Legalább ennyit tudj a kémiáról

Szerző: Fallacy Man

kémiaA tudományellenes mozgalmak egyebek mellett azzal is nevetségessé teszik magukat, hogy az érveik igen tekintélyes hányadát alapozzák a gimnáziumi kémiai ismeretek hiányára. Az ide tartozó tények ugyanis annyira alapvető pillérei a tudománynak, hogy ezek ismeretében a tudomány ellenzőinek állításait nem is lehet semmi más, mint a szándékos tudatlanság számlájára írni. Mi több, az ilyen kijelentésekkel is csak az igaz valójukat (tájékozatlan vagy félretájékozott tudománytagadók) mutatják meg a fennen hirdetett álcájuk – “mi tájékozott szabadgondolkodók vagyunk” – mögött. Ebben a posztban ezért öt olyan kémiai alapvetést mutatok be, amelyekkel mindenképp tisztában kell lenned ahhoz, hogy akár csak gondolhass is arra, hogy “tájékozottnak” nevezd magad és ennek megfelelő, józan döntéseket hozhass gyógyszerekkel, oltásokkal, élelmiszerekkel, stb. kapcsolatban.

1.) MINDEN vegyi anyagokból áll

Ez egy egyszerű tény, ami mégis nagy nehézséget okoz sokaknak. Kezdjük tehát az elején: minden anyag vegyi anyagokból áll. Te magad is vegyi anyagokból állsz. Minden élelmiszer, még a “bio” is, vegyi anyagokból áll. A gyógynövények is vegyi anyagokból állnak, stb. Ezért tehát ha bárki azt mondja, hogy “azért nem olttatja be a gyermekét, mert nem akar vegyi anyagokat fecskendeztetni belé”, úgy azzal csak a saját tájékozatlanságát bizonyítja. Aki ilyeneket mond, annak fogalma sincs róla, hogy miket beszél, mivel MINDEN anyag vegyi anyagokból áll.

Éppen ezért teljes képtelenség a “vegyi anyag-mentes életmód is”. Vegyi anyagok nélkül mindössze 1-2 percig maradhatsz életben; azután végez veled az oxigénhiány. Jelen pillanatban is dioxidot (közismertebb nevén oxigént) lélegzel be, amit a tested elektronakecptorként hasznosít a sejtlégzés folyamatában. Ez a folyamat az élelemmel bevitt szénhidrátokat, így például a glükózt (egy vegyi anyag) bontja le, széndioxidot (egy vegyi anyag), vizet (szintén egy vegyi anyag) és adenozin-trifoszfát (ATP – szintén egy vegyi anyag) molekulákban tárolt energiát szabadítva fel. És az egész tested az ATP-ből meríti a folyamatos működéséhez szükséges energiát. Számos enzim és elektronakceptor is szerepet játszik még ebben a folyamatban, így például az acetil-koenzim A és a nikotin-adenin-dinukleotid (NADH), amelyek szintén mind vegyi anyagok. Kapiskálod már? Te magad is egy biokémiai gépezet vagy; bármit is teszel, mindenhez a testedben folyamatosan zajló vegyi reakciók biztosítják a megfelelő technikai hátteret. Jelen poszt olvasása is különböző kémiai reakciók sorát indítja be az idegrendszeredben, amelyek lehetővé teszik számodra az információ feldolgozását. Semmi félnivalód nincsen tehát a vegyi anyagoktól. Te magad is éppúgy, ahogy minden más is ezen a bolygón, vegyi anyagokból állsz, és nagyon hamar meg is halnál nélkülük.

