A gyűlölet magáért beszél, szövegkörnyezettől függetlenül

quran-ink-blots-rohrshach13Szerző: Ali A. Rizvi

A következőt posztoltam nemrég az idővonalamra Facebookon:

A leggyarlóbb lények előttünk Allah követői, az Iszlám hívői. Azok, kik között ha egyezséget kötöttél, ők mindahányszor megszegik egyezségüket, s ők nem őrizkednek.

Ami így, ebben a formában természetesen kiáltóan bigott gyűlöletbeszédnek minősíthető a muszlimok ellen. Ezt azonban nem én magam írtam, csak idéztem a Koránból (8:55-56), kicserélve benne a hitetlenekre utaló passzust “Allah követői”-re és “az Iszlám hívőire”. Az eredetit itt olvashatod. [Magyarul itt, a PDF 238. oldalán; a cikkben szereplő többi Korán-idézet is innen kereshető ki – a ford.]

Persze többen rá is ugrottak egyből, mondván, hogy “kiragadtam ezt a két sort a szövegkörnyezetből”. Ahogy az egyikük fogalmazott, “ez egy háborús szöveg része. Ez így olyan, mintha egy katonai kézikönyvből emelnél ki egy passzust. Ha hadat viselsz valakik ellen, akkor azt hiszem, minden további nélkül kimondhatod ezt – de akkor is csak önvédelemből, jó – igaz – okkal.”

Okés, mondtam neki, velem lehet beszélni. Mondjuk akkor azt, hogy az USA hadban áll az ISIS-szel vagy az Al Kaidával, az elnök pedig előáll és nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy:

A leggyarlóbb lények előttünk Allah követői, az Iszlám hívői. Azok, kik között ha egyezséget kötöttél, ők mindahányszor megszegik egyezségüket, s ők nem őrizkednek.

Így már jobb? – kérdeztem. Mire ő: “Igen, ha a saját területeden támadnak meg. Elég csak azt megnézni, hogy helyileg pontosan hol zajlik a háború, és máris egyértelműen megállapítható, hogy ki az agresszor. Ha az embert megtámadják, csak természetes, hogy igyekszik megvédeni magát.”

Okés, mondtam, legyen így. Mondjuk az ISIS vagy az Al Kaida megtámadja New Yorkot, amire reagálva az elnök előáll és nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy:

A leggyarlóbb lények előttünk Allah követői, az Iszlám hívői. Azok, kik között ha egyezséget kötöttél, ők mindahányszor megszegik egyezségüket, s ők nem őrizkednek.

No és most? – kérdeztem. Ő persze nem adta fel: “De ezt a verset nem a nagy nyilvánosságnak szánták, hanem a ténylegesen harcoló katonáknak. Csak azokról beszél, akik megszegik az egyezségeket.” És így tovább.

Többször már nem fogom megismételni a passzust. Azt hiszem, a lényeg így is egyértelmű: teljesen mindegy, milyen körítéssel tálalja az ember ezt a módosított idézetet, az mindig és mindenkor gyűlöletbeszéd marad az összes muszlim ellen. A világon semmiféle “szövegkörnyezet” nem igazolhatja soha egy teljes nép “leggyarlóbb lények”-nek titulálását.

És pontosan itt van a kutya elásva: ha valaha is megjelenne egy olyan könyv, ami úgy beszél a muszlimokról, ahogyan a Korán beszél a hitetlenekről, egyből fejek hullanának – szó szerint.

Sokan vetik a szemére a vallások kritikusainak és szatirikusainak – így például az egyébként minden vallást, nem csak az iszlámot kifigurázó Charlie Hebdo karikaturistáinak is -, hogy “emberek milliárdjait sértik meg” az alkotásaikkal.

No és mi a helyzet a szóban forgó vallásokkal? A világszerte emberek milliárdjai által tisztelt ábrahámi szent könyvek előírják a hitetlenek megölését (Korán 8:12-13, 47:4, 3Móz 24:16); a máshitűek leigazását és rabszolgasorba taszítását à la ISIS (Korán 9:29-30, 5Móz 20:10-18); támogatják az asszonyverést (Korán 4:34) és a már nem szűz menyasszonyok halálra kövezését (5Móz 22:20-21); a nőt alárendelik a férfinak (1Tim 2:11-12); a paráznákat megkorbácsoltatják (Korán 24:2), a homoszexuálisokat pedig megöletik (3Müz 20:13).

