Amikor a nők sokkal jobban akartak szexet, mint a férfiak

…és hogy hogyan fordult meg a sztereotípia

Szerző: Alyssa Goldstein

AngelWingsJames Mattock-ot az 1600-as években zárták ki a bostoni Első Egyházból. És hogy mi volt a bűne? Nos, nem beszélt trágárul, nem mosolygott a Szabbat napján és semmi más olyasmit sem követett el, amit a puritánok általában ellenezni szoktak. Egyszerűen csak nem volt hajlandó szexelni a feleségével már két éve. Bár Mattock közössége egyértelműen nem tekintette helyénvalónak már ezt a fajta önmegtartóztatást sem, az is elképzelhető, hogy a közösségből való kizárásának legfőbb oka még inkább az a szenvedés volt, amit a feleségének okozott ezzel. A puritánok hite szerint ugyanis a szexuális vágy nem csak hogy teljesen normális és természetes része a nők és a férfiak életének is – legalábbis mindaddig, amíg megmarad a heteroszexualitás és a házasság keretein belül -, de a nők még sokkal jobban igénylik is azt, mint a férfiak; egy férfi tehát bármikor lemondhat a szexről különösebb gondok nélkül, de egy nő számára ez már nagyon is komoly gyötrelmeket jelent.

Ehhez képest ma már ennek épp az ellenkezőjét tekintjük teljesen természetesnek: hivatkozzunk bár hormonokra vagy “az emberi természetre”, a vége mindig az, hogy – a közhiedelem szerint – a férfiak számára elengedhetetlen létszükséglet a szex, a maszturbáció és a pornófogyasztás – ellentétben a nőkkel, akik teljesen jól megvannak minden ilyesmi nélkül is (amelyik meg mégsem, azzal valami nyilván nincs rendben). Ezért – a széles körben elterjedt sztereotípia szerint – a nőket meg kell győzni, rá kell beszélni vagy akár egyenesen rá is kell kényszeríteni arra, hogy “tegyék szét a lábukat”, mert úgy önmagában a szex számukra nem egy különösebben csábító dolog. Inkább csak egy amolyan szükséges, általában még kissé ízléstelennek is tűnő rossz, amit teljesíteniük kell annak érdekében, hogy elnyerhessék általa az áhított megbecsülést, anyagi támogatást vagy épp stabil kapcsolatot. És mivel a férfiakkal ellentétben a nők nincsenek kiszolgáltatva a vágyaiknak, ezért értelemszerűen az ő felelősségük is gondoskodni arról, hogy ne “használják ki” őket.

Mi több, ez a nézet olyannyira elterjedt, hogy már csak elképzelni is nehezünkre esik azt, hogy ez valaha is másképp lett volna. És mégis, a nyugati világ történelmének legnagyobb részében, az ókori Görögországtól egészen a XIX. század elejéig a nőket tekintették szexőrült pornódémonoknak. Egy régi görög mítosz elbeszélésében például Zeusz és Héra vitatkozik arról, hogy vajon a férfiak vagy a nők élvezik-e jobban a szexet. Mivel nem jutnak dülőre, végül megkérdezik Teiresziaszt, a jóst, aki korábban csodás események nyomán nővé változott és hosszabb ideig élt nőként is, mielőtt újra visszaváltozott férfivé, hogy mindkét oldal tapasztalataival felvértezve mondja ki ő a végső szót a kérdésben. Teiresziasz pedig erre azt feleli, hogy ha a szexuális örömöket tíz részre osztanák, úgy abból csak egy rész lenne a férfi jussa, míg a maradék kilenc a nőé. Később, a keresztények már csábítókként tekintettek a nőkre, akik Évától örökölték álnok hajlamaikat; szexuális szenvedélyüket erkölcstelenségük, oktalanságuk és általános alacsonyabbrendűségük jelének tartották – ami egyben kiváló alapot szolgáltatott szigorú felügyeletükre is férjeik és atyáik által. Kézenfekvő volt, hogy mivel a férfiakat nem emésztik folyamatosan a vágyaik lángjai és tökéletesen tudnak uralkodni magukon, ezért természetszerűleg nekik kell betölteniük a nagy hatalmat és befolyást biztosító pozíciókat is.