Megjegyzésre érdemes továbbá az is, hogy nem áll fenn semmiféle összefüggés az egyes vegyi anyagok nevének hossza illetve azok toxikussága között. Ezt azért is fontos leszögezni, mert igen gyakran próbálják ijesztgetni az embert a neten mindenféle hosszú és félelmetesnek beállított vegyi anyag-nevekkel. Van, aki például azt hirdeti, hogy semmi olyasmit ne egyél meg, aminek nem tudod kiejteni vagy hibátlanul leírni a nevét. Ez pedig abszurdum. Lássunk csak néhány példát: retinol, cianokobalamin, aszkorbinsav és kolekalciferol. Tanítottam biológiát, hallottam, hogyan trancsírozzák szét a diákjaim a tudományos szavakat – így meglehetős bizonyossággal állíthatom, hogy igen sokaknak okoz komoly nehézséget ezeknek a kiejtése, sokakat közülük pedig valóban meg is ijeszt például az aszkorbinsav és más hasonlók, mert úgy hangzanak, mintha ártalmasak lennének. Holott ezek valójában nem mások, mint az A-, B-, C- és D-vitaminok kémiai nevei. Hasonlóképp, minden, ami él, tartalmaz DNS-t – következésképp szinte minden élelmiszer is tartalmaz DNS-t, aminek viszont a teljes neve nem más, mint dezoxiribonukleinsav. Ami megint egy szép hosszú, nehezen kiejthető név, és mivel sav, ezért szintén ártalmasnak hangzik, holott kulcsfontosságú az élethez és megtalálható szinte minden élelmiszerben. Naív és gyerekes dolog a beszéd- és kiejtési ill. helyesírási készségeidre alapozni az étrendedet és az orvosláshoz, gyógyszerekhez való hozzáállásodat.

2.) Dózis teszi a mérget

NINCS mérgező (toxikus) vegyi anyag, csak mérgező adag (dózis). Más szóval: kellően alacsony dózisban minden vegyi anyag biztonságos, kellően magas dózisban pedig minden vegyi anyag mérgező. Ez is egy olyan alapvetés, amit előszeretettel hagynak figyelmen kívül a tudományellenes mozgalmak. Van, aki szerint például “soha, semmilyen vegyi anyagot nem szabad fogyasztani egyáltalán, semmilyen mértékben“. A valóság ezúttal is egész más. Példának okáért, mindenkinek – így neked is – van a testében higany, arzén, cián, formaldehid, alumínium, ólom és egy sor más egyéb, “mérgező” anyag. Amelyek egyébként akkor is ott lennének, ha az egész életedet az anyatermészetben töltötted volna, több száz kilométerre mindenki mástól, és kizárólag saját termesztésű bio-élelmiszereket ettél volna, soha nem használtál volna gyógyszereket és oltóanyagokat, stb. Ezek a vegyi anyagok is részei a környezetünknek és természetes módon jutunk hozzá az elfogyasztott élelem, víz, stb. révén. Egy részüket – így például a formaldehidet – egyenesen a szervezetünk állítja elő. Gyakran még radioaktív anyagok, így például urán is van bennünk. Nyilvánvaló tehát, hogy még az úgynevezett “mérgező” vegyi anyagoknak is van biztonságos szintje, mivel alapállásban is tartalmaz valamennyit ezekből a testünk. És ugyanennek a fordítottja is igaz: az ún. “biztonságos” vegyi anyagok, így például a víz is lehetnek mérgezőek kellően nagy dózisban. Van olyan, hogy víz-túladagolás, és nem, ez nem vízbefulladást jelent, hanem tényleges túladagolást. Ha túl sokat iszol belőle, úgy bizony a víz is veszélyessé válik a szervezetedre.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a ténynek a fontosságát. NINCS egyetlen olyan vegyi anyag sem, amelyik alapállásban, természeténél fogva veszélyes vagy biztonságos lenne. Legközelebb tehát, ha az ételekben, gyógyszerekben, oltóanyagokban, mosóporokban, stb. található “mérgező vegyi anyagokkal” próbál ijesztgetni valaki, tedd fel neki ezt a két kérdést:

1.) Emberek esetében mekkora a toxikus dózis ebből az anyagból?
2.) Mekkora dózist tartalmaz a szóban forgó termék?

