Az olló, mint a patriarchátus réme – avagy a rövid haj, mint női politikai állásfoglalás

Szerző: Laurie Penny

Amikor tudatosan eldöntöttem, hogy nem lesz kiemelt életcélom a férfiak szexuális érdeklődésének felkeltése, még csak nem is sejtettem, hogy ez az egyszerű elhatározás milyen elképesztő hatással lesz az életem további alakulására.

Natalie Portman borotváltan. Fotó: Getty

Natalie Portman borotváltan. Fotó: Getty

Úgy tűnik, a netező férfiak szívből gyűlölik a rövid hajú lányokat. Különböző tematikus fórumokon és társkereső profilokon újra és újra felbukkan a rövid hajú nők rémképe és a figyelmeztetés, hogy mindenki maradjon távol ezektől az őrültektől, akik a nőiességük szándékos megsemmisítésével akarják “büntetni” a férfiakat – de persze végül jól megbánják majd, mert haláluk napjáig magányosak maradnak. Igen, egyesek ezt tényleg komolyan gondolják. Itt és most, jelenünkben, napjaink valóságában.

Most a héten tette közzé “A rövid hajú lányok nem százasak” [“Girls With Short Hair are Damaged”] c. rövid írását a “Tuthmosis” néven alkotó egyén. Mivel a Facebookon már így is éppen elég nagy a felhajtás e cikke körül, ezért ide már be sem linkelem újra. Ha azonban mégis előkeresnéd és vennéd rá a fáradságot, hogy leáss a trollkodás vastag kérge alá, igen érdekes logikai alapot fedezhetsz fel Tuthmosis rövid hajú lányokról tett kijelentése mögött.

Azt írja ugyanis, hogy a hosszú haj “gyakorlatilag univerzálisan vonzó a férfiak számára (még ha ezt ők maguk sem mindig ismerik be)… A nők ezt ösztönösen érzik, így teljesen biztosak lehetünk benne, hogy minden amerikai lány, aki nem csak hogy egyszeri alkalommal rövidre vágatja, de aztán hosszú távon is úgy tartja a haját, az ezt általában valamilyen hátsó szándékkal teszi… A rövid haj politikai állásfoglalás. Minden lány, aki rövidre vágatja a haját, és elégedett is azzal a megváltozott fogadtatással, amiben ennek nyomán részesül, egyszerűen nem százas. Egy lánynál a rövid haj lényegében az agresszivitás, a férfiasság és az elmebaj garanciája.

Az érvelés vezérfonala tehát az, hogy ha egyszer a férfiak tudvalevőleg a hosszú hajú nőket szeretik, akkor ugyan mennyire kell őrültnek lennie egy nőnek ahhoz, hogy szándékosan rontsa a saját esélyeit a férfiak preferenciáinak kielégítése terén?

Legyenek bármennyire pantomimszerűek is, az ilyen cikkeknek mégis megvan az az előnye, hogy világosan láthatóvá teszik a nőgyűlöletet. Régebben az ilyen hátsó gondolatokra még a feministáknak kellett külön rámutatniuk – de egyesek most már ezt is megteszik helyettünk azáltal, hogy mindenki számára jól láthatóan, világosan megfogalmazzák azokat a hátsó gondolataikat is, amelyekre aztán felfűzik a szamárságaikat.

Ezért tehát majdhogynem hálás vagyok Tuthmosis-nak ezért a szórakoztató szexista linkmágneséért; nem hittem volna, hogy valaha is lesz akár csak egy tűrhető-elfogadható indokom is arra, hogy egy komplett cikket írjak arról, hogy milyen óriási hatása van a patriarchátusnak az ember lányához való viszonyulására az olyan apróságoknak, mint amilyen például a rövidre vágott haj.