Havelock Ellis orvos és pszichológus volt talán az első, aki dokumentálta a közelmúltban lezajlott eszmeiségi fordulatot. 1903-as, Szexuálpszichológiai tanulmányok c. könyvében számtalan történeti forrást sorakoztat fel az ókortól napjainkig, Európától a Közel-Keleten át Kínáig, amelyek szinte mind megegyeznek abban, hogy a nők szexuális vágyait erősebbnek tartják a férfiakénál. Az 1600-as években például Francisco Piazzonus arra a következtetésre jutott, hogy aligha érné meg a nőknek gyereket szülni, ha nem lelnének sokkal nagyobb élvezetet a szexben, mint a férfiak. Montaigne szerint pedig “összehasonlíthatatlanul rátermettebbek és szenvedélyesebbek a szerelemben, mint a férfiak, náluk e téren mindig messze többet tudnak, mint amennyit tőlük valaha is tanulhatnának; ez velük született, ösztönös készségük.” Láthatólag tehát Ellis saját idejében sem honosodott még meg a nők teljes szenvedélytelenségének eszméje. Mi több, kortársa, Enoch Heinrich Kisch osztrák nőgyógyász még azt is kijelentette, hogy “A nők szexuális étvágya oly’ erős, hogy primitív hatalma életük egyes szakaszaiban mindenestül eluralja egész természetüket.”

De már érződött a változás szele. 1891-ben H. Fehling próbálta megcáfolni a közkeletű bölcsességet: “Mindenestül téves ama feltevés, miszerint egy fiatal nő éppen annyira vonzódna az ellenkező nemhez, mint egy fiatal férfi… A szexuális vetület felbukkanása egy fiatal lány szerelmében egyenesen patologikus.” 1896-ban pedig Bernhard Windscheid a következőt posztulálta: “Egy normális, és kiváltképp egy felsőbb társadalmi osztálybéli nő esetében a szexuális ösztön szerzett, nem pedig veleszületett tulajdonság. Ha mégis született avagy magától ébred fel, úgy az abnormálisnak minősíthető. Mivel a házasságot megelőzően a nők még nem ismerik ezt az ösztönt, így hiányát sem érzik annak, amennyiben soha meg sem ismerhették azt életük során.”

Mi is történt hát?

Persze nem tekintenek mindig és mindenhol ugyanúgy a nemekre és a szexualitásra – és minden kornak és társadalomnak megvannak mindig a maga nézetkülönbségei és ebből fakadó vitái ezekben a kérdésekben. Éppen ezért nem egyszerű visszakövetni azt sem, hogy pontosan hogyan is fordult meg ez a sztereotípia – főleg, hogy ez természetesen nem egyik pillanatról a másikra következett be, és nem is egyenletesen és egyszerre mindenhol. Konkrétan New England esetében Nancy Cott történész az evangelikus protestantizmust jelöli meg e változás katalizátoraként. Ott ugyanis a protestáns gyülekezetek főként középosztálybeli, fehér nőkből álltak – így a lelkészek is kétségkívül célszerűbbnek látták erkölcsös, a vallásos hit hívó szavára különösen érzékeny lényekként kezelni gyülekezeteik tagjait, semmint beszennyezett, csábító démonokként, akiknek már az Édenkertben megpecsételődött a sorsa. Ezt a hozzáállást aztán a nők is üdvözölték és aktívan közreműködtek a további formálásában – elvégre ez már egyfajta egyenrangúságot jelentett számukra a férfiakkal (vagy akár már egyenesen felsőbbrendűséget is velük szemben). A keresztény nőket így – az 1809-es kiadású The Female Friend – The Duties of Christian Virgins (“A női barát – A keresztény szüzek kötelességei”) szavaival élve – “az emberi természet fölé, az angyalokig magasztalták” az evangélium révén. Sokat elárul már a könyv címe is, a szexuális tisztaságra fektetett hangsúlyával; elvégre ha a nők lesznek a protestáns vallásos elhivatottság új jelképei, úgy azzal viszont nem egyeztethető össze a szexuális vágyaik elismerése. Mert bár azt még a puritánok is hittel vallották, hogy legalábbis férfi és nő között, a házasság keretein belül tökéletesen elfogadható a szexuális vágyak kiélése (és így a nők is kinyilváníthatták a vágyaikat a férjükkel való kötődésük erősítése vagy “az anyai ösztöneik” kiteljesítése érdekében), “az érem másik oldala azonban” – Cott szavaival élve – “a szenvedélymentesség; ez volt a női erkölcsi egyenrangúság elismerésének az ára.”

