Miért menekül az ember a tények elől?

Szerző: Troy Campbell és Justin Friesen

“- Végeztek egyszer egy tudományos vizsgálatot, ami kimutatta, hogy az oltások autizmust okoznak.
– Valójában a vizsgálatot végző tudós elveszítette az orvosi engedélyét, az azóta elvégzett további kutatások pedig semmiféle összefüggést nem találtak az oltások és az autizmus között.
– Teljesen mindegy, szülőként akkor is jogomban áll dönteni a gyerekem felől.”

Az igazság néha kényelmetlen. - Jo Naylor, flickr

Az igazság néha kényelmetlen. – Jo Naylor, flickr

Ismerős ez a szituáció? Amikor ellenőrizhető, tényszerű állításokkal indul ugyan egy beszélgetés, de amint az egyik fél számára kényelmetlenné válik az igazság, máris megfutamodik a tények elől.

Világszerte számos kényes kérdésről folyik vita jelen pillanatban is: oltások, egészségügy, egyneműek házassága, stb. – és mindenki igyekszik tudományos tényekkel alátámasztani az érveit. És bár napjainkban egyre könnyebb megállapítani és ellenőrizni a tényeket – legyen bár szó fizikáról, pszichológiáról vagy épp poltikai elképzelésekről -, ennek ellenére továbbra is mindenfelé virágzik az elfogultság, előítéletesség és polarizáltság. Miért van tehát az, hogy a jelek szerint sokakról mégis egyszerűen leperegnek a tények (például az oltások sokszorosan igazolt biztonságosságának ténye)?

Egyik új felmérésünkben (megjelent nemrég a Journal of Personality and Social Psychology-ban) azt vizsgáltuk, hogyan térnek ki az emberek a nézeteiknek ellentmondó tények elől. Egyes esetekben csak bizonyos tények valósságát vitatják, máskor azonban még egy lépéssel tovább mennek és a jelen cikk elején idézett példához hasonlóan inkább ellenőrizhetetlen módokon fogalmazzák újra a kérdést, irrelevánssá téve így potenciálisan fontos tényeket és a tudományos megközelítést.

Vegyük például az egyneműek házasságának kérdését. Itt is sok tényt lehetne figyelembe venni a vonatkozó döntések meghozatalánál; azt mutatják-e az adatok például, hogy az egynemű szülők által felnevelt gyereknek rosszabb – vagy épp jobb, vagy ugyanolyan – az életük, mint az ellenkező nemű szülők gyerekeié? No de mi van akkor, ha ennek kapcsán a nézeteinknek ellentmondó tényekkel kell szembesülnünk?

174 amerikai, az egyneműek házasságát ellenző vagy támogató vizsgálati alanyt szembesítettünk olyan (állítólagos) tudományos tényekkel, amelyek vagy alátámasztották a nézeteiket, vagy ellentmondtak azoknak. Az eredmény: ha a tények ellentmondtak a nézeteiknek, a vizsgálatban résztvevők – mindkét oldalról – nagyobb valószínűséggel állították azt, hogy az egyneműek házassága igazából nem is annyira tényekről, mint inkább erkölcsi kérdésekről szól. Ha azonban a tények mellettük szóltak, akkor az erkölcsi kérdések háttérbe kerültek, és inkább azt állították, hogy a tényekre alapozva alakították ki a véleményüket. Más szóval, megfigyeléseink szerint itt nem is annyira konkrét tények tagadásáról, hanem sokkal inkább a tények relevanciájának tagadásáról van szó.

Egy hasonló, 117 hívő alanyt bevonó felmérésben egyeseket egy valláskritikus, míg másokat egy semleges cikk elolvasására kértünk fel. Az eredmény: minél mélyebb hitűek voltak az egyes résztvevők, annál inkább hajlamosnak bizonyultak (a semleges cikket olvasókhoz képest) ellenőrizhetetlen, “vakhit”-jellegű érvekkel védeni a hitüket – tényszerű bizonyítékok helyett – a valláskritikus cikkel szemben.

Az eredmények tehát mindkét esetben azt mutatják, hogy az ember, ha a tények fenyegetik a nézeteit, hajlamos gyorsan eliszkolni egy olyan területre, ahol a tények már nem számítanak. Szakmaibb terminológiával élve, igyekeznek úgy tálalni-alakítani a nézeteiket, hogy már ne lehessen tudományos megközelítéssel vizsgálni és ellenőrizni, igazolni vagy épp cáfolni azokat.