Felnőttkorom legnagyobb részét már rövid hajjal éltem le – részben azért, mert jól áll nekem, részben azért is, mert a hosszú haj igen macerás, de legfőképpen azért, mert nem volt más választásom. A hajamnak egyszerűen nincs tartása, és a vállam vonala alatt már boszorkányosan kunkorodik. A fiúsan rövid fazonommal viszont már nagyon sokat szórakoztam. Volt már kopaszra borotvált, tüskés, festett, festetlen, frufrus, félfejes “Skrillexes”, jelenleg pedig azt a formát hordom, amit az Autostraddle blog csak AÉF-nak, vagyis “alternatív életmód frizurának” nevez, egy valahol a “Human League” és a “2005-ös androgün emo frontember” között elhelyezkedő stílussal. De persze ennek is megvannak a maga hátulütői. Mondjuk ki kereken, a hajam sokkal “melegebb”, mint én magam, és így néha teljesen szándékolatlanul állít ki olyan csekkeket, amire a szívem és az ölem képtelen fedezetet biztosítani – olyan mértékben, hogy már-már azon gondolkodtam, hogy saját útjára bocsátom, hadd menjen és mulasson egy jót magában egy melegbárban. Éppen elég fantasztikus ahhoz, hogy gond nélkül meg is tehesse ezt. Na de vissza a tárgyhoz.

A szerző, rövid hajjal.

A szerző, rövid hajjal.

Mindössze kétszer próbáltam hosszabbra növeszteni a hajam, mindkét alkalommal az éppen aktuális barátom bíztatására. Úgy tűnt, hogy így jobban kedvüket lelik bennem a potenciális barátok, főnökök és más egyéb, a személyes boldogságomra aktív befolyással bíró személyek. Sajnos azonban a végeredmény mindkét alkalommal katasztrofális lett. Rengeteg pénz és energia ment el a karbantartására, és még úgy is borzasztóan nézett ki és még csak nem is éreztem magam igazán önmagamnak. Már ahhoz is sziklaszilárd elhatározás kellett, hogy az állam vonala alá le tudjam növeszteni, mert minden áldott nap, amikor csak a tükörbe néztem vele, legszívesebben ott helyben nekiestem volna a borotvával.

Ahhoz azonban már ennyi is elég volt, hogy sokkal több figyelmet fordítsanak rám a férfiak – a barátságos flörtöléstől a durva zaklatásig. Nem azért, mert jobban néztem ki hosszabb hajjal, hanem mert látszott rajtam, hogy igyekszem lányosabban – nőiesebben – kinézni. Ez pedig fordítva is ugyanígy működött: amint levágattam, máris töredékére esett vissza az előbb említett szóbeli vagy épp tettleges utcai zaklatások száma – leszámítva azokat az alkalmakat, amikor odajött hozzám egy-egy vadidegen pusztán azért, hogy tudtomra adja, mennyivel szebb lennék hosszú hajjal. Tették ezt akár olyankor is, amikor épp csendben dolgoztam a laptopomon egy random kávézóban – mert egy határidős feladat elkészítése közben természetesen semmire sincs nagyobb szükségem annál, mint hogy értésemre adják, mennyivel több figyelmet kellene fordítanom a nőies-lányos szerepem megformálására.

A rövid haj további előnye egyebek mellett az is, hogy lényegesen nyugodtabban olvasgathatom a könyveimet a buszon. Ezt csak azért teszem szóvá, mert egyes férfiak láthatólag soha még csak bele sem gondolnak abba, mivel is jár nőnek lenni a valóságban. Számtalan oka lehet egy “épeszű” nőnek arra, hogy miért is ne domborítsa ki a “termékenységjelzőit” minden adandó alkalommal; az, hogy esetleg szeretné, ha békén hagynák, mert jobb dolga is van épp, csak egy ezek közül.

Mindennek épp a fordítottját élte át a húgom, akinek bár alapvetően szép hosszú, dús, fényes, hullámos, gesztenyebarna haja van, de a közelmúltban komoly megrázkódtatás érte, aminek következtében csomókban hullott ki a haja. Azelőtt nem is gondoltam volna erről a szófordulatról, hogy ez így tényleg megtörténik a valóságban is. Ez persze még egy kisebb sokkhatásként érte, így elkísértem a fodrászhoz, hogy valami kezelhetőbb fazonra vágassa addig is, amíg újra kinő neki rendesen.

Miközben erről beszélgettünk, megjegyezte, nem gondolta volna, hogy a haja elvesztése ilyen komoly változásokkal fog járni – és nem számított a helyzete okairól mit sem sejtő fiúbarátainak kéretlen megjegyzéseire sem, akik egymás után tették szóvá neki, hogy bizony nem kellett volna levágatnia.