Eredendően erényesként és erkölcsösként beállítva magukat, a protestáns nők már valóban méltó, egyenrangú felekké léphettek elő erkölcsi és intellektuális téren is, kialakíhatták a saját helyüket a politikai életben, társadalmi reformokat indíthattak és szorgalmazhattak (pl. gondoskodás a szegényekről, alkoholtilalom, stb.). Mi több, egy olyan korszakban, amikor a férfiak legálisan erőszakolhatták meg a feleségüket (amely korszak legalábbis az USA-ban – nem mellesleg -, egészen 1993-ig tartott), a nők állítólagos szenvedélymentessége legalább valamennyi alapot biztosított számukra a férjük kéretlen szexuális közeledéseinek elhárítására is. Ezeket az előnyöket azonban csak bizonyos nők élvezhették. Amint arra John D’Emilio és Estelle Freedman is rámutattak, az eredendő női erényesség avagy szexuális szenvedélymentesség eszménye főként a helyi születésű, középosztálybeli nőkre vonatkozott. A munkásosztálybeli, bevándorló ill. fekete nőket továbbra is szenvedélyesnek, és így szexuálisan kihasználhatónak tekintették.” (Emlékezzünk csak Windscheid azon állítására, miszerint a nők – és főleg a jómódú nők – eleve szexuális késztetésektől mentesen születnek.) A középosztálybeli, fehér nők tehát csak egy olyan ideológia felkarolása útján férhettek hozzá a velük egy rasszba és társadalmi osztályba tartozó férfiak privilégiumainak egy szeletéhez (a hasonlóságaikat kihangsúlyozva), amely alapvető szexuális különbségeket feltételezett köztük és az előbb említett többi nő között.

Az angyalokig való, a szenvedélymentességre alapozott felmagasztalásból fakadóan azonban annál nagyobb bukás is várt azokra a nőkre, akik mégis engedtek a vágyaiknak. Ahogy D’Emilio és Freedman is rámutatott, “Azelőtt, ha egy nő vétkezett, úgy – amennyiben megbánta a bűnét – minden további nélkül visszaintegrálódhatott a társadalomba, akárcsak a vétkes férfiak. Most azonban, mivel a nőket immár a férfiak fölé is emelték erkölcsök tekintetében, így ha egy ilyen felmagasztalt nő akár csak egyetlen egyszer is vétkezett, úgy egész életére beszennyezte magát.” Az ilyen “bukott nőket” elzárták a családjaiktól és a közösségeiktől, gyakorta nem hagyva nekik más önfenntartási lehetőséget a prostitúción kívül.

Míg azonban a nők esetében az állítólagosan felfokozott szexuális vágy egyet jelentett az alacsonyabbrendűséggel, a sztereotípia átfordulását követően a férfiak vágyait senki sem tekintette a józan, ésszerű gondolkodásra való képesség teljes hiányára utaló jelnek, ami miatt ki kellett volna zárni őket a gazdaság és a politika világából. Mi több, férfiak esetében a felfokozott szexuális étvágy nemhogy egyáltalán nem számított hátránynak, hanem épp hogy kifejezett előnynek, a férfiasság jellemzőjének. A szenvedélytől mentes nőkből pedig – nyilván – hiányzik a csúcsra töréshez szükséges lendület és ambíció is. Hasonlóan a szexhez, a munka nyilvános világát is mocskosnak és ízléstelennek tartották, ami aligha egyeztethető össze a nők finom, érzékeny lelkével; mivel az ő ösztöneik inkább anyai, semmint szexuális jellegűek, ezért ennek megfelelően a leginkább arra is alkalmasak – nyilván -, hogy erényesen otthon maradjanak a gyerekekkel. A szegény és a fekete nőket azonban ez a mimóza-szerep sem illette meg; őket továbbra is teljes mértékben alkalmasnak tartották a munkára és a fehér férfiaknak a feleségük elé már nem tárható szexuális késztetéseinek kielégítésére.