Néha például egyesek azért vitatnak különböző politikai intézkedéseket, mert azok láthatólag nem működnek jól. Ha azonban a tények azt mutatják, hogy a szóban forgó intézkedések mégis jól működnek, úgy az azokat ellenző személy jó eséllyel megközelítést vált és inkább arra hivatkozik, hogy elvi alapokon ellenzi az intézkedéseket. Jól látható ez a jelenség a politikai spektrum mindkét oldalán, konzervatívoknál és liberálisoknál egyaránt, szinte bármilyen téma és kérdés kapcsán.

Azt hinné az ember, hogy objektív tények mentén nyilván sokkal könnyebb konszenzust kialakítani, de ehhez képest a politikában is egyre csak fokozódik a polarizáltság. Netalán ez is a tényektől való elmenekülésnek köszönhető?

Bár ezt az elképzelést nehéz objektíven ellenőrizni, egy alapvető kérdést így is megvizsgálhatunk kísérleti úton: vajon fokozza-e a polarizáltságot és a dédelgetett nézetekhez való ragaszkodást az, ha úgy érezzük, hogy a számunkra fontos nézeteinket eleve nehéz tényszerűen ellenőrizni? Két különböző kísérletünk is egybehangzóan azt sugallja, hogy igen.

Egyik kísérletünkben 179 amerikai vizsgálati alanynak nagyjából a felét emlékeztettük arra, hogy Barack Obama legtöbb intézkedésének hatása tényszerűen ellenőrizhető; a másik felének nem mondtunk semmit. Ezt követően arra kértük őket, hogy öt különböző területen (pl. munkahelyteremtés) értékeljék Obama teljesítményét. Az elnök támogatóinak és ellenzőinek értékeléseit összehasonlítva azt találtuk, hogy az ellenőrizhetőségre való emlékeztetés megközelítőleg 40%-kal mérsékelte az értékelések polarizáltságát.

Tovább tesztelendő a feltételezést, miszerint az ember hajlamos még eltökéltebben kiállni a nézetei mellett, ha úgy véli, hogy a tények nem számítanak, 103 hívő alanyt vettünk vizsgálat alá, akiknek hite a mérsékelttől az elmélyültig terjedt. Amikor az elmélyült hitűeknek azt mondtuk, hogy Isten léte soha nem lesz tudományosan vizsgálható, úgy ők (a mérsékeltek nem) utóbb annál erősebbnek érezték a kívánatos vallási nézeteiket (így pl. azt, hogy Isten vigyáz rájuk és gondoskodik róluk) ahhoz képest, amikor azt mondtuk, hogy egy napon a tudomány képessé válik majd rá, hogy tényszerűen kiderítse, létezik-e Isten.

Összevetve ezek az eredmények – legalábbis egyes esetekben – azt mutatják, hogy minél kevésbé játszanak szerepet egy adott diskurzusban az objektíven ellenőrizhető tények, az ember annál inkább hajlamos még jobban megerősíteni az állásait (még jobban védeni vagy támadni egy politikust, még jobban hinni Isten gondoskodásában, stb.). Hasonló eredményre jutottak más vizsgálatok is, melyek szerint minél homályosabbak a tények, az ember annál inkább hajlamos eltúlozni a kívánatos nézeteit.

Mit tudhattunk meg tehát az ember lelkivilágáról az ellenőrizhetetlen nézetek hatalmának vizsgálatából? Egyfelől azt, hogy az elfogultság és előítéletesség tényekkel és tájékoztatással orvosolható; az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy ha tényeket szúrunk be az eszmecserébe, úgy mérsékelhetjük az elfogultság és előítéletesség tüneteit. Ezzel együtt azonban kiderült az is, hogy sajnos a tények sem mindenhatóak. Sok esetben az emberek inkább elmenekülnek a tények elől és előkapják a nézetvédelmi eszköztárukat, semhogy levonnák a számukra kellemetlen konklúziókat.

Társadalmi szinten a legjobban úgy szállhatunk szembe az elfogultsággal, ha árnyalt látásmódra és kritikus gondolkodásra, illetve a merev ideológiák elvetésére bátorítjuk az embereket. És bár teljesen így sem fogjuk tudni felszámolni soha az elfogultságot – sem magunkban, sem másokban, sem pedig a társadalomban – de legalább kevésbé kötnek majd gúzsba az ideológiák és több teret adunk a tényeknek.

A SZERZŐKRŐL

Troy Campbell Ph.D kandidátus a Duke University-beli (Durham, NC) Fuqua School of Business and Center for Advanced Hindsight-nál. Azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a nézeteink és az identitásunk a hétköznapi élményeinket és gondolkodásunkat. Justin Friesen posztdoktori kutató a York University (Toronto, Kanada) pszichológia tanszékén, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenséget fenntartó pszichológiai és motivációs tényezőket kutatja.

Forrás: Scientific American

Advertisements
Kategória: Kommunikáció, Politika, Pszichológia, Társadalom, Tudomány, Vallás
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s