És bár a férfiak szívesen bocsátkoznak terjedelmes fejtegetésbe evolúciós pszichológiáról és a “termékenység” természetes jelének számító hosszú, dús fürtökről, arról már valahogy soha nem esik szó, hogy mennyi figyelmet és gondozást igényel egy komolyabb – általuk rendszerint csak kifutókról és prospektusokból ismert – hajzat folyamatos formában tartása. Mert ez bizony rengeteg időt, energiát és pénzt emészt fel – főleg akkor, ha természetesen kusza, göndör vagy afro a hajad. Krémek kellenek hozzá és szérumok, csatok és hajsütővas, spray és hab, plusz egy rafinált és időigényes szárítási technika, ha olyan hajat szeretnél, mint Kate Middleton-é, és pont ez a lényeg. Hogy úgy nézz ki, hogy abból mindenki számára egyértelmű legyen, hogy van olyan fontos számodra a nőiességed csúcsformában tartása, hogy hajlandó legyél folyamatosan foglalkozni vele. És bár jómagam is tudok ugyan jó néhány olyan nőről, akik mindezt végigcsinálják nap mint nap és még így is képesek dolgozni, gyerekeket felnevelni és könyveket írni, és nem is győzöm tisztelni és csodálni őket ezért, de nekem soha nem volt ehhez türelmem.

Azonban még az általam ismert hosszú és valóban szép hajú nők közül sem felel meg egy sem annak az “ideális nő”-ként emlegetett fiktív eszményképnek, amiről oly hosszasan és áhítatosan szónokolnak a férfijogi aktivisták, csajozóművésznek, valamint a férfiak által írt és csodált nagy, kanonikus irodalmi művek. “Ideális nő” ezek szerint ugyanis az, amelyik fehérnemű-modellként néz ki, amikor felébred; amelyik bár elégedett a háziasszonyi és élettársi szerepkörével, emellett mégis kellően szenvedélyes ahhoz, hogy fenntartsa a férfi érdeklődését; amelyik bár eszméletlenül szexi, de mégsem szexel soha, mert akkor már kurva lenne. Ez az a mondhatni teljesen fiktív mérce, amihez egyetlen valódi nő sem érhet fel soha – és amire egyes férfiak hivatkoznak folyamatosan az összefüggéstelen tirádáikban, egyre csak arról panaszkodva, hogy soha nem kapják meg azt az ideális nőt, aki jutalmul ígértetett nekik, saját meséjük főhőseinek. Valahol furamód szórakoztatóak is Tuthmosis rövid hajú nőkről szóló meséi, akik úgy megijesztették, vagy akikben olyan nagyot csalódott: említ egy olyan esetet is, miszerint egy ilyen nő “egyszer átjött hozzám, egy kézzel SMS-ezett, a másikkal pedig kiverte a farkamat.”

Ha ez a sztori igaz, akkor valóban kalapot emelhet az ember a kézügyesség e magas foka előtt. Valóságalapjától függetlenül azonban arra mégis jól rámutat, hogy bizonyos fajta férfiaknak mi is a legfőbb bajuk a valódi, nem-fiktív nőkkel: hogy egyszerűen nem fordítunk elegendő figyelmet a merevedésükre.

Tuthmosis-nak tehát végső soron igaza van, csak épp nem úgy, ahogy ő azt gondolja. Ha ugyanis az ember lánya rövidre vágatja haját vagy bármi más olyan személyes életmódbeli döntést hoz, ami szembemegy a patriarchátus hagyományos elvárásaival, akkor az bizony valóban egy politikai állásfoglalás. Amire pedig a patriarchátus gyakori válasza az azzal való fenyegetőzés, hogy ha nem leszünk jó kislányok és nem játszunk az ő szabályaik szerint, akkor egyedül és szeretetlenül fogunk megöregedni. (Ez egy állandóan visszatérő és igen hangsúlyos motívum a válaszokban, valahányszor a céljaikról és a félelmeikről kérdezek fiatal nőket és lányokat.)

Rövid frizura: Jennifer Lawrence és Lupita Nyong'o.

Rövid frizura: Jennifer Lawrence és Lupita Nyong’o.