A szenvedélymentes nő felmelkedésének leginkább maradandó hatása azonban a szexizmus egy új, alattomosabb változatának megjelenésében érhető tetten – mind a mai napig, a média és a reklámok világában, ahol is a férfiakat felnőtt testben ragadt ostoba, ötéves gyermekekként ábrázolják, a nőket pedig okos, felelősségteljes, gondoskodó, derék teremtésekként – ellentétben a földhözragadt, buja vágyaik bábjaiként vegetáló férfiakkal. Amiből pedig logikusan következik, hogy mivel a férfiak teljességgel alkalmatlanok a saját gyermekeik felnevelésében való közreműködésre (lévén maguk is megmaradtak gyermekeknek), ezt a feladatot teljes egészében a nőknek kell elvégezniük. Mivel a férfiak ahhoz is túl ostobák és kétbalkezesek, hogy bármiféle házimunkát elvégezzenek, ezért értelemszerűen ezt is teljes egészében a rátermett, józan feleségüknek kell elvégeznie. Mivel a férfiak képtelenek uralkodni magukon, ezért a nőknek kell hosszú szoknyát hordaniuk, tartózkodniuk az alkoholtól és a flörtöléstől. És ha egy nőt megerőszakolnak, természetesen az is csak az ő hibája, mivel nem mutatta magát eléggé szenvedélymentesnek. Ahogy egy 19. századi reformer fogalmazott, “A nők tisztaságának szikláit örökkön ostromolják a férfiak buja természetének hullámai” – és ez a szemlélet mind a mai napig tartja magát.

Már-már szinte csodálatra méltó a szexizmusnak ez az alkalmazkodóképessége, amivel folyamatosan átmenti magát nemzedékről nemzedékre, a nemek társadalmi szemléletének és szerepeinek változásai közepette – ezt pedig a történelmi emlékezetünk súlyos hiányosságai teszik lehetővé. A kéjvágyó férfi képe éppúgy az egészen közeli múlt “vívmánya”, mint a lány-rózsaszín, fiú-kék színasszociáció (ez is csak kevesebb, mint 100 évvel ezelőtt fordult meg). Bizonyos dolgok azonban még e sok váltogatás-cserélgetés közepette is gyanúsan állandóak maradtak; amikor a nők voltak kéjvágyóak, otthon volt a helyük, gondoskodó anyukákként. Amikor aztán szenvedélymentessé váltak… szintén otthon volt a helyük, gondoskodó anyukákként. Vicces, nemde? A nemi szerepek hatalmának titka éppen ez: hogy ennyire természetesnek és változatlannak tűnnek. Ha azonban vesszük rá a fáradságot, hogy alaposabban elmélyedjünk a múlt tanulmányozásában, mégis fellebbenthetjük a fátylat az igazságról és láthatjuk, hogy ezeket a kategóriákat is csak emberek alkották – és hogy bármikor meg is változtathatják azokat.

Forrás: AlterNet.org

Advertisements
Kategória: Család, Feminizmus, Politika, Társadalom
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

17 hozzászólás a(z) Amikor a nők sokkal jobban akartak szexet, mint a férfiak bejegyzéshez

  1. H szerint:

    Hello, kérlek, fontold meg, hogy olyan fontot választassz, amiben vannak magyar karakterek (ő,ű) mert ez így egy vizuális környezetszennyezés.

    • gabriel1379 szerint:

      Szia – nálam hibátlanul megjelenik minden karakter, az összes ékezetes is, és más sem panaszkodott még ilyesmire, úgyhogy sajnos nem tudom, nálad mi lehet a gond.

      • scnartup szerint:

        Megjelenni megjelenik, csak másképp (az ő és az ű nagyobb vagy vastagabb, mint a többi betű.)

      • A lap stílusa “Lato, sans-serif”-ként adja meg a fontot, így í böngésző azokat a (hosszú dupla ékezetes) betűket, amik nincsenek meg a Lato-ban, valami általános sans-serif (talp nélküli) betűtípusból igyekszik pótolni, operációs rendszertől függően Ariallal, Helveticával, OpenSans-szal, stb. Mobilon ez a kisebb felbontás miatt még feltűnőbb lehet. Nálam Ariallal és ha nagyon akarom, látom, de engem pl. nem zavar.
        A cikk pedig remek olvasmány volt, köszönet érte,

      • gabriel1379 szerint:

        Nagyon szívesen, örülök, ha tetszett. 🙂

        Csak a fontot önmagában sajna nem tudom változtatni (nem vagyok prémium WP-s), csak a teljes stílust cserélni. Remélem, ez a mostani már jól jelenik meg.

      • csak az olvassa szerint:

        Nálam is hibátlan a betűtípus.

      • gabriel1379 szerint:

        Örvendek; remélem, az új design-nal már másoknak is. 🙂

      • Szabó Zoltán szerint:

        Szia, adsz egy emailcímet magadhoz, vagy írsz nekem erre a címre, ha megkérlek? Előre is köszönöm!

