forum

Ez a cikk megjelent a The Conversation-ön is.

Advertisements
Kategória: Család, Pszichológia, Szórakozás
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s