“Újrahuzalozhatja” a férfiagyat az apaság

Szerző: Justine Alford

Fotó: Hazugságok lencsevégen - Wikimedia Commons

Fotó: Hazugságok lencsevégen – Wikimedia Commons

Az emberi társadalomban lezajlott közelmúltbeli kulturális-társadalmi változások átformálták a szülők szerepvállalását is a gyermeknevelésben. Bár hagyományosan a nőké volt a főszerep e téren, az elmúlt néhány évtizedben az apák is egyre aktívabbá váltak – azonban még így is igen komoly eltérések mutatkoznak az egyes kultúrák között szülői szerepvállalás terén.

Sokáig tartotta magát az a feltevés, miszerint a nők eleve az anyaságra vannak “huzalozva“. És bár megjelentek már egy ideje olyan elméletek is, melyek szerint hasonlóan ahhoz, ahogyan a terhesség és a vajúdás aktiválja ill. felerősíti a nők gondoskodó oldalát bizonyos neurobiológiai folyamatok útján, a gyermeknevelésben való aktív részvétel útján az apák agya is alkalmazkodhat a szülői szerepkörhöz, ezeket eleddig nem vizsgálták a gyakorlatban.

Hiánypótló tehát Ruth Feldman (Bar-Ilan Egyetem, Izrael) kutatócsoportjának munkássága, akik éppen azt tanulmányozzák, hogy milyen változásokat idéz elő az apák agyában a gyermeknevelés élménye. Vizsgálódásaik alanyául izraeli elsőgyermekes párok szolgáltak, két csoportra osztva. Az egyik csoportot olyan biológiai apa-anya párok alkották, amelyeknél bár az apa is fontos szerepet játszott a gyermeknevelés folyamatában, de az elsődleges gondoskodó mégis a nő volt – míg a második csoport homoszexuális férfi párokból állt, amelyeknél a pár egyik tagja volt a gyerek biológiai apja. A homoszexuális párok a születést követő lehető legrövidebb időn belül átvették a gyermekeket és egyenlő mértékben vették ki a részüket a nevelésükből.

A vizsgálat során videófelvételeket készítettek a szülők és a gyermekeik közötti interakciókról, illetve magukról a szülőkről és a gyermekeikről is – a felvételek rögzítését megelőzően pedig nyálmintát is vettek tőlük annak érdekében, hogy megmérhessék az oxitocin-szintjüket. Az oxitocin egy neurotranszmitter, amit neveznek még “bizalom-” ill. “szerelem-hormonnak” is, mivel jellemzően intim tevékenységek során (pl. szex és szoptatás) szabadul fel és fontos szerepet játszik a kötődések kialakításában.

Egy héttel később aztán lejátszották a szülőknek a gyermekeikkel folytatott interakcióikról készült felvételeket, majd funkcionális MRI-vel vizsgálták az agytevékenységüket. Az eredmények egybehangzóan mutatták két különálló, de egymással kapcsolatban álló agyterület aktiválódását, amelyek együtt a “szülői hálózat” nevet kapták. E két terület egyike az egyebek mellett a jutalmazásban és a motivációban fontos szerepet játszó, valamint az amigdalát is magában foglaló érzelmi feldolgozó hálózat, míg a másik az empátiáért és a társas viszonyokért felelős, a superior temporal sulcus-t (STS) is magában foglaló mentalizáló hálózat.

Fény derült bizonyos különbségekre is a szülők között: általánosságban azt tapasztalták, hogy míg az anyáknál az érzelmi feldolgozó hálózat aktiválódott komolyabb mértékben, addig a heteroszexuális apáknál jellemzően a sokkal inkább tapasztalati alapon működő szocio-kognitív áramkörök indultak be. Az aktiválódás azonban mindkét esetben egyértelmű korrelációban állt az oxitocin-szinttel és a viselkedéssel. Amely eredményekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy míg az anyák esetében bizonyos, a terhesség és a szülés során nagy mennyiségben felszabaduló hormonok aktiválják a védelmező-gondoskodó viselkedést természetes úton, addig az apák úgymond mesterségesen, a gyermeknevelésben való aktív, tevékeny részvétel és szerepvállalás során szerzett élményeik révén alakíthatják ki magukban ezeket a hajlamokat.

Talán még ennél is érdekesebb azonban az a tény, hogy a homoszexuális apák agya másként működött, mint a heteroszexuálisoké. Náluk ugyanis egyrészt – az anyákhoz hasonlóan – az amigdala aktiválódott, másrészt azonban ezzel együtt – a heteroszexuális apákhoz hasonlóan – a superior temporal sulcus (STS)-is. Az amigdala és az STS közötti kapcsolat pedig – általában véve, szexuális irányultságtól függetlenül – minden férfi esetében a gyermekekkel (gondoskodással) eltöltött idő arányában fejlődött.

Mindent egybevetve a fenti eredmények erősen valószínűsítik, hogy a gondoskodás élménye az apák agyának szülői hálózatait is behangolhatja, hasonlóan a nőknél a terhesség és a szülés folyamatai nyomán beálló változásokhoz.

Forrás: IFLScience

Advertisements
Kategória: Család, Kapcsolatok, Pszichológia, Társadalom, Tudomány
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s