Sokan érzik kényelmetlenül magukat (sőt, dühödnek is fel sokszor komolyan) annak gondolatától, hogy a nők éppenséggel dönthetnek úgy is – tudatosan vagy tudattalanul -, hogy nem a férfiak elvárásainak való megfelelés szent céljára helyezik a hangsúlyt a politikájukban. Gyakran kérdezik tőlem azt is, nem gondolom-e, hogy érdemes lenne esetleg valamiképp “átnevezni” vagy “átcímkézni” a feminizmust annak érdekében, hogy kevésbé érezzék tőle fenyegetve magukat a férfiak; elvégre bármit is szeretne tenni egy nő – ide értve azt is, ha esetleg a szexizmus masszív, lomha szerkezetét szeretné apránként elbontani -, annak először mindig el kell nyernie a férfiak tetszését, különben eleve értelmetlen lesz az egész.

Hát, ha az már “őrültségnek” számít, ha többet is szeretnél kihozni az életedből a férfiak kielégítésénél, akkor bizony nem csak mi, rövid hajú lányok vagyunk őrültek.

Ha végtelen számú trollt ültetsz végtelen számú írógép elé, úgy nagy néha elkerülhetetlenül le fognak gépelni igazságokat is – ahogyan tette azt most, legalábbis ezt az egy részletet illetően, Tuthmosis is; ha az ember lánya rövidre vágja a haját, az bizony valóban “politikai állásfoglalás”. No nem mintha ez lett volna a jelentőségteljesebb mind közül az egész életemben – de vitathatatlan, hogy még így is sokkal nagyobb hatása volt az életem alakulására annak az egyszerű, de nagyon is tudatos döntésemnek, hogy nem a férfiak szexuális érdeklődésének felkeltését és maximális kielégítését fogom az életem középpontjába helyezni. Sok nőnek és lánynak azonban még mindig nagyon nehezére esik meghozni ugyanezt a döntést – elvégre kiskoruk óta sulykolják beléjük azt az intést, amit Tuthmosis szerkesztője, Roosh V, az ismert csajozóművész is megfogalmazott mindazon “beteg nőknek”, akik a hajuk levágásával akarják “büntetni” a férfiakat: “nem túl élvezetes a magányban – eltekintve esetleg egy falkányi macskától – leélt élet egy nőnek, de ha rövidre vágod a hajad, akkor ne számíts másra”.

Ha valóban le akarnék ereszkedni az eredeti cikk szintjére, akkor saját tapasztalataimra hivatkozva kellene most biztosítanom a kedves olvasókat afelől, hogy ezt a figyelmeztetést egész nyugodtan elengedhetik a fülük mellett. Az én életem egyáltalán nem szenvedte meg a rövid hajzatomat – sőt, ez egy kifejezetten hatékony eszköznek bizonyult a tahók kiszűrésére. Bár a neo-nőgyűlölők általában – az éppen aktuális hajhosszomtól függetlenül – amúgy sem akarnak tőlem semmit, még egy egyszeri éjszakát sem, mivel rendszerint már alig ötpercnyi beszélgetés alatt is teljesen egyértelművé válik számukra, hogy pontosan az a fajta szabadszájú, törtető feminista kurva vagyok, aki rémálmaikban kísérti őket, de ha mindennek tetejébe még rövidre is vágatom a hajam, akkor jellemzően még ennél is sokkal kevesebbet fecsérlünk el egymás idejéből. Ha tehát lányként esetleg épp a szexista tahókra gerjednél, akkor a rövid haj nem fog segíteni, bár egy kiábrándító kézimunkára még talán érdemesítenének.

Ha azonban egyenrangú társat keresel, ha szeretnél megismerkedni fantasztikus fiúkkal és férfiakkal – legyen bár szó barátokról vagy munkatársakról, szeretőkről vagy élettársakról -, akik igazi, hús-vér, emberi lényeknek látják a nőket és a lányokat, nem pedig két lábon járó “termékenységjel”-halmaznak (igen, higgyj nekem, tényleg vannak ilyenek), akkor ne a hajadon változtass először, hanem a hozzáállásodon, és vedd körül magad olyanokkal, akik szintén változtatnának a sajátjukon.

Forrás: New Statesman

Advertisements
Kategória: Feminizmus, Politika, Társadalom
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

22 hozzászólás a(z) Az olló, mint a patriarchátus réme – avagy a rövid haj, mint női politikai állásfoglalás bejegyzéshez

  1. ClaraOswin szerint:

    Helló! Most járok itt először, de ez egy zseniális cikk volt!

