„Hagyd, hogy visszaüssön a gyerek”

Szerző: Bimpe Archer

Ha egy fizikai támadás fizikai választ eredményez, például egy lökést vagy egy ökölcsapást, úgy csak a legritkább esetben kerül sor egy újabb támadásra, érvel David Coleman pszichológus.

Ha egy fizikai támadás fizikai választ eredményez, például egy lökést vagy egy ökölcsapást, úgy csak a legritkább esetben kerül sor egy újabb támadásra, érvel David Coleman pszichológus.

Arra ösztönzi a szülőket egy vezető pszichológus, hogy hagyják, hogy a gyerekeik tettlegesen is megvédjék magukat iskolai vagy játszótéri zsarnokaiktól – még akkor is, ha ezáltal őket magukat is felelősségre vonhatják a tanáraik.

David Coleman – gyerekekre, tinédzserekre és családjaikra szakosodott pszichológus – meglátása szerint fontos, hogy a rendszeresen „lökdösött, bökdösött vagy elgáncsolt” gyerekek „kiállhassanak magukért.”

Ahogy fogalmazott az Irish Independentbe írt cikkében: „azt nem akarom, hogy agresszív vagy basáskodó legyen a gyerekem, de azt nagyon is, hogy senki más részéről se tolerálják az ilyesmit.”

David Coleman meglátása szerint fontos, hogy a gyerekek „kiállhassanak magukért.” Kép: RTÉ

David Coleman meglátása szerint fontos, hogy a gyerekek „kiállhassanak magukért.” Kép: RTÉ

Mint mondta, hallott olyan megjegyzéseket „egyes szülőktől és iskolaigazgatóktól”, miszerint „a gyerekeknek be kellene hódolniuk fizikai zsarnokoskodás esetén.” Coleman azonban a maga részéről úgy látja, „a behódolás semmi egyébre nem jó azon túl, hogy a zsarnokoskodás további, nyugodt szívvel való folytatására invitálja meg a zsarnokot a jövőre nézve is.”

„Egy gyerek (vagy gyerekek egy csoportja) megtámad egy másikat. Ez vagy megmarad egyszeri alkalomnak, vagy pedig rendszeresen megismétlődik és alattomos zsarnokoskodássá válik” – írta. „Mind a saját tapasztalataim, mind pedig a gyerekekéi, akikkel foglalkoztam, azt mutatják, hogy ha az első fizikai támadás nem eredményez valamilyen mértékű fizikai választ, akkor jellemzően újra és újra megismétlődik a későbbiekben is.”

„Ha azonban egy fizikai támadás fizikai választ eredményez, például egy lökést vagy egy ökölcsapást, úgy abból lehet ugyan ott helyben egy tényleges verekedés, de ezzel általában egyszer és mindenkorra le is zárul a történet, és csak a legritkább esetben kerül sor egy újabb támadásra.”

Míg ha gyerek behódol a támadónak, úgy „sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy másnap is rászállnak majd, és azután is, újra és újra.”

Coleman megkérdőjelezi, hogy mégis miért kellene egy gyereknek elfogadnia egy másik basáskodását.

„Ugyan ki hatalmazta fel a másik gyereket arra, hogy lökdösse az én gyerekemet? Senki. Arra azonban nagyon is megvan a joga minden gyereknek, hogy megvédje magát.”

Hangsúlyozta ugyanakkor a félreértések elkerülése végett, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy azt kellene tanítani a gyerekeknek, hogy maga a verekedés, mint olyan, jó és kívánatos dolog, vagy hogy eleve agresszorként kellene fellépni és elsőnek odaütni. Csak legyenek tisztában azzal, hogy a verekedésnek is megvan a maga szerepe.

Mint mondta, „kutyaharapást szőrével; meglátásom szerint ez a helyes válasz a fizikai zsarnokoskodásra.”

Elismerte, hogy az ilyen fellépésnek természetesen következményei lesznek, például sérülések az egyik vagy a másik vagy mindkét oldalon, és a tanárok is felelősségre vonhatják a gyereket verekedés miatt, de mint mondta, az eredmény hosszú távon még így is megéri az árát.

Javasolta továbbá azt is, hogy taníttassuk a gyerekeket harcművészetekre vagy önvédelemre, mivel az ilyen készségek elsajátítása révén „rendszerint szert tesznek egy olyan magabiztos fellépésre is, amely sok esetben már önmagában is elég ahhoz, hogy elbátortalanítsa a leendő támadót, eleve elejét véve így egy tényleges támadásnak.”

Forrás: Irish News

Reklámok
Kategória: Kommunikáció, Pszichológia
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) „Hagyd, hogy visszaüssön a gyerek” bejegyzéshez

  1. Orsi szerint:

    teljesen egyetértek

  2. Averill szerint:

    Én visszaütöttem, de nem lett sokkal jobb életem. Mert fizikai támadás ugyan nem ért, de szóbeli annál inkább. Ráadásul rám sütötték, hogy lány létemre milyen agresszív, verekedős vagyok. nemcsak az osztálytársak, hanem a tanárok is. Most már leszarnám, de akkor nagyon rosszul esett.

    • cicabanya szerint:

      Pont ez jutott eszembe, hogy a lányokat még meg is bélyegzik miatta. De remélhetőleg egyre több lány érzi úgy, hogy így is megéri. A hosszú távú hatása pedig felbecsülhetetlen. Elég valószínű, hogy a magabiztos, magukért kiálló lányok nem válnak később családon belüli erőszak áldozataivá.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s