Ez a két adat kulcsfontosságú a kérdéses termék biztonságosságának megítéléséhez. Ha nem tudod, hogy a termék pontosan mennyit tartalmaz egy adott vegyi anyagból, és hogy az a vegyi anyag pontosan mekkora dózis felett válik mérgezővé, akkor azt sem tudhatod, hogy a szóban forgó termék veszélyes-e vagy sem. Ha tehát a riogató barát/blogger/stb. nem tud válaszolni erre a két kérdésre, akkor nyilvánvalóan nem is nézett utána alaposabban a dolognak, és nem is tudja, hogy miről beszél – és ezért el is engedheted a füled mellett a riogatását. Tény: rengeteg tudománytagadó érvelés omlik porrá abban a pillanatban, amint felismeri az ember a “dózis teszi a mérget” elvét. Egy példa: kétségkívül találkozott már mindenki olyan riogatásokkal, miszerint “toxinok” vannak az oltóanyagokban – a valóság azonban ezzel szemben az, hogy ilyen vegyi anyagokat az oltóanyagok csak teljesen biztonságos dózisban tartalmaznak – így maguk is teljesen biztonságosak.

3.) Nincs különbség az egyes vegyi anyagok “természetes” és “szintetikus” változata között.

Sokan állítják azt is, hogy a “szintetikus” (laboratóriumban előállított) vegyi anyagok nem olyan jók, mint a “természetes” megfelelőik. Aki azonban ilyesmit állít, az csak azt tanúsítja, hogy a kémia legalapvetőbb fogalmaival sincs tisztában. Az anyagok alapegységei az atomok – az atomok különböző típusait pedig elemeknek nevezzük. Ezen elemek vegyítésével állítunk elő különböző molekulákat, amelyeknek a tulajdonságait az őket alkotó elemek kombinációja határozza meg. Hogy pontosan milyen folyamat útján nyerik el ezek az elemek a végső konfigurációjukat, az teljességgel irreleváns a végtermék tulajdonságai szempontjából.

A víz (úgy is, mint dihidrogén-monoxid), példának okáért három atomból áll: 2 hidrogén és 1 oxigén (a hidrogén és az oxigén is egy-egy elem). Szó szerint több ezer olyan kémiai reakció létezik, amely vizet hoz létre. Más szóval, több ezer különböző úton-módon hozhatunk létre vizet, de az – az előállítás konkrét módjától teljesen függetlenül – így is mindig víz marad, és mindig ugyanabból a három atomból áll. Így pedig természetesen ugyanazokkal a tulajdonságokkal is rendelkezik és pontosan ugyanúgy is viselkedik mindig, bármilyen folyamat útján is állítjuk elő. Másképp megközelítve a kérdést: nincs a világon egyetlen olyan kémikus sem, aki meg tudná állapítani egy fiolányi tiszta vízről, hogy az pontosan milyen folyamat eredményeképpen jött létre, mivel az pontosan ugyanolyan, mint minden más víz az egész világon. Mindaddig tehát, amíg a kémiai szerkezet hibátlan és minden alkotóelem korrektül a helyén van, teljességgel érdektelen és lényegtelen az, hogy a szóban forgó vegyületet laborban állították-e elő vagy egy növényből nyerték ki.

4.) “Természetes” =/= “jó” és “mesterséges” =/= “rossz”

Sokan – akár olyanok is, akik pedig minden mással egyetértenek, amit eddig írtam – állítják azt is, hogy a “mesterséges” (a természetben egyáltalán elő nem forduló) vegyi anyagok akkor is rosszak, ne fogyasszunk és oltóanyagokhoz se használjunk fel ilyesmiket, stb. Azonban ez az érvelés is több ponton sántít. Először is, idézzük eszünkbe újra azt az alaptételt, miszerint kellően magas dózisban minden vegyi anyag veszélyes, kellően alacsonyban pedig biztonságos. Nos, ez ugyanúgy érvényes a mesterséges vegyi anyagokra, ahogyan a természetesekre is. Másodszor, az ilyen állítások nem többek a természetességre való hivatkozás érvelési hibájánál. A természet tele van olyan, csak rendkívül alacsony dózisban biztonságos vegyi anyagokkal, mint amilyen például a cián és az arzén, így semmi okunk nincs azt gondolni, hogy ha egy vegyi anyag “természetes”, akkor az ebből következően nyilvánvalóan egészséges is egyben.