    Nagyon tetszik, ahogy írsz, és az is, amiről.

    A legjobb: Épp megyek fodrászhoz, hogy az expasi miatt “nőiesen hosszúra” növesztett hajam visszavágjam olyanra, amilyen nekem jó. 🙂

    Azt hiszem, ezért is fogott meg a cím. 🙂

    • gabriel1379 szerint:

      Szió, örülök, hogy tetszik, bár ez – meg az összes többi olyan is, ami “Szerző: X Y”-nal kezdődik – nem saját írásom, hanem valamilyen külföldi/idegen nyelvű szerzőé, amit csak lefordítottam, mert érdekesnek találtam (forráslink a cikk végén). 🙂

    • ursa minor szerint:

      lájk! 🙂

  2. ursa minor szerint:

    szia! köszönöm ezt. amikor levágattam a hajam, rettegtem attól, hogy a férjem majd mit fog szólni. és csalódtam, mert neki “még így is” tetszem. 🙂 és meghagyta a szabadságomat ebben a döntésben is.

  3. Zsubi szerint:

    14 évesen vágattam először rövidre a hajam. Majd megnövesztettem és később ismét a kád fölé hajoltam az ollóval:) Évekig rövid hajam volt (pár centis) és nagyon szerettem, főleg, hogy nem kellett fésülködni! Volt egy pasim aki meg direkt a rövid hajat szerette:)
    Most megint “hosszú” de, ez csak nekem volt kihívás, hogy meg tudom-e növeszteni újra.

  4. buus erzsebet szerint:

    szia 14 eves korom ota rövid a hajam van hogy csak 1 centis de en igy nagyon szeretem mert kenyelmes nincs vele gondom rövid haj hive vagyok

  5. Visszajelzés: A rövid haj pszichológiája | Az a jó édes

  6. cicabanya szerint:

    Érdekes lenne egy felmérést csinálni, hány nő nyaggatja a pasiját, hogy mikor és milyenre vágassa le a haját.:D

  7. Freud szerint:

    Sziasztok!

    Örülök, hogy rátaláltam erre a szennyoldalra, öröm olvasni, ahogy a sok okos csirke mindenféle baromságot összekotkodál. Attól, hogy rövidebb a hajatok, még nem lesz eszetek, szerintem ez így van. Freud, az egyik legzseniálisabb író, elmetudós, ember, megmondta már régen, hogy az a fránya péniszirigység ne lenne. Erre a feminyisták kitaláltak erre egy zseniális választ, nagyjából azt, ami tőlük maximálisan kitelik(nemre való tekintettel) hogy fogták az eredeti, jól működő modellt, és megfordították. Vaginairigység lett…. Tényleg? Na ez igazán szánalmas, ha nő lennék is elsüllyednék szégyenemben. Egy szó mint száz, nincs vaginairigység, csak abban a kontextusban legfeljebb, mikor egy férfi irigykedik egy másik férfi nőjének a vaginájára.
    Továbbá szeretnék pontosítani egy régi, hamis sztereotípiát, női logika, és ész által kreálhatott legnagyobb bölcsességet: A férfiakat csak a szex érdekli.Félig igaz, ugyanis egy férfi nem teljesedhet ki csak pusztán egy nő által, akkor ott tartana a világ, ahol az emberek előtt volt. Minket hajt a felfedezés, a kaland, új dolgok feltalálása, megismerni a világot, létrehozni az életet. Most már nagyon remélem, hogy dereng valami a női fejecskékben, hogy azért ez egy elég nagy balgaság. Még a forráshoz képest is. A férfit csak a szex érdekli, igen, a nőben. És itt zárul a mondat. Egy finom, forró p…i tényleg életmentő sokszor, de amellett nincs szükségünk az állandó hisztire, nyavalygásra, sokat felemésztő tartási költségre, vagyis a p…i vonzatára. Nincs bajom a normális nőkkel, de jó lenne ha többen lennének. Köszönöm,

    • cicabanya szerint:

      Ezek szerint mazochista lehetsz, mert nemcsak végigolvasol egy számodra érdektelen butaságot, de hosszan kommentelsz is hozzá…. :))))))
      Csak hogy képben legyél: A nők nagyobb részének nem a pénisz jár a fejében. Fordítva ez kevésbé mondható el.
      A hozzászólásod többi részére nem reagálnék, annyira kritikán aluli.

