Azt érdemes szeretni, aki szeret olvasni

Fotó: We Heart It

Fotó: We Heart It

Szerző: Lauren Martin

Fejeztél már be valaha is egy könyvet? Úgy értem, úgy igazán? Elejétől a végéig? Hogy utána beletelt némi időbe, amíg újra visszatértél a valóságba?

Amikor veszel egy jó mély levegőt és csak ülsz és nézel magad elé, a kezedben tartott könyvre vagy épp csak a falra.

Eltölt a hála érzete és a gondolataidba mélyedsz. Úgy érzed, mintha nyertél vagy épp elvesztettél volna egy darabot magadból. Feldolgozol egy igazán mélyreható, bensőséges (netalán erotikus?) élményt. Múló, de annál erőteljesebb átváltozáson estél át.

Mint amikor beleszeretsz egy idegenbe, akit soha többé nem látsz viszont, átérzed egy szakítás minden fájdalmát és vágyakozását, de ezzel együtt elégedett is vagy. Egy egészen különleges kapcsolatban volt részed – összeolvadtál egy másik lélekkel, és ez gazdagabbá tett. Ha ideiglenesen is, de telítettnek érzed magad.

Ezt a fajta olvasást Annie Murphy Paul (TIME magazin) “elmélyült olvasásként” említi. A trendek azonban azt mutatják, hogy ez a gyakorlat mind inkább a háttérbe szorul annak következtében, hogy egyre gyakrabban inkább csak átfutjuk az elénk kerülő szövegeket, egyes kulcsszavak és a “lényeg” után kutatva.

Hasonlóan azokhoz, akik adott esetben még mindig élnek a hangüzenet-hagyás lehetőségével, vagy épp azokhoz, akik még mindig írnak képeslapokat, az elmélyült olvasók tábora folyamatosan csökken – minden újabb GIF listával és online bulvárlappal.

Legrosszabb ebben a fenyegető kihalásban az, hogy az elmélyült olvasók bizonyítottan kedvesebbek és intelligensebbek az átlagnál – és talán az egyedüliek, akikkel még mindig érdemes szerelembe esni ebben a sekélyes földi pokolban.

Raymond Mar, a kanadai York Egyetem pszichológusának, ill. Keith Oatley, a Torontói Egyetem kognitív pszichológia-professzorának 2006-os és 2009-es felméréseinek tanúsága szerint azok, akik fikciós regényeket olvasnak, fokozott empatikus készséggel rendelkeznek és jobban is tudják kezelni a sajátjaiktól eltérő nézeteket, meglátásokat és érdekeket.

Más szóval, képesek átgondolni más, új elképzeléseket anélkül, hogy nyomban el is vetnék őket és mindeközben megtartani a sajátjaikat is. És bár az erre való képességgel potenciálisan mindenki rendelkezik, a tényleges kiérleléséhez és tökéletesítéséhez egy sor különböző szociális élményen és tapasztalaton keresztül vezet az út. Ami egyben jó eséllyel megmagyarázhatja azt is, miért volt annyira narcisztikus az exed.

Láttad valaha is az exedet könyvvel a kezében? Beszélgettetek könyvekről? Ha nem, úgy lehet, ideje lenne változtatnod a preferenciáidon.

Nem meglepő, hogy az elmélyült olvasók jobb emberek. Elvégre sok más ember szemén keresztül láthatták meg a világot, megtapasztalva azt a saját testükön kívül, különböző referenciakeretekben.

Lelkek százainak élményeihez és tapasztalataihoz, lepárolt bölcsességéhez férnek hozzá; olyan dolgokat láttak, amiket soha nem érthetsz meg, és olyan emberek halálát élték át, akiket soha nem ismerhetsz meg.

Ők tudják, milyen nőnek lenni, és azt is, hogy milyen férfinak. Tudják, milyen az, amikor az ember látja mások szenvedését. Bölcsebbek a koruknál.

Mar 2010-es tanulmánya is megerősíti, hogy minél több mesét olvasunk a gyerekeknek, annál jobban fejlődik ez a tudati modellező készségük. Más szóval, míg persze mindenki a saját gyermekeit tartja a legkiválóbbnak, valódi előnnyel mégis azok rendelkeznek, akik olvasnak: ők ugyanis valóban bölcsebbek és alkalmazkodóképesebbek, mint a többiek.

Ez pedig azért van, mert az olvasás alakítja és formálja a jellemedet; a főszereplő minden diadala, leckéje és sorsdöntő, kritikus pillanata a sajátoddá is válik egyben.