Emlékezzünk továbbá arra is, hogy egyetlen vegyi anyag sem több különböző elemek egy adott konfigurációjánál. Semmi okunk nincs feltételezni sem azt, hogy a természet kizárólag a legjobb konfigurációkat állítja elő, sem pedig azt, hogy mi magunk ne lennénk képesek olyan konfigurációkkal előállni, amelyek vagy éppen olyan biztonságosak, vagy még jobbak a természet által előállítottaknál. Sokan szeretik szajkózni ugyan azt, hogy úgyse tudunk jobbat alkotni a természetnél, ám attól ez még mindig egy nevetséges és alá nem támasztható állítás marad. Kihívás mindenkinek, aki ezt állítja: támasszátok alá nekem ezt az állítást egy logikai szillogizmussal. Ha azt gondolod, hogy minden mesterséges vegyi anyag kerülendő, akkor állj meg egy pillanatra és komolyan gondolkodj el ezen, próbáld megvédeni ezt az álláspontot. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért gondolod ezt. Tudsz mondani nekem akár csak egy jó okot is arra, hogy miért lenne automatikusan rossz valami pusztán azért, mert nem természetes (mert ez így önmagában, amint azt feljebb is megállapítottuk, pusztán egy érvelési hiba)?

5.) Egy vegyi anyag tulajdonságait a hozzá kapcsolódó többi vegyi anyag határozza meg

A kémiai vegyületek különböző elemek vagy molekulák kombinálásával jönnek létre – az eredményül kapott végtermék pedig nem feltétlenül fog ugyanúgy viselkedni, mint az egyes alkotóelemei. Tipikus példája ennek a nátrium-klorid. Önmagában a nátrium rendkívül reaktív; vízzel érintkezve szó szerint felrobban. A klór pedig csak rendkívül parányi dózisban biztonságos, egyébként rendkívül mérgező. Ha azonban összevegyítjük a kettőt, eredményül nátrium-kloridot kapunk, avagy – hétköznapi nevén – konyhasót. A konyhasóról pedig jól tudjuk, hogy nem rendelkezik sem a nátrium, sem pedig a klór előbb említett tulajdonságaival. Nem robban fel, ha víz éri, és bármennyit is eszel belőle, nem fogsz klórmérgezést kapni. A két alkotóelem vegyítése megváltoztatta a tulajdonságaikat. Abszurd lenne tehát azt mondani, hogy “a só veszélyes, mert nátriumot tartalmaz.” A só már nem viselkedik nátriumként, mivel a klór leköti. Legközelebb tehát, ha azt hallod, hogy valami valamilyen veszélyes vegyi anyagot tartalmaz, nézz utána, nem kapcsolódik-e hozzá egy másik vegyi anyag is, ami már biztonságossá teszi.

Hogy mennyire nem értik a kémiát a tudománytagadók, azt jól mutatja az oltásokhoz felhasznált tiomerzál példája is. Biztos hallottad már azt a szólamot, hogy “az oltások veszélyesek, mert higany van bennük, a higany pedig mérgező.” Túl azon, hogy jelenleg csak bizonyos influenza-védőoltások tartalmaznak higanyt (és azok is csak nagyon alacsony dózisban), van itt még egy másik, komoly gond is: az oltóanyagokhoz tiomerzál formájában használnak higanyt. A tiomerzál pedig nem más, mint egy etilcsoporthoz kötött higany, vagyis etil-higany. Mérgezést azonban a metilcsoporthoz kötött (pl. tengeri ételekben felhalmozódó) higany (metil-higany) okoz. Az etil- és a metil-higany nem ugyanaz, másként is viselkednek. Éppúgy, ahogyan a klór megváltoztatja a nátrium tulajdonságait, az etilcsoport is megváltoztatja a higany tulajdonságait. Azt állítani tehát, hogy a “a higany veszélyes, tehát a higanyt tartalmazó oltóanyagok is veszélyesek” semmivel sem értelmesebb, mint azzal riogatni, hogy “a nátrium veszélyes, tehát a nátriumot tartalmazó só is veszélyes.”

Forrás: The Logic of Science

Advertisements
Kategória: Társadalom, Tudomány
Címke: , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s