  2. dr. lipták szerint:

    remek cikk, tanulmány …olvasni és érteni való!!

  3. Szép történeti összefoglaló, de erőltetett. Azért a hétköznapi tapasztalatai mindenkinek mást mutatnak. A lányokat tényleg nem könnyű rávenni a szexre, laza vagy egy éjszakás kapcsolatra pedig nagyon nehéz. Ráadásul a szexuálpszichológusok szerint a nők mindössze harmincegynéhány százalékának van orgazmusa, miért is kívánnák akkor a szexet annyira ?

    • Edina szerint:

      Hát Richárd, ezzel a hozzászólással magadról sokkal többet elárultál, mint a nők vélt aszexualitásáról. Sajnálom, hogy ennyire negatívak a tapasztalataid.

      • Bobakka szerint:

        itpikus paraszt női hozzáállás a másikat elővenni, ahelyett, hogy belegondolnánk, hogy miről beszél valójában

  4. waldorf szerint:

    Már bocsánat, de ez a szöveg így csacsiság. Egyes példákból, kiragadott kiejlentésekből egész korszakokra vonatkoztatott átlalános következtetéseket levonni, több mint bűn, hiba. Természetsen vannak jellemző minták, amelyek korszakonként, társadalmi rétegenként, kultúránként is rendkívül szélesen szórnak. Ilyen sommás kijelentéseket tenni inkább egy prekoncepció alátmasztására alkalmas, mint valódi kultúrtörténeti vizsgálódásra.

  5. göre gábor szerint:

    A déli népek lányai, és a zsidó nők könnyebben kaphatók a sex-re, magáért az aktus élvezetéért!

  6. Bobakka szerint:

    A nőket régen is és most is fel tudják izgatni igénytelen ocsmány emberek és ezért voltak lenézve. Csak régen a nők tényleg ostobábbak alulműveltek voltak ezért nem érdekelte őket. Modernebb korokban tudják magukról és inkább nem is engedik magukat eljutni a szexuális kiteljedéshez, mert tudják, hogy akkor majd megvetendő dolgokat fognak csinálni. A férfiak régen is és most is 10-szer annyit szexeltek, mint a nők, csak fiatal korban nem kérdezte senki a véleményüket, amikor meg társadalom formáló erővé öregednek meg könyveket írtak, akkor már nem volt libidójuk. Akinek meg volt az meg csak prédikált de valójában perverzkedett. Valójában 2 dolog határozta mindezt meg régen is és most is, a társadalmi elvárás régen puritnságot várt el a férfiaktól és ezért megjátszották, hogy puritánok, manapság meg rájöttek, hogy minek megjátszani ha úgyis lehetetlen megállni, akkor inkább legyünk rá büszkék, amikor jó nőt sikerül meghódítani. De ha gáz nővel szexel, akkor a férfi is szégyelli magát, de nem tehet semmit ellene, hiszen szükséglet, ezért a férfi nincs lenézve. A nő esetében régen is elvárás lett volna és most is, hogy csak igényes emberekkel szexeljenek, de igaz, hogy csak tized annyit csinálják régen is és most is, mégsem képesek megválogatni és minden szar ótvaros görény, aki érti a nyelvüket be tudja dumálni magát a bugyijukba, persze ilyenkor ők nem látják az illetőt görénynek, ezért nem is értik, hogy miről beszél az ember. A lényeg, hogy régen nem érdekelte a nőket a különbség, később meg azért felfogták és a társadalmi nyomásra MEGVÁLTOZTAK. És ez a kulcsszó a nő egyátalán képes megváltozni, ez mutatja, hogy a vágyai mennyivel gyengébbek.

  7. Thorstön szerint:

    Nekem ez a cikk inkább annak tünik mintha a szerző találtvolna egy-egy az átlagostól elérő esetett és azokat nagyította volna fel annyira hogy aztán egy kis plusz történetet keríthessen köréjük. Vagy talán csak ezekkel a példákkal találkozott és nincs ismeretében a sokkal nagyobb méretű ellentmondó információnak.
    Amennyiben bárki olvas egy nagyobb mennyiséget például ókori mitológiákból (legyen az skandináv, görög, szláv, gall, kelta) mindegyikben a férfiakat ábrázolják úgy mint akik égnek a vágytól hogy egy adott nőre a kezüket rátehesék.