És ugyanígy a válladra nehezedik minden gyötrelem, szenvedés és fájó igazság súlya is. Átéled mindazt a fájdalmat, bánatot és keserűséget, amin a szerzők is keresztülmentek írás közben. Életek ezreit élted át és mindegyikből újabb tanulságokkal tértél vissza.

Ha még mindig keresel valakit, aki igazán kiegészítheti és betöltheti a még magányos szívedben tátongó űrt, akkor e kihalófélben lévő faj egyedei után kutass. Jellemző előfordulási területeiknek számítanak például a kávézók, a parkok és a metrók.

Általában láthatsz náluk hátizsákot, válltáskát vagy épp bőröndöt. Jellemzően kíváncsiak, érdeklődőek és lelkesek – amint azt magad is észreveheted egy velük megkezdett beszélgetésnek már az első néhány perce után is.

Nem beszélnek, hanem szólnak hozzád.

Líraian fogalmaznak, még akár versben is írnak neked. Nem feltétlenül szószátyárok, de gazdag a szókincsük. Nem egyszerű kijelentésekkel válaszolnak a kérdéseidre, hanem jól megfontolt, mélyenszántó gondolatokkal. Elbűvölnek a szavaikkal és eszméikkel.

Anne E. Cunningham (Kaliforniai Egyetem, Berkeley) “Mit tesz az elmével az olvasás” (“What Reading Does For The Mind”) c. felmérése is alátámasztotta, hogy az olvasás olyan mértékben gazdagítja a gyermekek szókincsét, amit pusztán csak az iskola révén soha nem szerezhetnének meg.

Cunningham szavaival élve, “élete során a gyermek szókincse legnagyobbrészt közvetett úton, a nyelvnek való kitettség révén gyarapodik, semmint közvetlen tanítás útján.”

Tégy hát magadnak egy szívességet és randizz olyasvalakivel, akinek valóban jól forog a nyelve.

Nem csak hallják, amit mondasz, de értenek is.

Csak olyasvalakibe szeress bele, aki látja a lelkedet – aki valóban beléd lát és ott érint meg, ahol még senki más. Aki nem csak ismer, de mindenestül, igazán meg is ért.

David Comer Kidd, a New School for Social Research pszichológusának szavaival, “a legjobb írók a saját helyükbe ültetnek. A fiktív irodalom szereplőinek hiányosságai arra ösztönzik az elmét, hogy próbáljon minél jobban megérteni másokat.”

Ez a tétel folyamatos bizonyítást nyer újra és újra minden újabb emberrel, aki elkezd olvasni. Azáltal, hogy képesek összekapcsolódni olyan személyiségekkel, akikkel még soha nem találkoztak, az őket körülvevő valós személyeket is jobban meg tudják érteni.

Megvan az empátiához való készségük. Talán nem értenek mindig egyet veled, de mindenképp megpróbálják a te szemszögedből szemlélni a dolgokat.

Nem egyszerűen csak okosak, hanem bölcsek.

Míg az okoskodás egyenesen visszataszító, a bölcsesség annál vonzóbb. Van valami ellenállhatatlan abban, akitől tanulni lehet. Nagyobb az igényed a szellemes társalgásra, mint gondolnád – ha pedig egy olvasót találsz magadnak, úgy a beszélgetéseitek is egészen új szintekre léphetnek.

Cunningham megállapításai szerint az olvasók fokozott intelligenciája köszönhető a gazdagabb szókincsüknek, fejlettebb emlékezőtehetségüknek ill. mintafelismerési készségüknek is. Magasabb szintű kognitív funkciókkal rendelkeznek, mint a nem olvasó átlagemberek, és jobban és hatékonyabban is kommunikálnak.

Ha olyasvalakit találsz, aki sokat olvas, az olyan, mintha ezer lélekkel randiznál egyszerre. Hozzáférhetsz mindahhoz a tudáshoz és tapasztalathoz, amit elsajátítottak az olvasmányaikból, és mindahhoz a bölcsességhez, amit lepároltak maguknak ezekből. Mintha egy professzorral, egy felfedezővel és egy romantikus lélekkel randiznál.

Ha olyannal randizol, aki sokat olvas, úgy te magad is különböző életek ezreit élheted át.

Forrás: Elite Daily

Reklámok
Kategória: Kapcsolatok, Kommunikáció, Pszichológia
Címke: , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s