    • hajnalkam1 szerint:

      “ugyanis egy férfi nem teljesedhet ki csak pusztán egy nő által, akkor ott tartana a világ, ahol az emberek előtt volt. Minket hajt a felfedezés, a kaland, új dolgok feltalálása, megismerni a világot, létrehozni az életet.”
      Na és miből gondolod, hogy ez minden férfira igaz?
      Elárulom, hogy ez legalább annyira igaz a nők egy bizonyos – és egyre növekvő – halmazára is.

  8. Sajt Úr szerint:

    Kedves cicabanya,

    Hihetetlenül okos teremtés vagy, csak hogy képben legyél: a férfiaknak egyáltalán nem a pénisz jár a fejében. Ezt mondtad, olvass vissza. Kérlek ne beszélj baromságokat, mert félni kezdek, hogy ilyen “emberek” is léteznek, és nem érzem ezek után biztonságban magam. Most elolvastam még egy néhány kommentedet, és ez a dolog nagyon nem neked való. Biztos akad valami a gondolkodáson kívül, amiben jó vagy. Ha valakit meg akarsz sérteni, akkor igazságot vágj hozzá, ne pedig valamilyen, előzőekhez hasonló förmedvényt, mert azzal csak szánalmat ébresztesz magad iránt. Valamint, az előző kommentelő hozzászólásainak többi részére (melyekre jelezted, hogy nem kívánsz reagálni) is reagáltál, azzal, hogy nem akarsz rá reagálni, mert kritikán aluli. Ezzel minősítetted az amúgy eléggé igaz sorokat, szerintem ez konkrét reakció. Remélem nem tanár vagy, vagy olyan személy, aki emberekkel foglalkozik, vagy közelükben él, mert nagyon rossz hatással lehetsz a környezetedre. Kérnélek, hogy gondolkozz el azokon, amiket most írtam, de már kifejtettem a gondolkodásodról való véleményemet. A legjobb az lesz, ha kikapcsolod a számítógéped, és kizárod magad a lakásodból.
    Köszönöm. szeretlek.

    • cicabanya szerint:

      Hát, kedves Sajt úr, látom megragadtad a lényeget a kissé valóban félresikerült megfogalmazásomból. Akadnak, akiknek evidens, mire gondoltam, de ez a világért se okozzon neked problémát! 😊
      Amúgy nem lep meg, hogy egyetértesz Freud gusztustalan, a nők iránti nagyfokú lenézést tanúsító soraival, az irományod alapján te is a teremtés koronájának gondolod magad. A nők iránti szolidaritásból ezért megkérlek, kerüld el szerencsétleneket! Egy guminőt javaslok helyettük, ha rádjön, de Freud úrral is egymásra találhattok.
      Ja, én is szeretlek, cssk hogy örüljél! 😀

    • hajnalkam1 szerint:

      “a férfiaknak egyáltalán nem a pénisz jár a fejében”

      Nem mondod, hogy a férfiakat nem érdekli a cerka?

  9. Metalcica szerint:

    Hát, a hozzátok hasonló nőket én is lenézem, már bocs. Hosszú a hajam és festve is van, mert nekem így tetszik. És a páromnak is. De még nem voltunk együtt, mikor elkezdtem festetni. Nehogy már azért levágasd a hajad, hogy komolyan vegyenek… Ha semmibe vesznek valószínűleg nem a hajad hossza miatt van 🙂
    Amúgy meg ti, feministák olyan nagyon okosak vagytok… A fallosz kéne a lábatok közé, mert a nuni viszket, de közben úgy beszéltek a férfiakról meg a férfiakhoz, mintha a kutyáitok lennének, meg mintha betegek lennének, mert férfiak. Szánalmas.

    • hajnalkam1 szerint:

      hát cicuskám, te se álltál kétszer sorba, amikor az észt osztogatták. Épp annak örül a cikk szerzője, hogy – bizonyos egybites fazonok – semmibe veszik, amióta rövid a haja. Így nem kell rájuk az idejét vesztegetni. A normális férfiaknak meg nem lényeg, kinek milyen a haja.

  10. Sajt Úr szerint:

    Kedves cicabanya!