  8. bobakka szerint:

    A nőket régen is és most is fel tudják izgatni igénytelen ocsmány emberek és ezért voltak lenézve. (a becstelen, erkölcstelen férfiak jobban szórják a génjeiket, egy ilyentől egy gyerek is majd jobban fogja tudni terjeszteni az anyja génjeit is, ezért a nők imádják az ilyen pasikat) Csak régen a nők tényleg ostobábbak alulműveltek voltak ezért mindez nem érdekelte őket. Modernebb korokban tudják magukról és inkább nem is engedik magukat eljutni a szexuális kiteljesedéshez, mert tudják, hogy akkor majd megvetendő dolgokat fognak csinálni. A férfiak régen is és most is 10-szer annyit szexeltek, mint a nők, csak fiatal korban nem kérdezte senki a véleményüket, amikor meg társadalom formáló erővé öregednek meg könyveket írtak, akkor már nem volt libidójuk. Akinek meg volt az meg csak prédikált de valójában perverzkedett. A nők esetében meg pont fordítva van a társadalom igénye szerint képlékenyek fiatalon aztán ahogy abba a korba kerültek mint a korabeli társadalomformáló férfiak, addigra felmegy a tesztoszteronuk és szexmániássá válnak. Ezt azok a férfiak akik már rég elfelejtették milyen fiatalnak és kanosnak lenni úgy élték meg, hogy a feleségeik szexdémonok, míg a fiatal nők fele meghalt a szülőágyon, tehát azokat anszolút nem vették komolyan hogy mi történik velük, mert a női túlélés és emiatt létezés eleve bizonytalan volt emiatt. Valójában 2 dolog határozta mindezt meg régen is és most is, a társadalmi elvárás régen puritánságot várt el mindenkitől ezért a férfiak megjátszották, hogy puritánok, manapság meg rájöttek, hogy minek megjátszani ha úgyis lehetetlen megállni, akkor inkább legyünk rá büszkék, amikor jó nőt sikerül meghódítani. De ha gáz nővel szexel, akkor a férfi is szégyelli magát, de nem tehet semmit ellene, hiszen szükséglet, ezért a férfi nincs lenézve. A nő esetében alapvetően ugyanúgy régen is elvárás lett volna és most is, hogy csak igényes emberekkel szexeljenek, és ámbátor igaz, hogy csak tized annyit csinálják régen is és most is mint a férfiak, mégsem képesek megválogatni és minden szar ótvaros görény, aki érti a nyelvüket be tudja dumálni magát a bugyijukba, persze ilyenkor ők nem látják az illetőt görénynek, ezért nem is értik, hogy miről beszél az ember. A lényeg, hogy régen nem érdekelte a nőket a különbség, később meg azért felfogták az igénytelenségüket és a társadalmi nyomásra MEGVÁLTOZTATTÁK a szexhez való hozzáállásukat. Másik példa a 60-as években meg a szabad szerelem volt a divat, akkor megint annak feleltek meg kiválóan. És ez a kulcsszó a női nem a történelem során egyátalán képes megváltozni, ez mutatja, hogy a vágyai mennyivel gyengébbek. A férfiak viszont 30 éves koruk alatt mindig bedugták ha be kellett dugniuk, és ezen soha semmilyen tiltás nem változtatott.
    Természetesen a nők akkor cselekednének elismerésre méltóan, ha amikor szinglik rájuk lehetne bízni, hogy ne a legnagyobb fos emnberek lábanyomát csókolgassák, hanem tudatosan és rendszeresen szexeljenek akár mindig új partnerrel, de biztonságosan és megválogatva, igényes és jó pasikkal. Mégis milyen durva ez a férfiaknak, hogy minden vágyuk egy szép és fiatal nő, de muszáj dugniuk ezért gyakran le kell feküdniük az igénytelen nőkkel, míg a nők ha érdekelné őket a szexuális kultúra és a szex mint szórakozási forma, ha már amúgy nem fontos nekik, akkor legalább kihasználnák, hogy szexre BÁRMELYIK férfit megkaphatnák és élnék a világukat igényesen, ehelyett fogják magukat és olyan férfiak után koslatnak akik bajkeverők, amikor nem is érdekli őket a szex annyira. Ezért vannak a nők lenézve és önkontroll nélkülinek tartva, mert egy olyan dologban ami nem létszükséglet nekik sem tudnak tudatosan eljárni, csak a leghülyébben és legkártékonyabban.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s