Szóval, kire is irányul itt valójában a sértés? Ha tényleg elítélendő minden gyűlöletbeszéd, akkor első körben ezektől a könyvektől kell megszabadulnunk.

Persze ha szembesítjük őket ezekkel a tényekkel, az apologéták egyből készen állnak a válasszal, mondván, hogy ezeket a szövegeket “nem kell szó szerint venni”. Tekintve a szóban forgó szövegek tényleges tartalmát, nem is csoda, hogy ezt mondják róluk. Ők is tökéletesen tisztában vannak vele, hogy milyen borzasztóan hangzanak ezek a könyvek a maguk nyers valójában, nagylelkű “értelmezés és magyarázás” (értsd: torzítás és kozmetikázás) nélkül – ha egyszerűen csak úgy olvassuk őket, ahogyan bármely más könyvet is olvasnánk. Egyébiránt pedig ha az emberi hívőknek hosszú és kacifántos magyarázatokkal kell kiforgatniuk az isten saját szavait annak érdekében, hogy ne jelenthessék azt, amit ténylegesen jelentenek, úgy az nem egy jó érv az isteni szerzőség mellett sem. Ha bármibe belemagyarázhatunk bármit, akkor már semmi értelme az egésznek.

Valójában épp a mérsékelt hívők “ragadják ki a szövegkörnyezetükből” a szentírásaikat – és ez sokszor fel sem tűnik nekik. Az iszlám apologétái például nagyon szeretik idézni a 2:256-os verset, amely kimondja, hogy “Nincs kényszer a vallásban.” Azt azonban már nem említik (és sokan közülük maguk sem tudják), hogy rögtön az ez után következő vers, a 2:257-es azt is kimondja, hogy akik azonban nem hisznek Allahban, azok “a Pokol követői, s amott ők mindörökkön örökké.” Hasonlóképp hallhatod még tőlük az 5:32-es verset is, amely szerint “ki embert öl a földön lelketlenül, vagy romlottságból olyan, mintha megölné az embereket mindahányat, s ki megvédi azt olyan, mintha megvédené az embereket mindahányat.” Azonban itt is elég csak rögtön az ezután következő verset, az 5:33-ast is elolvasni ahhoz, hogy kibújjon a szög a zsákból: Allah akarata szerint ugyanis mindazok, akik szembeszegülnek vele vagy az ő hírnökével, “megölettetnek vagy keresztre feszíttetnek, avagy levágattatnak kezeik és lábaik egymással szemben (mindkettő)”, mivel ők “megrontók”.

Szóval, mi is az igazán sértő? Ezek a szövegek? Vagy az ezeket elutasítók és kritizálók?

Természetesen nem a fedele alapján ítéljük meg a könyvet – sem pedig a vallást a követői alapján -, de annál inkább a tényleges tartalma – a vallások kanonikus szövegeinek tényleges tartalma – alapján. A Korán az egyetlen közös nevezője az iszlám megannyi szektájának és ágazatának, legyenek bár mérsékeltek vagy fundamentalisták. Attól még, hogy a legtöbb muszlim nem erőszakos, nem fog automatikusan eltűnni a Koránból az összes erőszakos vers – éppúgy, mint ahogyan a zsidó hit sem fogja egyik pillanatról a másikra megengedni a disznóhús-fogyasztást vagy a házasság előtti szexet attól, hogy egyes zsidók megteszik ezt is meg azt is. Alishba Zarmeen szavaival élve: “a legtöbb ember erkölcsösebb, mint az általa szentnek tartott írások.”

Ne fogjuk tehát vissza magunkat a gyűlöletbeszéddel szemben – eredjen az bárhonnan is, akár egy politikai párttól, szélsőséges szervezettől, vagy épp a Koránból vagy a Bibliából – pusztán attól való félelmünkben, hogy felszólalásunkkal esetleg “megsérthetünk” valakit. A félremagyarázós/metaforás/szövegkörnyezetből-kiemelős mentségek pedig pontosan azok, amik: mentségek. Semmivel sem lesznek jobbak tőlük a szóban forgó szövegek.

Forrás: RichardDawkins.net

Advertisements
Kategória: Politika, Társadalom, Vallás
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s