    Mélységes szomorúság töltött el, miközben soraidat olvastam. Ha az volt a célod, hogy megsérts, hogy darabokra törj, akkor gratulálok, sikerült. Én mikor sértegettelek téged? Vagy a hozzád hasonló formákat?

    Naaaajó, nehogy komolyan vedd 😀 A lényeg, hogy árad belőled, és a hozzád hasonlóakból a sértettség. Nem gondoltatok még arra, hogy aljas, gyáva, és szánalmas módon, ne hisztizzetek azért, amit mi létrehoztunk? Biztos hihetetlenül nehéz megértenetek, de akár fel is találhattok dolgokat. Vagy azt a részt gondolom már próbáltátok, és nem ment… Így maradt ez. Ez nem férfias, egy férfi sosem hisztizett a jobbért, amiért nem tett semmit. Sőt, épp ellenkezőleg. Hány nő halt meg azért, mert másokat mentett? Mert feláldozta az életét másokért? Ellenben hány férfi halt meg ezért? Az arány ebből a szempontból a két nem között valószínűleg a találmányok eloszlásának arányával azonos. Kíváncsi vagyok, hogy mikor a Titanic süllyedt, a nők miért nem hisztiztek, hogy bizony ők akarnak a hajón maradni? Mert bizony semmit nem tettek egy hajó létrehozásának érdekében, sőt, még a jegyet sem ők vették. Elvileg el voltak nyomva, akkor miért ragaszkodnak olyan görcsösen az életükhöz? És a férfiak miért nem akartak menni, miért áldozták föl magukat? Tudjátok, ez az, amit nem érthettek meg. Kimondom, talán eddig én először: Amennyire a nők azt hiszik, hogy többek egy férfinál, valójában annyival érnek kevesebbet.
    Ha ti olyan okosak, erősek, és általában mindenben jobbak vagytok (ha valaki sokat nézi a TV-t, vagy az új filmeket, csak az tudhatja, hogy ez így van), akkor hogy lehettetek volna elnyomva? Logikai bukfenc, eléggé szembetűnő ráadásul. Ez az állapot olyan, mint a náci korszakban volt. Ott is minden ostoba azt hitte, hogyha a rosszat elfogadják, sőt, éltetik, akkor az már jó lesz. Kiderült, hogy attól még nem lesz jó. Utána jött a büntetés. Nem gondoljátok, hogy talán ugyanez lesz a ti hülyeségeteknek is a sorsa? Itt az ideje, hogy végre ti is szembesüljetek a hibáitok eredményével.
    És még valami, nem szeretem, ha a hülye érveitek elfogyása után egyből ezzel dobálóztok, hogy ne legyen nőd, meg meleg vagy, meg ilyenek. Persze ez a színvonal, ami tökéletesen hozzátok illik, (mellesleg ezt kéne inkább reklámozni, hogy megismerjük a nőket) ne fogjátok vissza magatokat. Sose mondtam, hogy nincs szükségem nőre, és biztosíthatlak, mindig is lesz, de nem gazdatestként, hanem adok valamit, ami neki kell( bármi az, kissé szerintem túl sok, akármennyi is legyen) és kapok valamit, ami nekem kell. És így csak annyi időm megy el, amíg megkapom, ami kell. Ez így a legtisztább tranzakció. Nálam amúgy sem működne a szexmegvonás, vagy a kanapén alvás. Ilyen esetben a minimum, hogy elzavarom a házamból, hátha jobb belátásra tér. Szeretném a többi férfi figyelmét is felhívni erre: a saját házadban, amit te építtettél fel, saját pénzedből, abban szorítsanak ki? NEM! Első alkalom után dobd, és keress friss, nem lejárt szavatosságú forrást.
    És cicabanya, nekem nem a fogalmazásoddal van gondom, sőt, épp segít nekem, mert abból ismerhetlek meg. Nekem veled van gondom, meg az olyanokkal, mint te.

    Köszönöm. Remélem nem sértődtél meg. Soraimban a segítséget, a segíteni akarást lásd, ne pedig a rideg, érzéketlen valóságot. Szeretlek. Egyszer összeülhetnénk. Vacsorázunk együtt? Már rég meg szerettelek volna kérni erre, remélem igent mondasz.

Itt szólj hozzá :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s